„A nő” – egy kis szó, amely nagy rejtélyeket zár magába; Ízisz, kinek fátylát egyetlen halandó sem emelte fel. Meg szeretnénk veled is osztani ezt az ihletet, hogy megélhesd. Felhívunk, hogy olvasd a Nagy Beavatottnők életét bemutató sorokat. Nagyok voltak, mivel végigjárták az utat az áldozat és az emberiség és az Isten iránti szeretet segítségével.

Ha fellapozzuk fajunk történelmét, leginkább férfiak neveit látjuk, nagy vezetők, írók, misztikusok, Mesterek, azonban nagy nők neveire kevésszer bukkanunk.

Ennek oka az alábecsülés, amely bizonyos korokban megnyilvánult a női nemmel szemben, azonban az esetek többségében van egy felsőbb ok is; ez az ok pedig a következő: úgy abban, ami nagy, mint abban is ami kicsi, a természetnek ugyanazok a törvényei.

A férfi más mint a nő, amióta csak Isten megteremtette. A Teremtésben a férfi erő kiegészíti a női erőt, azonban ezek különböznek. Hogy valóban megérthessük mit is jelent nőnek lenni, tanulmányoznunk kell a Világegyetemben és a Természetben az Örök Kozmikus Nőt, ahol megláthatjuk, hogyan tevékenykedik az Istenanya. A férfi princípium a kisugárzó pólus, az, amelyik ad. Mindeközben pedig a női princípium a befogadó pólus, az aki vigyáz a templom oszlopára. Ezért volt a társadalomban aktívabb szerepe a férfinak, a nőnek pedig passzívabb.

Mégis, Samael Aun Weor Mester azt mondja nekünk, hogy egy nő éppúgy elérheti az önmegvalósítást, mint egy férfi, csupán annak a módja lesz különböző, követve a maga természetét és nemének megfelelő kötelességeit. Egy Kali-Yugában minden zavarossá válik és elfelejtjük mi a természetes, normális; ha viszont képesek lennénk más bolygókat is meglátogatni, akkor láthatnánk, hogy a nők az esztétikának, családjuk gondozásának, gyermekeik nevelésének szentelik magukat, nagyon bölcsek ők, erőt adnak a férfinek és a társadalomnak.

Az ősi kultúrák úgy tekintettek az Istenanyára, a Kozmikus Anyára, mint a Térre, aki ott van, ha tekintetünket az égre emeljük, azonban nem láthatjuk, Láthatatlan. Hasonlóképpen ott van az Istenanya mindenben, ő az, aki mindent körülölel és formát ad mindennek, de nem látható. Ezért pedig csakis az Isteni Ízisz Anya az az erő, aki, ha egyszer felfedezzük, feltárja előttünk az Okkultizmust, a Gnózis ismeretét, az érzékek és értelem számára láthatatlan dolgokat.

Ha nőként az Istenanya képére és hasonlatosságára teremtettek minket, akkor mélyen el kell gondolkodnunk a szerepünkön. Ebben mély elmélkedések, reflexiók és kinyilatkoztatások rejlenek, sok évre, talán a teljes életre…

…Isten, férfiként Bölcsesség, és Isten, nőként pedig Szeretet…

Amikor elolvassuk Édouard Schuré „Nagy beavatottak” c. könyvét, megjelenik bennünk a késztetés, hogy írjunk a Nagy Beavatottnőkről, és kutassuk ismereteiket és titkaikat, hogy megtudhassuk mi emelte őket fel, hogyan ébredtek fel, milyenek voltak nőnek, feleségnek, anyának, és melyek voltak a titkok, amelyek házasságukat a feltámadás mágikus eszközévé alakították.

Számos igen bátor és csodálatraméltó nő élt, és sok nagyszerű férfi is volt a történelemben, azonban mindegyik mögött ott állt egy nagy nő is. Azonban sokszor, pontosan női szerepüknek köszönhetően, a történelem nem is ismerte őket. Ráadásul, ahogyan Kwen Khan Mester mondja, a kultúrák mindig is fallikusak voltak, következésképpen Patriarchálisak és nem Matriarchálisak; habár a történelemben láttunk már mindenfélét, de ez mégis így természetes, követve az isteni példát, amelynek megfelelően elsősorban a férfiszerep érintkezik a társadalommal, miközben a nő az aki, a háttérből vagy belülről, lelkesíti vagy életet ad neki, ahogyan az Édesanya, aki méhének sötétjében hordozza magzatát.

