Az  újkori  spiritizmus  megalapítói:  Emmanuel  Swedenborg (+1772), Allan Kardec, eredetileg Hyppolithe Rivail (+1869) és Davis A. Jackson. Kardec több mint száz éve írt mûve: A szellem könyve. Állítása szerint a könyv azokat  a tanításokat tartalmazza, amelyeket maguk a szellemek adtak a spiritiszta  tan  és  a halál utáni élet alapelveivel kapcsolatban. Táblázatot is közöl, amely bemutatja, hányféle módon lehet a szellemekkel kapcsolatra lépni. Tanítása gyökeresen keresztény-ellenes. A spiritizmus egyik mai mestere  G. di Simone parapszichológus, aki Párbeszéd az X-dimenzióval c. könyvében  valamiféle  "igen nagy fejlettségû szellem"-tõl nyert állítólagos közlésekre  hivatkozik.  A szellem-hit mai, századeleji formájában sok tekintetben  érintkezik  a New Age különbözõ irányzataival, a Krisna-hittel és a sátánizmussal is. Az irányzat felhasználja a parapszichológia területét (vö. para  jelenségek, ti. a megszokottól eltérõ jelenségek), a tudományos fantasztikus irodalom termékeit.
          A  spiritiszta  tan  szerint az ember három részbõl tevõdik össze: anyagból  (vagyis  az  állatokéhoz  hasonló testbõl), anyagtalan lélekbõl s a kettõ közt  kapcsolatot létesítõ  ún. perispiritusból. Úgy vélik, ez utóbbi az ember halálakor megmarad  és a léleknek éteri, légies testet biztosít. A testben élõk számára ez láthatatlan, de spiritiszta megjelenésekben észlelhetõvé válik  (vö. ektoplazma).  Többféle  szellemet  feltételeznek:  felsõbbrendû, alsóbbrendû,  legalsóbbrendû  és  egészen gonosz  szellemeket, amelyek miközben emberi testbe reinkamálódnak -folytonosan fejlõdnek. Kapcsolatra léphetnek  földi  emberekkel, akár saját akaratukból, akár médiumok, közvetítõk révén.
          A  spiritiszták  legtöbb csoportja hisz ugyan Istenben, elfogadják Jézusnak  mint  nagy  tanítónak  a létét, de tagadják istenségét, a megváltást, a Szentlelket, egyáltalán,  a  Szentháromságot. A lelkeknek önálló (örök) létet tulajdonítanak  így azoknak -felfogásuk szerint- nincs szükségük teremtõre  és  fenntartóra. Szivesen vonnak párhuzamot tanításuk és a bibliának azon részei között, amelyek az ember halhatatlanságára, örök életére utalnak, de ezeket  a helyeket kiszakít ják összefüggéseikbõl, amellett a Szentírást  valamiféle alsóbbrendû,  gyerekes tanításnak tekintik és nem isteni kinyilatkoztatásnak.  Igazában  véve egymás  mûveire hivatkoznak, így  a spiritizmus egyes rétegei végsõ soron körkörösen egymásra épülnek.
          Tudományosan senki nem igazolta állítólagos "tapasztalásaikat". Semmiképpen sem.  Felfogásuk  nem is annyira "kereszténység utáni", mint ahogy  õk állítják, hanem sokkal inkáb kereszténység elõtti, hiszen  régebbi vallási tudatformák világába nyúlnak vissza, és keresztényellenes is.
          Mit  mondanak a Katolikus Egyházról? A spiritizmus a  kereszténység, és  fõleg a Katolikus Egyház csõdjét hirdeti, és minden  eszközzel harcol is a  hagyományos vallás kihalásáért. Ennyiben egy cipõben  jár a materializmussal,  így  a marxizmussal  is, amely szintén a vallás kihalását  helyezte kilátásba, még ha anyagelvû alapon is.
