Az első hét év a legfontosabb, hiszen az élet alapjai ekkor alakulnak ki.

Ezért ragaszkodik annyira minden egyház ahhoz, hogy mielőbb megkaparintsa a gyermeket. A zsidók például körülmetélik a kisfiúkat. Micsoda marhaság! Azonnal megbélyegzik a gyermeket, megjelölik, hogy ő zsidó – ez pedig elég primitív dolog.

Az állatokkal is ezt teszik, csak azt kibogozásnak hívják. Minden tulajdonos billogot üttet az állataira, nehogy összekeverjék őket. Ez egy rendkívül kegyetlen módszer, hiszen forró acéllal kell égetni az állat bőrét. Így viszont valakinek tulajdonává válik, és utána már nem lehet olyan könnyen ellopni. És mi a körülmetélés? Ugyanaz, ami a billogozás. Csak épp itt nem állatokról, hanem gyerekekről van szó. A hinduknak is megvannak a módszereik. Tulajdonképpen minden vallásnak megvan a maga módszere. Ilyen a világ: tudni kell mindenkiről, hogy melyik csordához tartozik. Kinek ki a pásztora? Jézus? Mózes? Vagy épp Mohamed?

Az emberek nem a maguk urai. Az élet első hét évében folyamatosan idomítanak, mindenféle eszmével és ideológiával tömnek tele, ami aztán egész életedben kísérni fog, és teljesen elvonja a figyelmedet a valódi képességeidről, megfertőz, és végképp megakadályoz abban, hogy tisztán láss. Mint valami örökké a szemed előtt lebegő fátyolfelhő, mindent elhomályosít.

A dolgok kristálytiszták, a lét tökéletesen átlátható – de a te szemedet vastag porréteg borítja, és ezt a port az első hét évben szórták a szemedbe. Akkor, amikor még annyira ártatlan és bizalommal teli voltál, hogy bármit mondtak neked, azt igazságként fogadtad el. És ami még ebben az időszakban ivódott beléd, azt később nagyon nehéz lesz megtalálnod, mert az már a véredbe is bekerült, a csontvelődig elhatolt. Ezer más dolgot kétségbe vonsz, de a hited alapjait soha nem kérdőjelezed meg.

Ha tényleg szereted a gyermeked, legyen ennek az első megnyilvánulása az, hogy hétéves koráig békén hagyod. Engedd meg, hogy ez a hét év teljes ártatlanságában, feltételektől mentesen, vadon és pogány módon telhessen el. Ha hétéves koráig hagyod, hogy a gyerek ártatlan maradjon, ha nem engeded, hogy mások eszméi megrontsák, akkor később már nem lehet eltéríteni attól, hogy a saját útjára lépjen.

Ha van gyermeked, védd meg magadtól és Óvd mindenkitől, akik befolyásolhatnák: legalább hétéves koráig tedd meg ezt! A gyermek olyan, mint egy kis növény: még nagyon zsenge és lágy, egy erős szél is elpusztíthatja, vagy bármelyik vadállat felfalhatja. Támaszd meg és óvd, de ne börtönözd be! Amikor a növény már nagyobb lesz, a támasztékot is el lehet majd távolítani.

Védd meg a gyermeket minden elképzelhető külső befolyástól azért, hogy valóban önmaga lehessen. Ez az időszak csak hét évig tart – ha ennek a ciklusnak vége, akkor már elég erős és kiegyensúlyozott lesz. El sem tudod képzelni, mennyire erős tud lenni egy hétéves gyerek! Nem tudod elképzelni, mert még nem láttál érintetlen hétévest. Mindenütt csak tönkretett, meghamisított gyerekekkel találkozol. Apjuk, anyjuk, egész családjuk félelmeit és gyávaságát cipelik tovább magukkal. Ezek a gyerekek nem tudnak önmaguk lenni.

Ha a gyereket hét évig nem törik meg… Meglepődnétek, ha találkoznátok egyszer egy ilyen gyermekkel. Úgy vág az agyuk, mint a borotva! A tekintetük tiszta, és mindent azonnal átlátnak.