Talán Anheszenamon nem volt egységben Tutanhamonnal? Talán nem állt csöndben a nagy Cagliostro háta mögött Szerafina? Nem állt ott Jasodhara a nagy Buddha mögött? És Szefora nem állt Mózes mögött? És Sára Ábrahám mögött? Talán nem Mária Magdolna volt a nagy Aberamentho Mester, avagy Jézus Krisztus mögött?

A nő, már természetéből adódóan, az áldozat érzékével születik. Természetes látni egy anyát, aki szereti a gyermekeit, vigyáz rájuk, és ha szükséges, akár a saját életét is feláldozza értük. Azonban ezt a viselkedésformát nem csupán a gyermekekre kell kiterjeszteni, hanem a teljes emberiségre. Jó példa erre azon nagy nők viselkedése, akikről most megemlékezünk, és sok olyan ismeretlen nevű nő is, akik folyton észrevétlenül dolgoztak. Harcosok, akik a harctéren soha nem hátráltak és soha nem is hátrálnak meg. Nők, akik, hatalmas, csöndes mártírokként, a bölcsesség forrásaivá és az örök nő valódi képviselőivé alakultak.

Egyszerre visszhangzik a történelemből olyan nők neve, mint Nefertiti, Nefertari, az egyiptomi Mutemwia hercegnő, Tiyi (III. Ramszesz felesége), a küméi Szibilla, Kunti Királyné (Krisna nagynénje), Szaraszvati és Nichdali (Krisna tanítványai), Sába Királynője, Szerafina, Prisca, Maximilla, Flóra, a keresztény rabszolga Blandina, Fatima, Szent Lúcia, Blavatsky, Mária Antónia, antillai Mária, Szent Orsolya, Marcélina gnosztikus mesternő, Maria Pastora maja mesternő, Szent Brigitta, Jese Cögyál (Padmaszambháva felesége), Mária Próféta, Theokleia (Püthagorasz tanítványa), a delphoi orákulum nagyszerű jósnője, Divinus, Szamavati és szolgálója, Uttara (mindketten Buddha tanítványai).

Az Apokrif Evangéliumokban több olyan nő tanításait találjuk, mint például: Szalomé, Márta, Mária, Éva és maga Mária Magdolna is.

Hasonlóképpen, már az ókorban is hallhattuk hírét az egyiptomi vesztáloknak, Eritrea Szibilláinak, a tibeti dakiniknek, a görög hetaeráknak, azték mágusnőknek, Japán papnőknek, a Közel-Kelet hierophantáinak (főpapnői) stb.

Buddha ezt mondja a nőkről: „A Megvilágosodás Útjának keresésében nincs különbség férfi és nő között. Ha valaki nő, és elhatározza a megvilágosodás keresését, hősies nővé fog válni az Igazság Útján… A családi élet valódi jelentése az, hogy kölcsönösen segítve haladunk az Úton… Legyen bár egy hétköznapi nő, ha elhatározza, hogy követi az utat… és erős törekvései vannak, átváltozhat Buddha egy nagy tanítványává”.

Utazzunk most a történelem útvesztőiben, hogy megismerjük a nevét néhány jelentős nőnek az ismeret és az ezoterizmus világából:

FALÁSZIFA

Az iszlám filozófia egy Falászifa nevű hagyománnyal kezdődik, azonban a valóságban ő egy bölcs nő volt. Személyazonosságát valószínűleg titokban tartották a Korán téves értelmezései miatt, amelyek következtében azt gondolták egyesek, hogy a nő nem ér annyit, mint a férfi.

SAMMURAMAT

Sammuramat Asszíriában született, Kr. E. a IX. században, és egy kivételesen erős és hatalmas nő volt, olyannyira, hogy férjét gyakran elkísérte a csatatérre és ott részt vett mellette a közelharcban is, így segítve Babilónia hódításait és hatalmának kiterjesztését a szomszédos országokra. Azt mondják, hogy neki köszönhető az első támadás után, Babilónia fővárosa szépségének helyreállítása, amelynek a neve akkoriban Babilon volt.

