Egy nagyszerű ókori gondolkodókat felsoroltató könyv részeként bemutatjuk a mai keresztény kultúrára legnagyobb hatást gyakorló ókori vallást.

A perzsa vallásnak két főistene van: Áhura-Mazdá, a tűznek, a fénynek és a  jóságnak az istene és Ahra-Majniu, a sötétségnek, a gonoszságnak és a rossznak az istene.

Jobbra a főisten, koronával a fején

A perzsa vallás teremtésről alkotott elképzelésére rányomja a bélyegét az a nagy küzdelem, amely a két őselv, Áhura-Mazdá és Angra Mainju között folyik.Ez a küzdelem a világmindenség történetének 12 ezer esztendejében a legélénkebb.

Angra Mainju

Ez a 12 ezer esztendő négy egyenlő négyszer háromezer éves korszakra oszlik, amely korszakok a két ősszellem harcának egy-egy szakaszát jelentik. Az első időszakban Ormazd (Ahura Mazdá) az égben, a fény birodalmában, Ahriman (Angra Mainju) pedig az alvilágban lakott. Az első 3000 év végén Ahriman megtámadta Ormazdot, aki azonban egy varázsformulával elkábította őt. Ahriman visszazuhant a mélységbe, és ott maradt újabb 3000 évig.

Ormazd kihasználva Ahriman kábultságát (ami újabb 3000 évig tartott)megteremtette a szellemi lényeket (fravasi) és az anyagi világot: az eget, a  vizet, a földet, a növényeket, az ősbikát és az ősembert (Gajómart). A teremtés végeztével választási lehetőséget adott a szellemi lényeknek:megmaradhatnak örökre létezés előtti állapotukban, vagy fizikailag megtestesülhetnek, hogy legyőzhessék Ahrimant. A lények a születést és a harcot választották. Ahriman védekezésként létrehozott hat démont és a nekik megfelelő anyagi világot. 

Az elkövetkező 3000 évben Ahriman legyőzte Ormazd teremtését: megölteGajómartot, az emberiség ősatyját, az ősbikát, az állatok és a növények ősét. De Ormazd csapdába ejtette Ahrimant: az anyagi világban ragadt. Az utolsó3000 év elején testet öltött Zarathusztra, aki elhozta a Földre a vallást; ettől kezdve Zarathusztra időszakonként újjászületik a szaosjanszok („a világmegváltói”) alakjában. A teremtés végpontja az utolsó ítélet, amelynek során Zarathusztra inkarnációi felelősségre vonják az összes embert. Akik a rosszat  választották, megbűnhődnek, a jók pedig üdvözülnek és halhatatlanokká  válnak. 

A zoroaszteri teológia erősen dualista beállítottságú. Látomásában Ahura Mazda megnevezte Zarathusztrának ellenfelét, Aura Manjut, a gonoszság szellemét, s azzal a feladattal bízta meg, hogy közvetítse az emberek felé a jó (Ahura Mazda) és a gonosz közti választás lehetőségét. A zoroasztrianizmus etikája így lényegében a jó és rossz, az igazság és hazugság, a fény és a sötétség közti választás lehetőségére épül, s arra, hogy a földi cselekedetek, hozzáállások befolyásolják a halál utáni állapotot. 

A zoroasztrianizmus más néven párszi vallás híveinek, Zarathusztra követőinek szent könyve az Aveszta (elterjedtebb, de pontatlan néven Zend- Aveszta, ahol a „Zend” jelentése: magyarázat), az i.e. I. évezredben keletkezett, az iráni (perzsa) irodalom legrégebbi emléke. Különböző korokban keletkezett vallásos szövegek gyűjteménye. 

A ránk maradt mű terjedelme mintegy 500 oldal. A hagyomány szerint a  jelenlegi Aveszta csupán töredéke az eredetileg 21 könyvből (nask) állóműnek. A 224-ben, a párthusok dinasztiáját felváltó szászánidák uralma alatt az eredeti szövegrészekhez (Jasna, Jast, Vendidad) új szövegek kapcsolódtak. Ezek legfontosabbika a Visperad, ami a Jasna és a Jast szövegeiből összeállított hosszú liturgia az istenséghez szóló fohászok  betoldásával, valamint a Khorda Aveszta, rövid imádságok gyűjteménye a hívők általános használatára. A szászánidák az állam szintjére emelték a zoroasztriánus vallást, s így fontos szemponttá vált a szövegek közérthetősége. A már létező Aveszta-magyarázatok mellé egy új kommentárt is létrehoztak, melynek elnevezése a Zend (Zand). Ez a magyarázó szöveg a szászánida Aveszta szerves részévé vált, s első fordítója, a francia kutató Anquitel du Perron Zend-Avesta néven vezette be a köztudatba.II. Khusru szászánida uralkodó alatt létzett egy még teljesebb, immár kanonikus összeállítás, melynek elnevezése Nagy Aveszta volt.