Ráadásul olyan hihetetlen belső erő lakozik bennük, amit még egy hetvenéves átlagember is megirigyelne. Valójában nincs mit csodálkozni ezen, hiszen egy átlagembernek – mivel már az alapok is inognak – egész lénye csak egyre bizonytalanabbá válik a kor előrehaladtával.

Ha szülő vagy, rendkívüli bátorságra lesz szükséged, hogy ne avatkozz közbe. Nyisd meg az ismeretlen irányok felé vezető ajtókat, hogy a gyermek elindulhasson rajtuk és felfedezhesse őket! Nem tudja még, mi rejtőzik benne – de hát ezt senki nem tudhatja. A sötétben kell tapogatóznia. Ne hagyd, hogy féljen ettől a sötéttől, ne hagyd, hogy féljen a tévedéstől, ne hagyd, hogy féljen az ismeretlentől. Támogasd! Amikor ismeretlen útra indul, útravalónak add neki minden segítséged, szereteted és áldásod! Ne hagyd, hogy a te félelmeid korlátozzák őt! Neked biztosan lesznek félelmeid, de azokat tartsd meg magadnak! Ne pakold őket a gyerek vállára, mert azzal csak összezavarod!

A következő hét évében – hét és tizennégy éves kora között – a gyermek életébe új elem lép: szexuális energiái ekkor élednek fel. De ez még csak amolyan próba.

A szülők ebben az időszakban avatkoznak bele a gyerek dolgaiba a leginkább, hiszen amikor ők voltak gyerekek, velük is ez történt. Csak az a minta lebeg a szemük előtt, amit velük tettek, így aztán ők is ugyanazt teszik a gyerekeikkel.

A társadalom nem engedi felkészülni a gyereket a szexuális életre. Legalábbis a huszadik századig nem engedte. Csak az utóbbi néhány évtized hozott némi enyhülést e tekintetben, de ez a változás is csak a legfejlettebb társadalmakban ment végbe. Ott a gyerekek most már együtt tanulhatnak. Az Indiához hasonló országokban azonban a koedukált oktatás még mindig csak az egyetemi szinten kezdődik el. Egy hétéves kisfiú és egy hétéves kislány semmiképp nem lakhat ugyanabban a kollégiumban, pedig ez az az időszak, amikor lehetőséget kellene adni nekik a játékosságra – és ennek semmilyen kockázata nincsen, a kislány még nem eshet teherbe, tehát a családoknak sem lehet problémája ebből- Igen, a játékosságuk tényleg szexuális színezetet kap, de ez még csak próba, nem az igazi előadás. És ha nem engedjük meg a próbákat, akkor egy szép napon majd felhúzzák a függönyt, és hirtelen élesben megy a játék… A gyerekeknek fogalmuk sem lesz, mi történik velük, és nem lesz ott súgó sem, aki megmondaná nekik, mit tegyenek. Az életüket így teljesen elfuseráljuk.

A gyerekek találkoznak, elvegyülnek egymással, játszanak, ismerkednek.

Ez pedig rengeteget segít abban, hogy az emberiség a perverzióinak úgy kilencven százalékától megszabaduljon. Ha a hét és tizennégy év közti gyermekek együtt lehetnek, együtt úszhatnak, és meztelenül is megjelenhetnek egymás előtt, akkor a pornográfia és a perverzió kilencven százaléka egyszerűen eltűnik. Ki törődne akkor ilyenekkel? Ha egyszer egy fiú már sok meztelen lányt látott életében, mi különösebb izgalmat találna még egy Playboy magazinban? És ha egy lány már sok meztelen fiút látott, akkor a természetes kíváncsisága a másik nem iránt kielégül, és nem torkollik mindenféle szexuális túlzásokba. Így a természetnek megfelelő módon, együtt nőnek fel, nem pedig úgy, mint két különböző állatfaj egyedei.

