A magasabb világokból megérkező lélek kiválasztja magának azt a szülőpárt, akik mellett megvalósíthatja kitűzött célját ezen a földön. A lélek már hordozza előző életeinek sallangjait, így csak ott kaphat helyet megszületésre, ahol az ő fejlettsége lehetővé teszi a következő fokozat átlépését.

Olyan ez az ember számára, mint a matematika megértése. Szorzás után meg kell érteni a törteket, a százalékszámítást, s csak sok egyenlet megoldása után érthetjük meg a logaritmust. Kétségtelen, hogy van olyan ember, aki egy-egy szakaszt lerövidíthet saját magának(!) rengeteg gyakorlással. De átlépni nem lehet a fokozatokat.

Minden beavatás alapja az etika gyakorlása. Sajnos, szüleink ismereteivel együtt átvesszük az ő életmegoldásaikat is. Megtanuljuk, hogy dicsekedjünk eredményeinkkel, hogy tagadjuk le rossz cselekedeteinket, hogy óvatosság helyett féljünk az új szerepek vállalásától. Tudatalattink struktúráját nagyrészt nevelésünknek köszönhetjük. Ezért szükséges szellemi fejlődésünkhöz tudatosan elsajátítani a közösségi lét etikai szabályait.

1. A kevélység
Amikor nálunk alacsonyabb sorban élőkkel állunk szemben, azonnal megindul bennünk az összehasonlítás. Ennek legfejletlenebb formája a rabszolgatartás volt, bizonyos embereket eleve tárgyként kezeltünk. Ma is élünk ezzel mindnyájan, amikor valamilyen munkától irtózunk, vagy nem beszélünk tisztelettel kukázó vagy koldus embertársainkkal. Hogyan mosolygunk egyesekre, és hogyan fordulunk el azoktól, akik az utcán segítséget kérnek tőlünk? Az élet minden pillanatában megfigyelhetjük magunkon a kevélység mozzanatait.

2. A fösvénység
A fösvény nemcsak vigyáz a pénzére, hanem óvatosan arra költi csak, amiből neki is haszna származik. Egy közgazdász barátnőm autójában mindig van néhány forint, hogy a kéregetőknek odanyújtsa. Vajon félreteszünk-e vagyonunkból valamit ingyen a szegényeknek?

Egy másik ismerősöm megunt bútorát fölajánlotta egy nincstelennek. Ámde az nem tudta elszállítatni. Ismerősöm gondoskodott a szállításról is, bár én – a fösvény – azt mondtam, legyen az már az ő gondja. Megszégyenülten figyeltem föl az ő figyelmességére. A jótékonykodásnak hatalmas ereje van, és nem engedi, hogy belesüppedjünk az önérdek mocsarába. Az erényes tettek valóban jók és magasba röpítik a lelket, de a jótékony célú adakozás mégis az anyag spiritualizálásának legnagyszerűbb módja, mivel azt jelképezi, hogy saját lényünkből – azaz képességeinkből adunk másnak.

3. A bujaság
Valamennyien tudjuk, milyen nehéz féken tartani gondolatainkat, ha a nemiség területére érkezünk. Ennek oly nagy irodalma van, hogy nem lehet a legnagyobb bűnökről beszélni, arról már sok regényt megírtak. Talán a legfinomabb formája, amire még nem is gondolunk, amikor gondolatban megszólunk másokat a nemiséggel való szójátékokért. Ha csak ebbe az irányba téved is a gondolatunk, máris benn vagyunk a hálóban, ami gondolkodásunkat bármilyen messzeségbe elviheti.

4. Az irigység
Szinte csecsemőkorban sajátítjuk el öntudatlanul ezt a tulajdonságot, és gyermekkorunkban naponta szenvedünk miatta. A szerzetes- vagy beavató iskolák mindegyikének alapszabálya, hogy ne kívánjam meg azt, amit nem önként ajánlottak fel.

