A FELTÁMADÁSBAN HISZEL VAGY A LÉLEK VÁNDORLÁSBAN? Neked is szól a kinyilatkoztató Isten szelíd figyelmeztetése:"Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra" /1 Jn 4,1/. Meg akarod-e õrizni keresztény hitedet? Meg akarod-e tartani egységedet Jézus tanításával? Figyelj, vizsgálódj, és dönts!
            Miért  terjed  a lélekvándorlás tana? Az élet, a világ bizonytalansága miatt napjainkban igen sokan természetfeletti igazságokra, vallási élményekre vágynak. Érthetõ,  hogy az ember ebben is a könnyebb, az olcsóbb, s a neki tetszetõsebb  megoldásokat keresi. Így élednek fel ma álvallási mozgalmak, amelyek szellemi  divattá válnak. Egyre többen vélekednek így valamiféle hamis békülékenység, hamis ökumenizmus jegyében: "neki is igaza van, neked is, meg nekem is..." Veszélyes igénytelenség ez, mert ha az ember nem veszi  a fáradságot, hogy keresse és tisztelje az igazságot, könnyen olyanok befolyása alá kerülhet, akik kihasználják és érdeklõdésébõl anyagi hasznot húznak.
            A  keleti  vallásoktól érkezik hozzánk, elsõsorban a hinduizmus nagyarányú  mai  missziója nyomán. Ha jól odafigyelünk, látjuk, hogy a lélekvándorlást a New Age /új Korszak/ névvel jelölt álvallási mozgalom terjeszti, amely a  kereszténység kiszorításával távol-keleti alapokon próbál létrehozni valamiféle  "egyetemes vallást". Aki különféle jóga irányzatokhoz, divatos lelki technikák kurzusaihoz,  a  dianetikához, vagy a reiki ál gyógyító mozgalmához, keleti küzdõsportok, illetve természetgyógyászat tanfolyamaihoz csatlakozik, felfedezi,  hogy ezek oktatói, képviselõi szinte mind ezt a tant hiszik vagy terjesztik.
            A  lélekvándorlás  tanítása  röviden:  az "örök egy"-bõl kiszakadó lélek arra kényszerül, hogy minduntalan új testet öltsön fel, hogy az újraszületések sorozata után megtisztulva visszaolvadhasson a világlélekbe /amelynek az egyes keleti vallások különféle neveket adnak/.
            Mit  hirdet  ez  az  elmélet?  Azt, hogy isten azonos a mindenséggel, egy személytelen  világlélek,  így  tehát szeretni  nem tud. Életünk és egyéniségünk csak egy hullám az óceán felszínén, s ha elcsitul a szél, a hullám beleolvad  az  egésznek a tükrébe. A test a lélek börtöne, mivel és a test alacsonyabbrendû nála,  a léleknek ki kell szabadulnia belõle,  mint  ahogy valaki leveti  a  ruháját. Szerintük az ember az új ra születések sorozata után beolvad  a  nagy  egészbe, egyéni boldogságot sosem érhet el, valójában csak a szenvedései szûnnek meg. Azt hirdetik,  hogy személytelen a törvény, vagyis a végzet /a karma/ irányít mindent, ezért valódi szabadság nem létezik. Az ember a végzet játékszere, fölösleges igazságot keresni, legjobb, ha beletörõdik  a  világ menetébe az ember, a rossz ellen nem érdemes küzdenie. Valójában nem tudjuk, mi a bûnünk, miért kell bûnhõdnünk és azt sem, kitõl  remélhetünk  irgalmat  vagy segítséget - itt nincs örömhír, a végzetben sem  igazság, sem szeretet, sem megértés nincs. Jézus csupán "megvilágosodott szellemek" pl. Krisna, Buddha, régi guruk/ újraszületése.
            Ezzel  a  zagyvasággal  szemben Isten más, mint a teremtett világ, mely tõle  függ.  Isten teremtõ, szeretõ és megszólítható SZEMELY. Személyiségünk megismételhetetlen, nem  oldódik  föl, nem folyik át más emberbe. Isten  az  embert  a test és lélek egységében teremti, test és lélek ugyanazon egységben  támad fel, ez õrzi meg az örök életben egyéniségünket. A feltámadásban  reményeink  és  igaz vágyaink örökre megvalósulnak, az üdvösségre  jutva  átéljük  a  személyes boldogságot, a földi élet értékei nem tûnnek el, hanem beteljesülnek.