Mert most pontosan ez történik: Úgy nőnek fel, mintha két különböző fajba tartoznának. Nem egyetlen emberiséghez tartoznak – következetesen szétválasztják őket. Ezer és egy falat húznak fel közéjük, nehogy véletlenül akár csak egyetlen próbát is tehessenek, ami a leendő szexuális életükre felkészíthetné őket. A gyerekeknek ez a fajta nevelése szinte teljesen tönkreteszi az egész életüket. Ez a hét év, amikor a szexualitás főpróbáit kellene megtartani, létfontosságú. A fiúknak és a lányoknak együtt kellene lenniük az iskolában, a kollégiumokban, az uszodákban és az ágyban is. Próbálniuk kell arra az életre, ami előttük áll, fel kellene készülniük arra, ami rájuk vár. És ha a gyermek teljes szabadságot kap növekvő szexuális energiáinak próbálgatására, és nem nyomják el, nem bélyegzik meg emiatt – mint ahogy most teszik -, akkor nem lesz semmi gond, mindez nem jelenthet veszélyt.

A szex útján fogantok, a szexért éltek, és a gyerekeitek is szexen keresztül fogannak meg – mégis a szexualitást ítélik el a leginkább, a szex számít a legnagyobb bűnnek.

Az összes vallás ezt a marhaságot sulykolja belétek! A világ pedig eközben tele van mindenféle elferdült hajlamú, romlott alakkal; a legkülönbözőbb perverziókkal élnek együtt emberek, és mindez pusztán azért van így, mert ezeknek az embereknek nem engedték meg, hogy természetes úton fejlődjenek. Nem engedték meg nekik, hogy elfogadják önmagukat. Önmaguk kísérteteivé váltak. Ők már nem igazi, hús-vér emberek, hanem csak szürke árnyképei annak, amik lehettek volna – ők már csupán szürke árnyak.

Az élet második hétéves ciklusa hihetetlenül fontos. Ez készíti fel a gyermeket a következő hét évre. Ha ebben a korban helyesen viszonyul a nemiséghez, sportszellemben játszik a szexuális energiáival – ekkor még csak a sport szellemisége van meg benne – akkor nem válik sem perverzzé, sem homoszexuálissá. Nem özönlik el az elméjét mindenféle furcsaságok, hiszen természetes módon együtt lehetett a másik nemmel, nem voltak korlátok, tudja, hogy nem tett rosszat senkivel – a lelkiismerete tehát tiszta maradhatott. Teljesen szabadon az lehet, ami akar, hiszen nincs tele a feje a jó és a rossz mindent megtépázó ideáival.

Tizennégy és huszonegy éves kor között a szex beérik.

Ezt fontos megérteni: ha az első próbák jól sikerültek, akkor a harmadik hét év alatt valami nagyon különös dolog megy végbe, Erre talán soha nem is gondolnál, mert nem volt lehetőséged megtapasztalni. Ahogy mondtam, a második hétéves ciklus – héttől tizennégy éves korig – az előjátékba enged bepillantást. A harmadik ciklus viszont már az utójátékkal ismertet meg. A fiúk és a lányok még mindig együtt vannak, de most egy új fázis kezdődik el: megjelenik a szerelem.

Ez még mindig nem biológiai érdeklődés. Az embert ilyenkor nem érdekli még az a gondolat, hogy gyerekeket nemzzen, vagy hogy házastársat találjon magának. Nem. Ezek a romantikus játék évei. Ilyenkor fordul a gyermek a szépség, a szerelem, a költészet, a szobrászat felé, hiszen ezek a romantika különböző fázisai.

Ha egy gyermekből teljesen hiányzik a romantika, soha nem tudja meg, mit jelent az utójáték. A szex csak az, ami a kettő között van. Minél hosszabb az előjáték, annál nagyobb a lehetőség arra, hogy elérd a csúcspontot, és minél nagyobb a lehetőség erre, annál csodálatosabban kezdődik az utójáték. Ha egy pár nem ismeri az utójátékot, soha nem tudhatják meg, milyen is a szex a maga teljességében.