Ez az összeállítás, a fentieken túl tartalmazott a kozmogónia, a jog kérdéseivel foglalkozó könyveket, egy Zarathustra életrajzot, apokaliptikus írásokat, és több doktrina-magyarázatot. 642-ben, az iráni terület arab megszállásával veszi kezdetét a Nagy Aveszta könyveinek széthullása. Bár az arab hódítók kezdetben türelmet mutattak a zoroasztrianizmus iránt, az iszlám meger ősödésével, a szent szövegek arab nyelvre való átültetésével megkezdődött az eredeti szövegek eltűnése. A Jasna egy oldala (Bodleian Library)2.51. ábra  A Zend Aveszta már hirdeti a mindenható egy Istenbe vetett hitet, akit ők  Ahura Mazdának, a Teremtőnek neveztek. Ahura Mazda a Legfőbb Jó Istene, saját létének lényéből teremtette meg a szellemi világot. Megteremtette a Halhatatlanokat, majd az Univerzumot, az eget, a vizeket, a földet, növényeket, fákat, állatokat, és az embereket.

Ő az anyja, és egyben atyja is az embereknek, a spirituális és anyagi elem egyaránt belőle ered. Mivel a szellemi entitások egyidejűleg isteniek és emberiek is, (mert az ember spirituális és anyagi minősége egyaránt része az isteninek) mindazok, akik hűek Ahura Mazdához egyesülhetnek vele.

„Óh, Te Világ Teremtője! 

Te, az Egyetlen Egy!

Hol az a második hely  

Ahol a Föld 

A leginkább örül?”

(Az Aveszta Teremtés Története., 1. Vendigard, III., Fargard, III.)

 A perzsa világkép szerint a világmindenség három részre oszlik. A  fény birodalma, Áhura-Mazdá és a tiszta hősök lakóhelye, fent van az égben. Vele ellentétesen helyezkedik el az örök sötétség hona, Ahra- Majniu és a gonosz lelkek országa. A két hatalmas birodalom között  foglal helyet a világosság és a sötétség, a jó és a rossz küzdőtere, az emberek és a többi élőlények világa.

 

A perzsa vallás általunk ismert világképe és teremtésről szóló tanítása késői  papi szerkesztés műve. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem tartalmaz korábbi mítoszok elemeit is.

A világ e részének a legmagasabb pontján vannak a világító égitestek, a Nap, a Hold és a csillagok. Ezeknek azt a parancsot adta Áhura-Mazdá, hogy szüntelenül keringjenek és világítsanak, fényükkel tartsák távol a sötétség hatalmait a Földtől. De az égitestek irányítják a szaporodást, a termést, a növekedést, ők határozzák meg az időt, a napokat és az éveket. Tőlük függ a földi emberek jóléte is. A Föld szintén három részből áll. Egyik része kemény, másik része lágy, a harmadik része pedig csupa homok. A hegyek ugyanúgy magból keltek ki, akárcsak a növények. A lapos, tányér alakú Föld egy hatalmas tengeren úszik. Az égbolt áttetsző fémből készült, azzal a céllal, hogy védőpajzsként feszüljön a fény birodalma elé. Az élőlények így az ember is a földből valók. A föld, a víz, a szél, a tűz egymásból származnak, a tűzön keresztül pedig az örök fénnyel (Áhura-Mazdával) állanak rokonságban. 

A templomi kultusz központjában a vértelen áldozatok bemutatása állott. A templomok középpontjában egy örök tüzoltár állott, amely Áhura-Mazdát  jelképezte. Faravahar  a zoroasztriánus vallás legismertebb jelképe.

Zarathustra Zend (magyarázat) Avesztája az emberiség első enciklopédiája, sokkal korábbi időbe nyúlik vissza, mint az ősi Kína, India. Bár maga is egy ismétlődése még korábbi ősi kultúráknak, amelyek elvesztek a történelem homályába.

Érdemes elolvasni a Zaratusztra könyvet magyarul