            Isten  gondviselése kormányozza a világot, hív minket a jóra, parancsai segítenek eligazodni az életben, de sorsunk alakításában nagy szabadságot és önállóságot ad nekünk.Végzet nem létezik, mindent Isten szeretõ akarata  irányít,  ezért  az ember keresheti és megtalálhatja az igazságot, Isten eerejével  képes szabadon  a jót választani, van értelme küzdenie a rossz ellen.  Ha Isten világos akaratát követi, jobbá teheti a világot. Az ember tudhatja, mi a jó és  mi a bûn, azt is, hogy a bûnéért felelõs, de van örömhír: Isten  segítségére siet, irgalmával megtisztítja és felemeli. Irántunk való szeretete  oly  nagy,  hogy  szabadulásunkért  Egyszülött  Fiát sem kímélte, hanem  áldozatul  adta, hogy "aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Jézus  megtestesülésében maga a Fiúisten jön el az emberi életbe, húsvéti  feltámadáskor  pedig nem újraszületik, hanem megdicsõült testben megjelenik tanítványainak, majd visszatér az Atyához és többé nem születik újra a földön. Csak a világ végén, az utolsó ítéletre "jön el ismét úgy, amint szemetek láttára mennybe emelkedett". / Apcsel 1,11b/
            "Hiszek  a test feltámadásában." Ellene mondok tehát a lélekvándorlás tanának, mert tudom, hogy két úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Áldalak téged, Istenem,  mert  Te szereted, amit alkottál: az anyagi világot is, melybõl  testem  épül.  Hiszem, hogy ez nem börtöne lelkemnek, hanem vele szoros  egységet  alkot az egyetlen földi életem során. Vallom Krisztus megtestesülését,  halálát és feltámadását. Köszönöm, Jézus, hogy Te örömmel magadra vetted testi életünket, osztoztál a sorsunkban. Hálát adok feltámadásod örömhíréért.  Osztozni  akarok életedben, hogy részem legyen feltámadásodban is.  Hiszem,  hogy testem-lelkem egységében én magam támadok fel, örök boldogságomat és teljes önmagamat így nyerem el országodban.
            A  Szentírás  így szól hozzánk: "Mint felhõ tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt. Házába nem mehet soha többé vissza és otthona nem látja soha viszont." /Jób 8,9-10/ "A holtaknak soha többé nem lesz részük abban, ami a nap alatt  végbemegy..." /préd 9,6b/ "Akik jót tettek, feltámadnak  az  örök  boldogságra,  akik gonoszat tettek, feltámadnak az örök kárhozatra." /Jn.5,29/ A dúsgazdagról és a szegény Lázárról  szóló  példabeszédbõl világosan kiderül, hogy a halál utáni állapotból a földre nem  térhet  vissza senki: Lk 16,26. "Még ma velem leszel a Paradicsomban" -mondja Jézus a jobb latornak, s ezzel teljes egészében tagadja e bûnös ember számára az újraszületés szükségességét /Lk 23.43/. "Az ember számára  az  a  rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen  része" /zsid 9 ,27/ " Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a ti hiteteknek " /1 Kor 15,14/ "Hozzá  hasonulok  a  halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is." /Fil 3,11/

Ha

figyelmesen olvastad ismertetõnket, megfontoltad, amit az egyház kezdettõl fogva így tanít neked, ha megvan benned az akarat hogy hûséges légy Isten szavához: akarata szerint gondolkozz és élj, ha szüntenül kéred a Szentlélek segítségét,  akkor  belátod,  hogy  a  lélekvándorlás  hiedelme élesen ellene mond  a  józan észnek és keresztény hitednek, rájössz, hogy a kettõben egyszerre nem  lehet  hinni, megérted, hogy a reinkarnáció hiedelme - bár mintha  új  esélyt adna azoknak, akik tartanak attól, hogy elrontják életüket -valójában a reménytelenség felé vezeti az embert, elveszi kedvét attól, hogy a jobb, igazabb életért küzdjön a maga és mások számára, megújul és megerõsödik  barátságod  az  élõ Krisztussal, az Isten Fiával, megtapasztalod, hogy közel  van hozzád: szeret, megbocsát és bátorít, megtalálod életed célját: az igaz és boldog élet útját, ha ezen az úton jársz, biztos lehetsz abban, hogy Isten megõriz a halál után és feltámadásodban örökre boldoggá tesz.