A zene és a hangok ugyanúgy mindennapjaink része, akár az evés, vagy az alvás. Ahogy táplálkozási szokásainkra vagy a mindennapi rutin elvégzésére is figyelmet szentelünk, ugyanúgy érdemes a minket körülvevő hangokhoz, zenéhez is tudatosabban hozzáállnunk.

A hallás

A hangokat s a zenét a fülünk segítségével érzékeljük. A szemmel ellentétben a fülünket nem tudjuk becsukni, állandóan nyitva van, s befogadja mindazt, ami eléri, legyen az zaj, zörej, monoton- vagy éppen lágy zene. A bejutott hangok pedig legtöbbször tudattalan dolgoznak bennünk tovább, hatással vannak ránk akkor is, ha erről mit sem tudunk.

Gyógyít vagy rombol?

Mivel a hangok a fej racionális, elemző részét kikerülve közvetlenül az érzelemvilágot érik el, ezért az érzelmeinkben lévő elakadásaink és sebeink gyógyításában nagy szerepet játszhat a zene – ezt használja ki a zeneterápia –, ugyanakkor könnyen manipulálhatóakká is válhatunk általa, gondoljunk csak a reklámiparban alkalmazott, a terméket még kívánatosabbá tevő dallamokra.

A zene küldetése

Ahhoz, hogy megértsük, mitől is válik egy zene gyógyítóvá számunkra, érdemes egy kis kitérőt tennünk a zene gyökereihez. A zenének - kialakulása kezdetén- még szakrális jelentősége volt. Létrehívói az emberi csoportok szellemi vezetői voltak, akik látták, hogy az embereknek mélyen a lelkükben él a vágy, hogy a puszta létezésen túl kapcsolódjanak valami magasabb rendű Igazsághoz, valami Lényegihez, ami választ ad arra, hogy miért is élünk a földön, kik is vagyunk valójában. A zene abból a rendből és harmóniából, s olyan törvényszerűségek alapján épül föl, ami a világot is fenntartja, így kódolt formában képes hordozni a válaszokat e mélyen húzódó kérdéseinkre.

Tudatos zeneválasztás, tudatos zenehallgatás

Az elmúlt 100-200 évben azonban a zene meglehetősen eltávolodott eredeti küldetésétől, s tömegével jelentek meg a zeneipar termékei, melyeknek célja az ember lelkének emelése helyett az emberek szórakoztatása, s a pénzügyi siker. Sok olyan erőszakos, durva zene jelent meg, melyek kifejezetten romboló hatásúak, vagy olyanok, amelyek az érzékiség és a vágyak túlzott felfokozására hivatottak, s csupán lelki világunkat kényeztetik. Ha a zene által épülni szeretnénk, akkor érdemes olyan zenét keresnünk, ami nem pusztán kiszolgál, hanem valóban képes önmagunk legbelsőbb rétegei felé fordítani minket (ilyen például a klasszikus zenék többsége).

Az, hogy ez megtörténik-e, a zeneválasztáson túl nagyban múlik a hallgató hozzáállásán: hogy milyen lelkülettel és figyelemmel viseltetik a megszólaló zenével szemben. Ha feladjuk passzív zenehallgatási szokásainkat, s hajlandóak vagyunk figyelmünket odaajándékozni a zenének, a megfigyelés s a megismerés által a zene belső tartalma, üzenete képes a szívünkben, mint egy csendben megszólaló szimfónia felcsendülni. Ez természetesen aktivitást, belső erőfeszítést s a zene iránti tiszteletet és bizalmat kíván tőlünk, azonban minél többet rakunk bele a zenehallgatás folyamatába, annál többel képes a zene is megajándékozni minket.

Aktív zenélés, tudatos hangszerválasztás

A zene gyógyító ereje megsokszorozódhat és még inkább képes kibontakozni aktív zenéléskor. Goethe szerint „aki nem szereti a zenét, nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék; aki szereti, félember; s aki műveli is, az nevezhető egész embernek".
Az egyénre gyakorolt pozitív hatásai mellett az aktív zenélés a közös zenélés lehetőségével is megajándékozza az embert. Így a zene által egy olyan őszinte kapcsolódás tud létrejönni ember és ember közt, amire a szíve mélyén minden ember vágyik.

Hogy mégis hogyan induljunk el a zenetanulás sokszor rögös útján? Ebben sokat segíthet, ha sikerül a megfelelő hangszert kiválasztanunk. Mindegyik hangszer más-más részünket aktivizálja, ezért a választás során érdemes figyelembe venni, miben is szeretnénk fejlődni.

Ha a temperamentumunkat szeretnénk kibontakoztatni, akkor a megfelelően kiválasztott hangszer egyszerre képes motiválni, lelkesíteni minket, s egyszerre hordoz egy tanulási feladatot is számunkra. A teljesség igénye nélkül a kolerikus (tüzes) ember sokat fejlődhet például az akaratot jól edző dobbal, a szangvinikus (levegős) ember a légies fuvola által, a flegmatikus (vizes) temperamentumú ember a figyelmét lekötő orgonajáték segítségével, a melankolikus (föld) típusú ember pedig a búgó hangú brácsa, vagy nagybőgő által.

Ha más a célunk, s a zene segítségével bizonyos szervrendszerünket szeretnénk erősíteni, akkor jó tudni, hogy a húros hangszerek az idegrendszer, a fúvósok a ritmikus rendszer (tüdő, szív), az ütősök pedig a csontrendszer működését támogatják.
Ugyanakkor a hangszerek csoportosíthatóak a zene három alkotóeleme alapján is, melyek mindegyike egy-egy lelki működésünkkel hozható összefüggésbe, így a dallamhangszerek segítségével a gondolati működésünket, az akkord hangszerekkel az érzelemvilágunkat, a ritmushangszerek által pedig az akaratvilágunkat erősíthetjük.
Az önismereti szempontok mellett természetesen bátran hagyatkozhatunk megérzéseinkre, s arra, hogy melyik hangszernek is tetszik igazán a hangja, alakja, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy a kihívások mellett örömöt leljünk a hangszerünkben, s így a zenélésben egyaránt.

Horváth Olga