A mormonokat a történelmi egyházak kivétel nélkül mint  kereszténységtõl teljesen idegen szektának tekintik. Alapítójuk, Joseph Smith 1805. dec. 23-án született az Egyesült Államok Sharon nevû  falujában.  Családja presbiteriánus lett.  Azt állította,  egy  Moroni nevû angyal jelent meg neki, aki tudatta vele, hogy az erdõben arany lemezekre írt könyv  van elrejtve, amely Amerika õslakosságának eredetére vet fényt.  Állítása  szerint meg találta a lemezeket  és barátaival lefordította. Újabb látomásban  Keresztelõ János, Péter, Jakab és János "ároni papsággal" ruházta fel õket,  késõbb -miután megkeresztelték egymást- megkapták a "melkizedeki papságot" is.  Hármójuk bizonyságtételét  a Nyolc tanúé követte,  megjelentették a  Mormon könyvét, és  1830. április  6-án Fayette-ben  kimondták az új egyház, az Utolsó Napok Szentjeinek  Egyháza létrejöttét.

Késõbb  maga  a  három  tanú is elpártolt az új közösségtõl. Végsõ soron nincs bizonyíték arra, hogy a lemezek valaha is léteztek volna.  Smith sokak ellenszenvét  váltotta  ki,  végül gyilkosság áldozata lett. Az elsõ mormonok többnejûségben  éltek (ószövetségi mintára), csak 1890-ben szüntették be a poligámiát. Központjuk Salt Lake City, a Sóstó Városa. Szerintük Jézus ember volt, csak istenné lett, nem szûztõl született, hanem Isten és Mária nemi kapcsolatának  (valamiféle  házasságtörésnek?) gyümölcse.  Többnejûséget tételeznek fel magáról Krisztusról is. Ezek után hiába emlegetik Jézus Krisztus  Egyházát,  engesztelõ  áldozatát, valójában  nem ugyanabban a Krisztusban hisznek, mint a valódi keresztények!

Mit tartanak Jézusról? Tanításukat valamiféle evolúciós elmélettel igyekeznek kelendõvé tenni: amint Jézus is  istenné fejlõdött, mondják, úgy mindenkire érvényes: "amilyen most az ember, olyan volt valamikor Isten, és amilyen most az Isten, olyan lehet egykor az ember" (Lorenzo Snow mormon "apostol").  Ami  az  Isten-kérdést  illeti,  nem  egyisten  hívõk. Szerintük a mindenség több világból áll,  mindegyiknek  megvan a maga istene, aki nem teremtõ, hanem az örök anyag szervezõje (!). Emlegetik a Szentháromságot, de valamiféle többistenhit formájában. A legfõbb isten az Atya vagy Elohim.

A Föld istene Jahve, csak  teremtmény, a Fiúval azonos. Testük van, mint a Szentléleknek  is.  Az  istenek  emberi természetûek, mennyei zöldségekkel táplálkoznak, többnejûségben élnek és örökké szaporodnak... Ez inkább sci-fi, nem  pedig  új vagy ószövetségi tanítás. A keresztény Szentírást  elfogadják  ugyan,  de  ezzel  egyenrangú  könyvnek  tekintik saját "bibliájukat", a Mormon könyvét,  s ezzel az ún.  folyamatos kinyilatkoztatás elvéhez jutnak el.  Smith  azt állította, hogy az  1823-ban talált arany táblácskák a Mormon nevû próféta  írásait  tartalmazták,  ennek  angol  fordítása  volna  Mormon Könyve  (mivel állítólag Mormon próféta írta).  A könyv semmiképp  sem lehet  1400 - 2400 éves,  hiszen 18-19. századi amerikai politikai és vallási szókészletbõl,  korabeli bibliafordítások szövegébõl merít, sõt csaknem teljes egészében  Salamon  Speulding  presbiteriánus  prédikátor vallásos fantasztikus  regényének  egy  változata,  tehát  hamisítás.  Ezt  erõsíti  az is, hogy a könyv szerint az amerikai indiánok a zsidók leszármazottai.

Hogyan  fogadják  a Szentírást? Erre semmiféle történelmi adat nincs, a tudósok  szerint  az  indiánok  mongol népektõl származnak, akik átkerültek az amerikai kontinensre. Tanításuk a Mormon Könyve mellett a Tan és Szövetségek ill. a Nagyértékû Gyöngy c. könyvekre épül. A mormonok mindennapi  életét átjárja sajátos lelkiségük,  munkaszeretük,  jelentõséget tulajdonítanak a nevelésnek, van aszkézisük  (vö. alkohol, dohány, kávé, sõt tea tilalma),  a lelkiismereti  szabadság  harcosai - mindezek keresztény vonásoknak is tekinthetõk.  Istenrõl, Krisztusról, az üdvösségrõl vallott  tanításuk azonban merõben  eltér a keresztény egyházak felfogásától. Bár megvan náluk a keresztség, és emlegetik az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevét, valójában több istent hívõk,  magyarán: nem  keresztények! Közösségük semmiképp se Jézus Krisztus mai egyháza.