De ez csak rám vonatkozik!!! Nem jelenti azt, hogy mástól is elvárhatom, hogy ne kívánja meg, ami nekem jól esik. Egy szelet csokoládét is meg lehet felezni, egy süteményt megosztani másokkal, egy almába beleharaphatnak öten. A legszegényebb gyerek is megoszthat valamit másokkal, a legegyszerűbb ember is tehet szívességet valakinek, vagyis megoszthatja az erejét másokkal. Az irigységet itt lehet torkon ragadni, hogy vajon én vagy a gyerekem észrevesszük-e, hogy másnak is adhatunk a sajátunkból?

5. A torkosság
Hogyan lehetne bűn egy gyerekcsíny? Eszik, nem eszik, mit eszik, van-e mit ennie, kinek-kinek a maga dolga. (Volna!) Ha nem ezzel követnénk el a leggyakoribb tudatlanságot. Már pedig minden bajunk oka a tudatlanságunk. Sokat hallunk, olvasunk az egészséges táplálkozásról, de a legfontosabb és legegyszerűbb megoldás, ha nem eszünk többet, mint amennyire éppen szükségünk van. Ez persze egyéni és változó. De mindenki könnyen ellenőrizheti magát, ha mérlegre lép. Az ideális testsúlyt magunk határozhatjuk meg. Nekem 164 magassághoz 56 kg. Ez lehet 5-6-tal több, 3-4-gyel kevesebb, kinek-kinek tetszése szerint. De ha ezt túllépjük (bármilyen életkorban!!!), akkor tudhatjuk, hogy a falánkság bűnében úszkálunk, sőt fekszünk. Ilyen mérce lehet egy szoknya, egy nadrág, amely a derekunkra és csípőnkre felrakódott felesleges hájréteg vastagságát mutatja.

Persze enni akkor is kell, de az a kérdés, hogy mit. Egy szem édességet sem! Sem kólát, sem süteményt, sem sört!!! Semmi feleslegeset, még társaságban sem. S a szervezetünk ezt meghálálja. Az egyszerű ételektől megtisztul a testünk (zabpehely, kukoricakása, fokhagyma…) visszatér a mozgási kedvünk, ereink kitisztulnak és (ismétlem, kortól függetlenül) szaladni is tudunk újra. A torkosság (ide nekem a legjobb falatokat, még, még… az összes bűnnel kapcsolatban van.

6. A harag
A harag értelmetlen. Nincs vallási tanító, aki népét, nemzetét szent haragra buzdítaná. Csak csoportok vannak, akik a vallásokat is (!) felhasználják harag keltésére. Haraggal nem lehet nevelni gyermeket, tehát teljesen felesleges magunkban megengedni a harag parázslását vagy lángra lobbanását, mert nincs az életnek olyan területe, ahol haraggal bármit is elérhetnénk.

7. A jóra való restség
Ez viszont olyan bűn, amit napjában többször elkövet mindenki, talán csak a legszentebb emberek képesek napi 3-4-re redukálni jóra való restségüket. Ez állítja választás elé az embert, aki belefeledkezik munkájába, szorgoskodik, hivatásának szenteli életét, munkahelyi, fizikai, lelki fáradtságra hivatkozik ahelyett, hogy szabad lélekkel döntene alkalmanként, mit jelent a jó, erőt venne magán, hogy változtatni tudjon aszerint, ami kozmikusan jó a mindenség szempontjából. Nem hibáztathatjuk a háborúban gyilkoló katonákat, az esőerdőt kivágó és értékesítő cégeket mindaddig, amíg eldobunk egy cigarettacsikket az utcán, gyermekünk füle hallatára veszekszünk társunkkal, vagy évtizedekig fel nem bomló műanyagokkal szennyezzük környezetünket. Mindnyájan ugyanannak a gépezetnek részei vagyunk, s családunkra, helyzetünkre hivatkozva tesszük tönkre a teremtés csodáját.

Szépen írja le és határozza meg e bűnöket az alábbi oldal is