Ma már vannak olyan szexológusok, akik tanítják az előjátékot. Az így tanult előjáték ugyan nem az igazi, de legalább felismerték, hogy előjáték nélkül az igazi csúcspontot nem lehet elérni. Azzal kapcsolatban azonban már teljesen tanácstalanok, hogy miként is taníthatnák meg az utójátékot. Mert ugye, aki már elérte a csúcspontot, az abban a pillanatban el is veszíti a további érdeklődését: ő már végzett, teljesítette a feladatát. Az utójátékhoz egyfajta romantikus, költői hozzáállás szükséges, amely képes hálát érezni.

Az a nő, vagy az a férfi, aki téged a csúcspontra juttatott, megérdemli a háládat – és az utójáték a hála kifejezése. Ha nincs utójáték, a szex nem lehet teljes, és lényegében a hiányos szex az oka mindannak a sok szenvedésnek és bánatnak, amivel az emberek szembesülnek. Az ember csak akkor juthat el a valódi orgazmusig, ha az előjáték és az utójáték tökéletes egyensúlyban vannak. Ebben az egyensúlyban válik a csúcspont orgazmussá.

Az orgazmus szót is meg kell érteni. Azt jelenti, hogy az egész lényed – a tested, a szellemed, a lelked – részt vesz benne, tehát mindened szerves, azaz organikus részévé válik a folyamatának. Ha ez megtörténik, akkor az a meditáció pillanata lesz. De ha az aktus végül nem válik egy csodálatos meditatív pillanattá, akkor fogalmad sincs róla, hogy mit jelent igazából a szexualitás. Lehet, hogy hallottál, vagy olvastál róla – de hát írni is pont azok írnak erről, akik semmit nem tudnak róla.

Könyvek százait olvastam el a szexológiáról olyan írók tollából, akik nagy szakértőnek számítanak a témában, és valóban azok is, csak éppen semmit nem tudnak arról a legbensőbb szentélyről, amelyben a meditáció kivirágzik. Ahogy a gyerekek a mindennapi, közönséges szex útján fogannak, a meditáció a különleges szex közben születik meg. Utódnemzésre az állatok is képesek – abban nincs semmi különleges. A meditáció élményét az orgazmus tetőpontján átélni azonban csak az ember képes. De ez csak akkor lehetséges, ha a tizennégy és huszonegy év közötti fiataloknak megengedik a romantikus szabadságot.

A negyedik hét év: mikor az ember már megállapodhat

Huszonegy és huszonnyolc éves kora között az ember már megállapodhat.

Ebben az időszakban már képes párt választani magának, Ahhoz azonban, hogy tényleg képessé válj a választásra az előző két ciklus tapasztalatai elengedhetetlenül fontosak. Ezt a döntést senki más nem hozhatja meg helyetted. Ez inkább olyan, mint valami ösztönös megérzés. Sem számítások, sem az asztrológia, sem a tenyérjóslás, sem a I Ching nem segíthet benne. Ez egy sugallat lesz: sok-sok emberrel kerülsz kapcsolatba az évek során, aztán az egyiküknél hirtelen valami olyat érzel, amit másnál még soha sem. És ez az érzés olyan erővel és olyan bizonyossággal tolul fel benned, hogy semmi kétséged nem is lehet benne. Még ha megpróbálsz is kételkedni benne, nem fog sikerülni, mert a bizonyosság túl erős. Ha ez megtörténik, akkor állapodsz meg.

Ha minden olyan simán zajlik a huszonegyedik és a huszonnyolcadik életév között ahogy mondtam és mások nem avatkoznak közbe, akkor megállapodsz valaki mellett.

Ez után az élet legkellemesebb időszaka, a huszonnyolcadik és harmincötödik életév között jön el. Ez lesz a legörömtelibb, a legbékésebb és a legharmonikusabb időszak, hiszen az egymás mellett megállapodott két ember ekkor kezd el egymásba olvadni és teljesen összeforrni.

Osho