THEMISTOCLEA

Igen régi történelmi források utalnak arra, hogy a nőnek általában központi és fontos szerepe volt a püthagoraszi ismeretek kifejlesztésében. Tudjuk, hogy Püthagorasz, etikai és doktrínabeli ismereteinek legnagyobb részét Themistocleától kapta, a delphoi papnőtől. Püthagorasz sok kijelentése szó szerint tőle származik.

CROTONAI THEANÓ

Püthagorasz felesége. Püthagorasz ezzel a házassággal pecsételte meg művének beteljesítését. Ő, három fiával együtt, tagja volt az eredeti püthagoreusi kultusznak. Van egy dokumentum, amelyet crotonai Theanónak tulajdonítanak, amely bizonyos nagyon mély, metafizikai témákat taglalt. Úgyszintén több könyvet írt még olyan témákról, mint: Házasság, Szex, a Nő és a felsőbb Etika. Püthagorasz halála után ő volt a püthagoreusi rend középpontja. Egy görög szerző szaktekintélyként hivatkozik rá a Számok tantételeit illetően.

MANTINÉAI DIOTIMA

Ez a figyelemreméltó női bölcs egyike volt Püthagorasz közvetlen Mesternőinek, akik hatalmas tudása lábainál tanultak. Nagy filozófusnő volt. Szakértője a szerelem művészetének. Platón Lakomájának vagy Platón Szerelmének dialógusában említik, és Szókratész azt mondja, hogy neki köszönheti minden tudását.

MILÉTOSZI ASPASIA

Nagy és befolyásos értelmiségi nő volt, politikai és filozófiai körök tevékeny tagja, Platón korából. Szoros kapcsolatban volt Periklész filozófiai körével. Ez utóbbira, Athén hatalmas és népszerű vezetőjére, mély benyomást tett ennek a nőnek a mélysége és teljessége, aki végül a felesége lett. Aspasia mély politikai tudással rendelkezett. A kor filozófusai „az ékesszólás ragyogó minisztere” névvel illették. Maga Szókratész is látogatta ezt a nőt, amikor csak tehette, hogy tanulhasson Szónoki tudományából.

LUCANIAI AESARA

Ez a nagy nő az utolsó Püthagoraszhoz köthető filozófiai csoportoknak volt tagja. Kr. U. 425 körül élt. Mindennél jobban érdekelte a Kozmikus Harmónia alapelveinek fejlesztése, amelyekhez tartoznak a: Geometria, Számtan, Zene és a Kozmosz. Mindezek hatalmas etikai alapelvekre támaszkodnak. Aesara mondott valami nagyon érdekeset: „A lélek természetét vizsgálva sikerülhet megtudnunk mi is a helyes egyéni, családi és társadalmi igazságszolgáltatás”.

PERIKTIONÉ

Írt egy könyvet, amelynek címe: „A nő harmóniájáról”, amelyben feltárja az ősi Papnők bölcsességét.

ATHÉNI ASZKLEPIGÉNIA

Nagy mágusnő és teurgista volt, Alexandriai Hüpátia kortársa. A világegyetemet uraló titkok alapelveinek megismerésére és megértésére összpontosított. Kijelentette, hogy ismeretei nagyrészt Platón filozófustól származnak. A történelem is úgy tudja, hogy kétségtelenül nagy misztikusnő volt.

KÜRÉNÉI ARÉTÉ

Arisztipposz testvére, Szókratész tanítványa és barátja.

Arisztipposz volt az a barátja Szókratésznek, akit temetésének napján jelenlévőnek jegyez fel a történelem. Ő alapította a Kürénéi Iskolát, amelyet később maga Kürénéi Arété vezetett. Több mint harminc évig tanított filozófiát, és több mint negyven könyvet írt a témában. Tanítványai között nem kevesebb, mint száztíz neves filozófusát találjuk a görög történelemnek. Ezt a nőt olyannyira fontosnak tartották, hogy amikor elérkezett a halála, az őt, műveiért nagyon kedvelő rengeteg ember, sírjára a következőket vésette: „A görögök dicsősége voltál, Heléné szépségével, Thirma erényeivel, Arisztipposz tollával, Szókratész lelkével és Homérosz szavával”.

