432 Hz a normál "A" hang legoptimálisabb frekvenciája, az erre épülő skála az ún. Verdi-skála (lásd lentebb). A 440 Hz-es nemzetközi szabvány bevezetése előtt különféle normál "A" hangokat használtak, ami kamarazenénél problémát jelentett a nehezen (pl. zongora) vagy nem hangolható (egyes fúvósok) hangszerek esetében.

A komolyzene ma szigorúan 440 Hz-es hangolást használ, a könnyűzenében azonban előfordulhatnak másfajta hangolások is, a könnyűzenében általában használatos hangszerek (gitár, szintetizátor, elektromos zongora és hegedű) egyszerű hangolhatóságának köszönhetően.

A 432 Hz frekvencia jelentősége 

A DNS másolási frekvenciája és a Föld alap rezonanciája is 8 Hz. Ez utóbbit Schumann rezgésként ismerik, amelyik egy globális elektromágneses rezgés a Föld felszíne és az ionoszféra között. A zene alapvető eleme különböző hangok harmonikus összecsengése. Amennyiben a zene alapja a korábban említett 432 Hz, az egyvonalas “C” hang frekvenciája 256 Hz, amely a 8 Hz-es természetes frekvenciának öt oktávval magasabb felharmonikusa. Így a zene, amit hallgatunk, összhangban lesz ezekkel a testünket és környezetünket felépítő rezgésekkel és segíteni fog abban, hogy harmóniába kerüljünk saját magunkkal és a minket körülvevő világgal, sőt még az egészségünk megőrzéséhez is hozzájárul, ami nem más, mint a testünk harmonikus működése. Ezzel szemben, ha a referenciapontunk 440 Hz, akkor függetlenül attól, hogy milyen stílusú zenét csinál vagy hallgat valaki, mindenképpen egy disszonanciát hoz létre a zene és önmaga valamint a természet között. Ez a hatás nem csak a zenei stílustól független, hanem még attól is, hogy milyen hangközrendszert építünk fel erre a frekvenciára. Ez a disszonancia pedig gyengít minket fizikailag és mentálisan is, aminek következtében könnyebben irányíthatóvá és kihasználhatóvá válunk. Ez megmagyarázhatja, hogy olyanok, akiknek hatalom van a kezében és fizikailag valamint mentálisan is uralni akarnak minket, miért mutatnak egyáltalán érdeklődést a hangolás kérdése iránt.

Verdi és a 432 Hz 

1884-ben Giuseppe Verdi írt egy levelet az Olasz Állami Zenei Bizottságnak, amelyben kéri tőlük a normál “A” hang 432 Hz-en történő rögzítését, amit matematikai okok miatt tartott szükségesnek. Annak ellenére, hogy nem járt sikerrel a kérése, ő saját maga ezt a 432 Hz-es hangolást használta. Ezt a hangolást azóta is Verdi-hangolásként ismerik.

A 432 Hz történelmi háttere 

Azokat az archaikus egyiptomi hangszereket, amiket eddig kiástak, 432 Hz-re hangolták. A görög mitológiában Orfeusz zenéjével lecsillapította a vadállatokat, táncra indította a sziklákat, megállította a folyókat. Héthúrú lantján állítólag olyan harmóniákat volt képes megszólaltatni, amely megindította az alvilág őreit is. Értette a természet nyelvét, tudott beszélni az állatokkal. Az ősi Görögországban a zenei eszközöket 432 Hz-re hangolták.

A 440 Hz 

1939-ben Joseph Göebbels náci propagandaminiszter javaslatára egy konferencián 440 Hz-en állapították meg a normál "A" hangolási frekvenciáját zenészek és matematikusok hatalmas tiltakozó hulláma ellenére. 1940-ben azUSA is csatlakozott, ők is 440 Hz-re módosítottak. 1955-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet elfogadta a 440 Hz-es "A" hangot, majd 1975-ben az ISO 16 szabványként rögzítették. A szabvány eredetileg 439 Hz-et állapított volna meg, azonban ezt elvetették, mint matematikailag túl nehézkes alaphangot, mivel a 439 prímszám.

440 Hz-es frekvenciájú hang hullámhossza (átlag 343200 mm/s terjedési sebességgel számolva) pontosan 78 cm.

Visszaalakítás 440 Hz-ről 432 Hz-re 

Digitálisan a 440 Hz-es hangolású zene könnyen lejátszható 432 Hz-en, ehhez csupán olyan hangszerkesztő/lejátszóprogramra van szükség, amely a felvétel mintavételi sebességét változtatni tudja. A 432 Hz-re való áthangoláshoz a hangfelvétel sebességét/magasságát 1,852%-kal kell csökkenteni.

A digitális korszak előtt a 440 Hz-en rögzített hangfelvételeket nem feltétlenül 440 Hz-es hangoláson hallgatta a közönség. A lemezjátszóknál és magnóknál a hálózati tápfeszültség (walkmanek esetében az elemek töltöttsége) is befolyásolta a lejátszási sebességet, a magnók pedig általában "húzták" is a szalagot, tehát a zenét lassabban, alacsonyabb frekvencián játszották le. A magnók egy részén (főleg a riportermagnókon és diktafonokon) a lejátszási sebességet fokozatmentesen állítani lehetett.

http://hu.iranyitok.wikia.com