          A spiritizmus beszél ugyan a lélek halhatatlanságáról, sõt örök létérõl, de  ezt  a továbbélést nem tekinti üdvösségnek,  már csak azért sem, mert Isten létét sem fogadja el, aki üdvözíthetné az  embert. A továbbélés módját  inkább  reinkarnációs  séma  szerint gondolja el, hogy ti. a lelkek idõnként  újra visszatérnek, majd ismét kilépnek a testbõl.  A keresztény felfogás -a "kezdetek" oldala  felõl- nem tekinti öröknek a  lelkeket, másrészt nem  egyszerûen  a  lélek halhatatlanságát hirdeti, hanem  az egész ember célbaérését,  ami elválaszthatatlan  Krisztus mûvétõl és  amely Isten ajándéka. 1.Ami a spiritizmus ideológiai alapját -a szellemek " örök  voltát"- illeti, a  Szentírás szerint egyedül Isten  örök: az  örökkévalóság  királya (1. Tim. 1,17),  Isten  az  eget, a  földet (Ter. 1,1) s így az angyalokat  is  a  világgal együtt teremtette, az ember pedig  a  testével  együtt kapja a lélek "lehelletét" (vö. Ter 2,7).  Minden  egyes ember  külön-külön  is Isten képmása (Ter 1,27), az  emberi méltósággal nem fér össze, hogy alélek más-más testet öltsön fel.
                 2.A spiritizmus  és  az okkultizmus bizonyos formáiban  a  szellemek nem személyes valóságok, hanem személytelen õserõk,  esetleg  a kozmosz, a világ-egész megnyilvánulási formái. Számos természetgyógyász hivatkozik ilyenfajta kozmikus erõkre. - Ez  a  felfogás a lelket és szellemet az anyag,  esetleg az anyagi  energia mintájára képzeli el.  A két létsíkot pedig nem lehet összekeverni. Az anyagvilág elgondolások-törvények hordozója, ami személyes programozót feltételez,  éppúgy, ahogy az emberi kultúra az ember elgondolását és szabad döntését  tükrözi.  A  végsõ ok nem lehet kisebb, mint teremtménye, az ember. A  világ mögött nem személytelen szellemek, hanem a világon kívül álló Személyes Isten áll!
                 3.Isten  szava világosan és  határozottan tiltja a spiritizmust: "Ne adjon  köztetek  senki,  aki... bûbájosságot ûz, szellemet vagy lelket kérdez,  halottakat idéz. Aki ilyet tesz, útálat tárgya az Úr szemében." (Más. Törv. 18,9-13) Veszélyes játék: számos ember jutott el akár  egyetlen  spiritiszta  szeánszon való részvétel után is pszichiátriai kezelésre, igen sokaknál a feloldhatatlan félelem lesz a "fa" "gyümölcse".
      Azon állításaikkal, hogy "megszólaltatják"a halottakat. Valójában nincs szó szellemek jelentkezésérõl. A "médiumok" e világ üzenetét  közvetítik. A halottlátó" az elhunyt hozzátartozójának emlékképeibõl rakja össze "ismereteit".  Keresztény felfogás szerint a halállal a meghalt ember végképp kiszakad  ebbõl  a világból, transzcendens, világfölötti létrendbe lép át: ott "az  Úrral leszünk" (1. Tesz. 4,17).  Egyedül  Krisztus tért vissza a holtak közül (1.Tessz. 4,14). Semmiféle olyan "channeling"  (csatorna) nincs a túlvilágra, mint amirõl a modern spiritizmus (fõleg már a New Age, az  Új Korszak ideológiája) beszél. Tegyük hozzá: még  ha jelentkezhetnének is a túlvilágon lévõk akkor is méltatlan lenne hozzájuk, hogy egyesek szórakoztatására, mintegy  "viccbõl"  csak úgy pórázon "elrángassák" õket. Mindez nem fér össze sem a halottak, sem az élõk emberi méltóságával.
          A Katolikus Egyház mindig tiltotta a spiritiszta szeánszokon való részvételt. Legutóbb a Hittani Kongregáció 1917. ápr. 24- iki döntésével, amelyet akkor XV. Benedek pápa is megerõsített. Úgy tûnik, az újabb századforduló ugyanazok elé a kihívások elé állította egyházunkat, mint az elõzõ.
          Világszerte százezren, hazánkban mintegy százan lehetnek. A spiritiszták  nagy példányszámban terjesztik az olyan sci-fi irodalmat, amely ufókról, átalakulni  képes szellemekrõl, szellemek visszatérésérõl mesél. megkörnyékezik a gyászolókat, akik szeretnének valamit tudni eltávozott szeretteikrõl.  Az  élet nehézségeibe belefáradt embereknek- fõként "magasabbrendû" tudásra szomjazó értelmiségieknek, a közép és felsõbb társadalmi rétegek tagjainak különleges kikapcsolódást, extázist, transzállapotot igérnek, ami valóságos ópiumként hat a lelkekre.