HIPPARCHIA

Bölcs és filozófusnő, Arisztotelészt követő időkből.

SZIÉNAI KATALIN

A legnagyobb itáliai misztikusnőnek tartották. Mélyen részese volt a reneszánszkor egyházi és politikai életének, törekedve a hanyatlás enyhítésére, amely már azokban az időkben is megmutatkozott. Mindezek miatt súlyos életveszélybe került. Beszédeiben mindvégig leginkább egy, az okkultizmussal rokonítható ismeretre támaszkodott. Mindig is nagy filozófusnőnek tartották a keresztény misztikus hagyományokban.

Elszántsága, határozottsága miatt sok követője akadt.

LUJZA OLIVA SABUCO DE NANTES

A XVI. század egyik legnagyobb írónője. Az emberi természetről alkotott filozófiáját a középkori kozmológiákra alapozta. Ezek, az ókor legjelentősebb filozófusainak tanaira alapozva, azt állítják, hogy mi, emberi lények, egy Mikrokozmoszt alkotunk az egyik Makrokozmoszban. Alapos ismerője volt az orvostudománynak és kora anatómiai tanulmányainak.

MARIE LE JARS DE GOURNAY

Ez a figyelemreméltó nő, Franciaországban írt egy könyvet a morálfilozófiáról; ezzel korát jóval megelőzte, mivel akkoriban egy ilyen gondolkodásmódot egyenesen eretnekségnek tartottak. Egyike az első nőknek, akik határozottan kijelentették, hogy úgy a férfiaknak, mint a nőknek megvan a maguk konkrét szerepe az életben, és egyik sem jobb vagy rosszabb, hanem kiegészítik egymást.

JEANNE MARIE BOUVIER DE LA MOTTE-GUYON

A XVII. században, a francia Jeanne Marie misztikusnőt „Madame Guyon” néven ismerték. Huszonnyolcéves korában megözvegyült, és akkortól fogva kezdte terjeszteni filozófiáját dél-Franciaországban.

Bevezette a kontempláció doktrínáját, amelyet keletről hoztak el nyugatra. A kontemplatív imádat leginkább az anyagi dolgoktól kívánta eltávolítani az elmét, és az istenségre összpontosítani azt. Gondolatai felkeltették Párizs Érsekének haragját, aki 1688-ban egy évre elzáratta, míg végül a Királyné közbenjárására szabadulhatott ki. 1695-ben ismét börtönbe vetették írott művei miatt, és hosszú nyolc esztendőn keresztül tartották rabságban. Amikor kiengedték, azt a feltételt szabták neki, hogy el kell hagynia Párizst. A történtek ellenére doktrínáját életet utolsó napjáig folytatta.

BINGENI BOLDOG HILDEGÁRD

Ez nő volt a Középkori Európa egyik legtermékenyebb zeneszerzője és zenésze. Egy németországi nemesi családban született, 1179-ben. Gyermekkorában szent dolgokról prédikált, és az istenség mély látomásait tapasztalta már három éves korától. Jártas volt a gyógyfüvek ismeretében, a tanításban, a kolostorok megszervezésében, a tudományokban, az írásban, a megvilágosodásban, a titkos kéziratokban, különféle kompozíciókban stb. Igen értékes kéziratokat készített az emberi kapcsolatokról és a felebarátainkkal való jobb kapcsolatok létesítéséről. Nyughatatlan kutatója volt mindannak, ami életében történt.

SZENT BERNADETTE

Szent Bernadette 1844. január 7-én született Lourdes városában, a francia Pireneusok szépséges hegyei közt. A keresztségben a Marie-Bernard nevet kapta, de már kiskorától „Bernadette”-nek becézték. Mélyen vallásos volt, az alázat, áldozatkészség és az Istenhit mintaképe.

A gyötrelmes, szomorú időkben, Bernadette azt mondogatta: „Amikor túlárad az érzelem, megemlékezem a mi Urunk szavairól: »én vagyok, ne féljetek«. Akkor azon nyomban köszönetet mondok az Elöljáróimtól és rendtársaimtól kapott visszautasítások és megaláztatás formájában kapott nagy kegyelemért. A mi Jó Mesterünk iránti Szeretet fogja kitépni mérges gyökereiből a belénk nőtt gőgösség fáját. Amennyivel kisebbé válok, annyit növök Isten szívében”.

