A méhész a torz, ellentmondásos, gyakran az emberi élet természetes működésével szemben álló törvényszerűségek mentén működő emberi társadalom és a méhek organikus társadalma között éli mindennapjait.

Egyre kevesebb az egységes jellegű fa és a virágterület. Ritkábban süt ki a nap. Változékonyabb az időjárás, gyakoribbak a rövid idejű fagyok. Az emberek kevesebb mézet fogyasztanak. Az akácot, melyből az egyetlen nem kristályosodó mézfajta készül, az Európai Unió éppen kiirtandó fának jelölte meg.

A méhész kötéltánca abból áll, hogy méhcsaládjai életfeltételeit a környezeti hatások függvényében biztosítania, segítenie kell, amihez az eszközeit a jelenlegi emberi társadalmi szabályozás szorításában, a mai emberi igények kielégítésével szerezheti meg.

Hogy érzékeljük ezt a kötéltáncot, pillantsunk bele a méhtársadalom életébe.

A méhkaptár igen ésszerűen és célszerűen szervezett. Olyan, mintha egy nagy élőlény szerveiként működnének a három fő feladatot ellátó méhcsoportok. A lakhely (kaptár) építés és a táplálék (virágpor és méz) biztosítása a dolgozók feladata. 21 nap alatt fejlődik ki egy dolgozó és 40 napig él. Az ember akár mintát is vehetne egy-egy dolgozó méh társadalomban betöltött feladatainak az életerejéhez hangolt kialakításából:

A dolgozó méh mindig az aktuális életkorában leghatékonyabban betölthető feladatokat végzi, élete első napjától az élete végéig. Egészen apró, csak három napos, amikor dajkaként dolgozik, gondozza a kortársait. Nem sokkal ezután átmegy a kaptár viasz-üzemébe, viaszt gyárt, majd a nagy raktárba kerül, és a beérkező virágport és pollent osztályozza. Élete delén kimegy a kaptárajtóhoz őrködni. (Ebben az időszakban a legmérgezőbb a csípése.) 

A huszonegyedik napon kirepül, eleinte virágport, majd nektárt gyűjt, majd élete utolsó napjaiban propoliszt. Ahhoz, hogy egy kiló mézet összegyűjtsön, 7 millió virágot kell végigjárnia. 

A dolgozók vannak a legnagyobb számban, hiszen teljes mértékig ők biztosítják a méhcsaládok életfeltételeit. Fél éves készletet képeznek az éltető mézből, hogy a téli, virág nélküli időszakot átvészeljék.

A méhek másik két csoportja a herék és a méhkirálynő. Ők a méhkaptár fajfenntartását végzik.

A herék  a megtermékenyítést szolgálják, más dolguk nincs. Megszületésüktől fogva csak mézet kapnak táplálékul. Nem tudnak repülni. Egyetlen dolguk, hogy megtermékenyítsék a királynőt. 

A Királynő a méhcsaládok összehangolója, ő irányítja a méhkaptár életét. Általában 3-4 évig él.  A királynő nagyobb a többi méhnél és attól válik királynővé, hogy megszületésétől fogva kizárólag méhpempővel etetik. A királynő még enni sem tud önállóan, hanem a többiek etetik. Ő felel az egész méhkaptár fajfenntartásáért, naponta rakja a petéket, napi 2000 petét.

A kaptárban minden dolgot propolisszal borítanak be, ami tejesen steril és fertőtlenítő hatású. (korábban például a múmiák tartósításának fontos alapanyaga volt!) A méhkaptárban a lépet raktározás céljára használják. A méhészek különféle trükkökhöz folyamodnak, hogy a méhek által gyűjtött és termelt értékes kincseket elnyerjék tőlük, kezdve azzal, hogy az éppen virágzó növények termőhelyére telepítik a kaptárokat, folytatva azzal, hogy kiemelik és kipergetik a mézet rejtő lépeket, azzal zárva, hogy a kaptár ajtajának leszűkítésével arra bírják rá a szorgos kis jószágokat, hogy egyik „kosárkájukból” kiborítsák a virágport.

Páraszabályozás és légkondicionálás

Minden dolgozó méh csápján keresztül érzékelni tudja a hőmérsékletet és páratartalmat.
Erre a képességre nagy szükségük is van, hiszen a lép belsejében a páratartalomnak állandónak kell lennie, Ez biztosítja ugyanis a méz tartósságát. Ha ez a páratartalom az átlagos alá csökken vagy meghaladja azt, a méz megromlik. A lép belső hőmérsékletének állandóan 32°C-nak kell lennie, 10 hónapon keresztül. Ezért egy speciális „legyező-csoport” a felelős, akik szárnyaikkal legyezik a lépet, hogy a lép hőmérséklete és páratartalma folyamatosan a megengedett határokon belül maradjon.

Tisztító mechanizmus

A lép belsejében egy tökéletes tisztító mechanizmus is működik, mely ellenőrzése alatt tart minden olyan eseményt, amely baktériumok elszaporodásához vezetne. Elsőként azokat az anyagokat távolítja el, amelyek potenciális baktériumtermelők.
A rendszer alapelve az, hogy megakadályozza az idegen anyagok bekerülését a sejtekbe, ezért a lép röpnyílásánál folyamatosan 2 őrszem áll.
Ha mégis bekerül valamilyen idegen anyag a lépbe, a 2 őrszem kilöki a betolakodót a lépből.
Ha az idegen anyag nagyobb annál, hogy ki tudják lökni, akkor a méhek ragasztóanyagot választanak ki testükből - a propoliszt (méhszurok) – és ezzel mumifikálják a betolakodót vagy azt a méhet, amely nagy ritkán a kaptár belsejében húny el.

A méhtársadalom a tápláléklánc igen fontos szemét képviseli. Sokat tanulhatunk tőlük, ha megfelelő alázattal közelítünk hozzájuk. 

Érdekes ez a filozófikus írás is a méhek és a méz természetben és az emberi gondolkozásban betöltött szerepéről.