I. István királyunk szerepe

I. István királyunk már a kárpát-medencei élet nyugati szomszédainak is megfelelő keresztény birodalomban gondolkodott, mégpedig úgy, hogy azt továbbra is a nemzet fölött eddig gyakorolt egyenlő önállóságra alapozza, tehát igazságosan. Hitte, hogy ő és utódai méltóbbak ennek vezetésére, mint a pápa és a német-római császár. A magyar egyházreformot ennek előkészítésére hajtotta végre a nyugati és a szkíta kereszténység egybegyúrásával, a kettő közös gondolatainak egyeztetésével (szűzanyakultusz, megváltó eljövetele), de templomba terelte be az áldozatot, és az ezt levezető liturgia nyelvét latinra változtatta. Tán ez utóbbi volt az egyetlen nagy tévedése, hiszen emiatt zsugorodott össze a magyar nyelvterület az eredeti tizedére. Bakaytól tudjuk, hogy az 500 utáni nyugatra átcsoportosulás után is még több évszázadon keresztül a Kaszpi-tótól a Kárpát-medencéig elterjedt volt népünk, kultúránk, nyelvünk.