A mai keresztény tanítások vegyes sokszínűsége, alap logikai összefüggések hiányának és következetlenségének megszüntetése érdekében a tiszta, eredeti Jézus Krisztusi evangéliumokhoz érdemes visszatérni, melynek egyetlen célja az Isten és az ember közti harmónia megvalósítása.

Az eredeti Krisztusi kereszténység szemlélete:

Jézus Krisztus keresztre feszítésével és halálával feláldozta magát minden emberért, és feltámadásával megváltott minket, biztosítva számunkra testünk halála után lelkünk feltámadását.

A keresztség szentsége eltörli az "eredendő bűnt", vagyis az eleink, az emberiség eddigi bűnétől megszabadít.

A bűnök nem terjednek ki a bűnös gondolatokra és a nemiség természetes megnyilvánulásaira sem.

Az élet-halál és az erkölcsös élet-bűnös élet ellentétét feloldja a feltámadás és a megbocsátás isteni ígérete.

A világosság és sötétség ellentétét Jézus Krisztus szeretetével egy magasabb fogalomban egyesíti, a bor és kenyér jelképeivel összhangot teremtve közöttük.

A keresztény közösség szertartásai (szakramentumok), - amennyiben azokat a résztvevője ténylegesen és tudatosan meg is cselekszi - a keresztény ember szellemi felemelkedését, érettségét szolgálják illetve ismerik el.

Ezek a szakramentumok a keresztelés, áldozás, bérmálás vagy konfirmálás, a házasságkötés, gyónás, felszentelés és az utolsó kenet a keresztény ember beavatásának hét lépcsőfoka. Olyan velünk született erőt tükröznek, melyet életünk kihívásaival szembenézve kibontakoztathatunk és melyeket tudatosan alkalmaznunk kell: mások felé közvetítve és másoktól magunkba fogadva azokat. E keresztény szentségek vagy szakramentumok a kegyelemnek egy-egy Isteni Erőt az egyén lelkébe irányító lépcsőfok, mely így a keresztény ember szellemi érettségének fokait mutatják és gyógyulására (belső erejének kiteljesedésére) irányuló jelképes feladatokat rónak rá.

Érdemes egyben megszabadítani gondolatainkat a középkorban e tiszta kereszténységre rárakódott salakoktól, beépítve életszemléletünkbe a következőket:

Minden ember a felebarátunk, a nem keresztény vallásúak és a más felekezeti keresztények  is. Ők is egyenlőek velünk és nincs választott nép sem, hiszen Isten minden embert és minden népet egyformán elfogad és szeret.

Az ember sajátja hogy vétkezik de ha a bűneit megbánja és jóváteszi és többet nem teszi azokat, akkora jóságos Isten megbocsát neki. Ugyanígy a velünk szemben vétkező embertársainknak mi bocsátunk meg és elvárjuk, hogy ha mi vétkezünk embertársainkkal szemben, akkor ők is bocsássanak nekünk meg.

A megbocsátás gyakorlatának az oka az, hogy a megbocsátásban rejlő energiák olyan erőt képviselnek, melyek testre és lélekre egyaránt gyógyítóan hatnak.

Lehet találni ezekre idézeteket a Bibliában bőségesen.

Ezek azok a tézisek, amelyek az értékrendünkből kiűzik a káoszt és a gondolataink rendezetlenségét megszüntetve egységesítik és leegyszerűsítik a létezésünk filozófiai hátterét. A jó és rossz, a világosság és sötétség közötti különbség így egy magasabb fogalomban, a krisztusi szeretetben egyesül, megkönnyítve a felebarátainkkal való kapcsolatunkat és kellemes jóllétet sugárzó egymás mellett élésünket.