HELENA PETROVNA BLAVATSKY

Sok bölcs és tudatos nő van még, úgy mint Helena Petrovna Blavatsky, az orosz származású Mesternő, akinek küldetése volt keletről elhozni a nyugati világba az ezoterizmust, amit intellektuálisabban, a nyugat ízlésének megfelelőbben magyarázott el.

Hozzájuk hasonlóan, sok más női bölcsről, beavatottnőről vagy Mesternőről beszélhetnénk még. Most csupán öt nagy Mesternőnek az életútját hangsúlyozzuk. Öt nő ragadta meg a figyelmünket, akik, habár életük és a korok, amikor éltek, különböznek, mindannyiukban van egy közös pont: életük lényege az Áldozat. Ők azok: Ávilai Szent Teréz, Jeanne d'Arc, Alexandriai Hüpatia, Szent Eulália és Mária Magdolna.

Az elmondottak alapján rájöhetünk, ahhoz, hogy egy személy naggyá váljon, legyen bár nő vagy férfi, egyetlen különleges és elengedhetetlen követelmény van: az ÁLDOZAT. Mindezen nők életébe tekintve láthattuk, hogy ilyen vagy olyan módon, de életük vezérfonala mindig is az áldozat, a szeretet és az Isten iránti hűség volt.

Ezek a nők nagy tanításokat hagytak ránk, a saját életüket és fájdalmukat feledték, hogy feltétel nélkül alávessék magukat az Isteni Akaratnak, és az emberiségnek áldozzák önmagukat; mivel fel voltak ébredve, jól értették azt, amit Samael Mester tanít nekünk, hogy a harmadik tényező a legfontosabb az ébredésért.

Amikor nők kérdezték Samael Mestert a nő szerepéről, ő azt válaszolta, hogy az ő felelősségük Keresztelő János lefejezése. Így hát, meg kell születnünk, meg kell halnunk, és áldozatot kell hoznunk, hogy belülről végtelenül nőiesek legyünk, hogy összekapcsolódhassunk a saját Benső Édesanyánkkal.

Ezekkel a gondolatokkal ösztönzést, törekvést, példát és reményt kívánunk nyújtani a bátor harchoz, hogy elérhessük a legnemesebb ideálokat, anélkül hogy egyetlen pillanatra is felednénk, hogy csakis másoknak szentelve magunkat, hittel a benső Csillagunk iránt, és elhagyva önzésünket és félelmeinket lehetséges valóban elérni egy napon, hogy igazi nőkké és férfiakká váljunk.

Minden nő közül legnagyobb a minden tökéletesség birtokosa és a mi Egyetemes Mesternőnk: az ÁLDOTT ISTENANYA. NEKI ajánljuk ezen sorokat, és HOZZÁ fohászkodunk védelemért és szüntelen útmutatásért. Arra kérjük, hogy emelje fel fátylát és helyezze el szívünkbe minden misztériumát.

Minden nő egy kristály, amelyen keresztül felcsillanhat ez a Fensőbb Anya, és minden nő, ha megtisztul, eggyé válhat ŐVELE.

Ez egy felhívás a lázadó nőknek, akik még mernek valóban nőiesek lenni. Ki nem sóhajt fel „Az utolsó szamuráj” filmben bemutatott ősi értékek láttán, a letűnt idők hűségén és becsületén, és melyik férfi nem sóhajt fel a Szamuráj feleségének szilárd és szelíd szereplője láttán?

Nő! – hallgasd meg ezt a felhívást, teljesítsd szereped becsülettel, légy ismét szelíd, édes, alázatos, önfeláldozó, türelmes, bölcs, bátor, állhatatos, hűséges, ártatlan… Légy ismét az Anya-Isten képmása a Földön, légy ismét Isten Templomának Oszlopa, légy ismét a csillogás a Fényben és a melegség a Tűzben, mert ez a te küldetésed, most és mindörökké…

Guillermina Sánchez Bautista
2009. január