Mit  mondanak  a  Katolikus Egyházról?  Elvetik és önmagukat tekintik Jézus Krisztus mai egyházának.Pedig az egyház alapításáról tudunk (Mt.16, 19),  a  mormon  közösség  létrejötte  viszont,  mint láttuk, legendák ködébe vész. Jézus Krisztusnak semmiképp sem lehet olyan egyháza, sem ma, sem holnap,  amely  több  Istenben  hisz  és Jézust fejlõdés eredményének tartja. Az  Újszövetség nem ismeri azt a kétféle (ti. ároni és melkizedeki) papságot sem,  amelyrõl a mormonok tudni vélnek. A misébõl és az úrvacsorából már csak "lakoma" lett náluk,  s ez is csupán  kenyérbõl  és vízból áll. Ez mindenestõl eltér attól, amit Krisztus követõire hagyott.

Miben  áll az emberek üdvössége?  Elfogadják az üdvösség lehetõségét (az "utolsó napok egyháza" kifejezés nevükben épp a világvégi  tanításra utal), de a földi élet mintájára képzelik el (vö. mennyei házasság). Ez nem kereszténység, hanem mohamedanizmus, ti. az evangélium szerint az örökéletben nincs házasélet (vö. Mt 22,30).

Az üdvözültek körét - akárcsak  Jehova tanui a saját köreikre - önmagukra szûkítik le, s úgy vélik, további  fejlõdés zajlik  ott  is,  a megújult  földön  csak az elõrehaladottabb lelkek maradhatnak,  a többiek más bolygókra kerülnek. A túlvilág  három fokozatát feltételezik: a mennyei,  a földi és a földöntúli  dicsõséget  (ti. más bolygókon való továbbélést),  ami  nem bibliai eredetû, hanem ismét inkább fantasztikus regényekbe illõ gondolat.

Miért  nem fogadhatjuk el tanításukat?  Ami többistenhívõ felfogásukat illeti,  Szent Pál szerint "egy  az  Isten,  ki mindent átjár, mindent áthat, mindent betölt". Krisztus "istenné fejlõdése" nagyon tetszetõs elgondolás, csak éppen  nem  bibliai!  A "fejlõdõ abszolútum" pedig önellentmondás. Az igazi keresztény nem  fogadhatja el új kinyilatkoztatás lehetõségét:Gal. 1,9. szerint "ha  mennybõl  jövõ  angyal hirdetne is más evangéliumot, mint amit mi hirdettünk, átkozott legyen".

További jellegzetes tanításuk a halottakért való keresztelkedés.  l.Pét 4,6-ra hivatkozva hirdetik, a holtakhoz is el kell juttatni az üdvösséget, s ennek módja szerintük a halottak helyett való keresztelkedés.Hogy tudják, kikért is kell ezt megtenni, központjukba igyekeznek begyûjteni minden születési anyakönyvi adatot szerte a világból. Pedig a Péter-levélben csak arról van szó, Jézus meghirdette az idõben elõtte élõknek is az üdvösséget, arról nincs szó, hogy ezt folytatni kell. Másrészt a halállal lezárul  az  érdemszerzés  lehetõsége, a halálban végérvényessé vált állapoton  tehát  késõbb  már  nem  lehet változtatni, különösen pedig más helyett nem.Végül: a keresztség az élõk szentsége, Mt 28,19-ben Jézus az élõk keresztelésére  szólít!  Az  õsegyházban  jelentkezett hasonló szokás, de Szent Pál nem látja értelmét, hogy egyesek "a halottakért keresztelkednek meg" (1Kor 15,29).  A  halottakkal való kapcsolattartás ilyen fokú keresése nem más, mint okkultizmus, ami idegen a kereszténységtõl.

Mivel  keltenek ellenszenvet?  A legtöbb mai szektához hasonlóan szenteknek  tekintik  önmagukat (ezt tükrözi már önmagukról alkotott meghatározásuk is).  Holott  még  az  apostol is arról vallott, "a  bûnösök közt én vagyok az első" (1 Tim 1,15)! Szerte a világon mintegy ötmilliónyian, Magyarországon tízezernyien lehetnek.

Hogyan térítenek? Térítõi módszerük a jehovásokéra emlékeztet. Térítőik  az adott nyelven jól beszélő kifogástalan eleganciájú fiatalemberek,  akik párosával  járják  a világ városait, és minden eszközt latbavetve igyekszenek megnyerni a fiatalokat az egzotikus vallásnak, ami azok szemében maga Amerika.