Egy mondavilág életre kel



Sólyom szállt a vállamra

Fülembe súgott egy ősi jóslatot

Előbb megírtam az Imát,

S most megírom a Szózatot...



Amikor fennt az égnek még nem volt neve,

Alant a Föld nem volt megnevezve,

Nem volt sehol, nem köszönt még be,

A Nap sem mosolyogott még a tengerre,

Őt, aki az Arany trónon ült,

Még senki sem köszöntötte...



Fenn az Arany Házban arany trónon ül az Ősök Őse

Fekete palástján ezernyi gyémánt szórja fényét szerte,

Mellette ül neje, a Nagy Ős Anya,

Fehér palástján fényét ezernyi gyémánt villogja.



Ő az Ősanyag melyből minden fogantatott, készült

Ő az amivel a Jelen egyszer s mindenkorra kiegészült,

A Kezdettől a Végig az idő háromszor folyik,

Immár egy örökkévalóság óta voltak, vannak s lesznek

Az elkövetkező örökkévalóságig.



Előttük áll gyermekük - fiuk, az aranyhajú nap

Minden egyes fürtje szórja a sugarakat,

Szétküldi a Fényt, ébresztgeti a magokat.

Ő az aki a Magot gyúrja, a Gyurmag,



Macgwr a keltáknak, Gyermek egy más Istent vallóknak

Ő a szárnyas angyal, ami oly magasan szárnyal

Mert Napisten Ő, nevében büszkeséggel, bánattal

A gyermek feltett egy kérdést, s már el is töprengett válaszán:

- Mikor fogunk teremteni embereket, apám?



A végtelen tenger hullámzik, tajtékozza a habokat,

A hullámok táncolnak, mossák a partokat,

Az Ősök Őse elgondolkodik fia kérdését halván

Elmélázott, majd válaszát ekképp fogalmazván:

- Teremtsünk hát!

Saját világot az embereknek,

Hogy legyen hol éljenek - gyermekeidnek



Hogyan teremthetjük mindezt meg?

A következőképpen - válaszolt az öreg.

A kék tenger mélyén, ama Nagy Tengernek, az Öröknek,

Ott vannak az alvó szemek, - hozd fel onnan őket.

Az alvó szemek álmodnak, álmodnak magokat,

A magokból lesz az élet.



Az alvó szemek a tengerágyból felkerültek

Felébredtek, kinyitották álmos szemeiket,

Felnőttek és élőlények lettek...



A végtelen tenger hullámzik, tajtékozza a habokat,

A hullámok táncolnak, mossák a partokat,

S mi most kérdezünk, és várjuk a feleletet,

Kik voltak Ők s miről mesél még az eredet?



Mesél egy pásztorról, akit a többiek követtek,

Aki ha városáról beszél,

Megemlíti büszkén az "az égi lenmezőket"(UR-RI-IN),

Mesél egy vadászról, akit Nimrudnak neveztek,

Mesél egy fiúról, akihez csillag vezetett,

Aki hercegként jött világra,

Hercege egy idegen nemzetnek(!)



Mesél egy fiúról aki Galileai volt, "galil hag gojiim"

Akit csak idegennek neveztek,

S az idegenek benne Isten Fiát (Tur-An) tiszteltek,

Mágus volt ő, s más hitéért üldöztetett,

És még mielőtt földi ruhát cserélt

Meghagyott egy ígéretet,

Veletek leszek a világ végezetéig!

Elvégeztetett!



Aki ismerte őt tudta ki volt s mikor érkezett,

Tudta azt is, miért rejtegetnek egy leplet,

Tur-An Tur-Inban ölt testet, mert "Veletek leszek!"

Később a herceg már jászolba született,

Cserélt rangot vallást, népet, nemzetet.



Mesél még...annyi mindent mesélt el nektek,...

És mesél egy népről, akit mindenki csak megvet,

Mesél félbeszakított történeteket,

Eltitkolt meséket...

Csak hallgassátok és figyeljetek!



Hol sírjaink domborulnak,

Unokáink leborulnak,

S áldó imádság mellett

Mondják el szent neveinket:



Orion, Nimród, Inanna -

Az élet égi pásztora,

A Fény és az Élet fia,

Aki Fiait (nyáját) állandóan szemmel tartja(!),

Hisz Fiainak otthona a Tejút másik oldala,



Lassan lassan összeáll a kép,

Ikrek csillagkepe, és a nép: Mah-gar - a tudás népe,

A Kos, és népe Hun-gar (LU-HUN-GA) - az első nép.

És még folytatódnak a mesék...



Keresitek a bizonyítékokat?

Mi volt a Nílus a régi Egyiptomnak?

Ami a Tejút a mostani civilizációnak.

Egyiptom neve utal is erre,

Isteneik szárnyainak mi értelme lenne?



Ha a madár nem repül - szárnya miért nőne?

Feleletek ezek fel nem tett kérdéseitekre,

Égi hon az, mert földön van a fészke.

Orion, Nimród, Gilgames, Árja,

Földön a fészke, égben a hazája..



"Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak" Esaias 19:19



Kleopátra tűje, az ég megsebzése

Egyiptom közepén őrzik a titkot,

A némán suttogó peremes piramisok

Emlegetik az Atyát az Anyát és Fiút,

Az Orion övét és a szent dátumot (10.500KrE)

Ugyanazt a dátumot ami bevéste magát

A Nap Kapujára, A kínai piramisra, Angkorra,

És e dátum az amit a Húsvét sziget is titkolt,

Nem messze tőlük találjuk az oszlopot,

Szíriát oszlopait, vagy a nap városát, Heliopolist

Letűnt korok hátra maradt tanúit.



Bárki kényszeríthet bármit,

Mintha valaki félne,

Mert elfeledtetik vele történelmit,

Oszlopokat emelt, kőbe vésett, álmodott amott emitt,

Ugyanaz a dátum minduntalan ismétlődik

Ugyanaz a nép tárja ránk titkait,

Ugyanaz a kérdés minduntalan felvetődik, - KIK?



S Kiket az utókor minduntalan a tisztátlanoknak nyilvánít

Tisztátlanok nem voltak ők soha,

Az igazságot az Özönvíz le nem mossa

Érdekes, Platón is emlékszik róla,

Avagy Sais papja

A Timaeus Atlantiszt említ,

Egy rég múlt kor utolsó sorait.

Egy kirakós játék immár kirakhatatlan darabjait...



A végtelen tenger hullámzik, hányja habjait,

A hullámok táncolnak, mossák az idő lemoshatatlan partjait,

Hullámzanak az évek, mosódnak az ezredek,

Szövődnek a történelmek, régi írásokra újak kerülnek

Majd előlépnek a tündérek, szinte a semmiből jöttek,

Hogy honnan - arról már nem beszélnek az írásemlékek,

Hogy hova - arról csak némán szólnak a töredékek

Hazájukat úgy hívták Tündérhon, nevezték még Erdélynek,

Ararátnak, Urartunak - Úr erdejének...



Ott ahol folyik a Négy folyó,

Kokytos, Styx, Lethe, Ahkeron,

Hiddekel, Eufrátesz, Gihon és Pison,

Ott ahol a vén Turul szárnyakat szélesre kitár,

Ott ahol a megoldott rejtély újabb megfejtésre vár

Ott ahol folyik a négy folyó,

Vajon hol van ahol szenvedni jó?



S még csak most kezdenek érdekessé válni kérdéseink:

Mely nép hívta Nap városának főbb városait?

Nippurt, Napatát, Nazcát, Kolozsvárt, Heliopolist?

Miért tárta ránk a Nap híres kapuját?

Kiknek osztogatja tudása önzetlen sugarát?



A Húsvét sziget (Te pito te henua) miért jelentette a világ köldökit?

Milyen nyelven véste a roswelli űrhajó üzeneteit?

És kiknek szánta Qumran eltitkolt tekercseit?

Mit jelent a Maharadja? Mely nép volt a névadója?



Miért volt a herceg anyja Ma-ri-a?

Az égi Anyától származó

S minő véletlen, - éppen Lyra, Le(marja) egy korábbi civilizáció

Melyik országnak törték ki kezét lábát?

Melyik népet ostorozzák, átkozzák?

És miért?

Mert fel merte tárni emlékeit,

Meg merte mutatni évezredes titkat?!



Sólyom szállt a vállamra,

Fülembe súgta ősi jóslatát,

"Íme nép jön el az északi földről,

És nagy nemzet serken fel a földnek végéről" Jer 6:21-25

Valami készül Hunniában!

Valami készül csakugyan

Az Idő már régóta vár

Szárnycsapások hallatszanak onnan,

Mert visszatér a Tur-ul madár!


"Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod órája. Mert íme, sötétség borítja a földet, és a népeket az éjszaka, És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a neked feltámadt fényességhez" Esaias: 60 1-3



Mert a Magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy híréhez,

Mit ránk kentek a századok,

Lemossuk a mocskot, a hazugságot,

A felhalmozott gyalázatot,

Feloldjuk az átkot!



Nyíljatok szemek, ébredjetek magok!

Álmaitokban eleget áldoztatok

Talpra Magyar, sír a haza,

Itt az idő, a Most az Soha!



Megesküdtünk valamire, amit kényszeremlékek el nem törölnek,

Nem törlik el sem eskünket sem a véres könnyeinket,

Megesküdtünk egy világ előtt, megesküdtünk az ősőknek,

Megesküdtünk a múltnak, egy fáradt jelennek,

Büszke sarjai egy meggyötört nemzetnek

Hányszor próbáltak eltüntetni minket,

Hányszor akarták elfelejtetni Neved,

S mi mégis itt állunk - előtted,

Várod, hogy betartsuk ígéreteinket.



Mi Atyánk ki Vagy a Mennyekben

Engedd meg, hogy szóljunk ismét a Te nevedben,

Immár nem akarunk kérni tőled semmit,

Most itt az idő, hogy mi is adjunk valamit,

Itt az idő, hogy beváltsuk messzi idők jóslatait, őseink ígéreteit.

Fénybe vetett tekintettel Tűzben született Szent fogadalmait.



Mert eljön a Te Országod,

És meglesz a Te Akaratod,

Mint a Mennyben, úgy a Földön is,

Úgy ahogy mondtad volt és ígérted is,

Együtt leszünk Veled...



Akkor Te ígérted nekünk,

Most mi ígérjük neked!

Andonis