Ahhoz hogy megértsük a Jim Sanders, mint legfõbb pásztor nevéhez kötõdõ  szektát,  vissza  kell mennünk az 1990-es évek elejére, amikor Billy Graham Magyarországra látogatott. Ez volt a beetetés kora. Végtelenül úriemberként  viselkedett.  Akik  elmentek a stadionba a beszédére, felírták a nevüket, a címüket, a vallásukat és értesítést küldtek a lakóhely szerinti illetékes lelkipásztornak, hogy legyen gondja az érdeklõdõre. Így amikor Jim Sanders megjelent, mindenki azt hitte, hogy egy Billy Graham tipusú igehirdetõvel állunk szemben.
            Az  elsõ  meghívásra  a keresztény egyházak hívei közül is sokan elmentek a csoport összejövetelére, ugyanis nem volt semmi kockázatérzék. A baj csak akkor kezdõdött, amikor kiderült, hogy egy II. János Pál pápát és Jim Sanderst  ábrázoló, az egyik nyilvános pápai kihallgatáson készült fényképpel azt a látszatot keltették, mintha õket a pápa jóvá hagyta volna.
            Még  a  szegedi  püspök  atyára is hivatkoztak.  Az  elsõ  nyilvános  tiltakozás és elhatárolódás épp Gyulay püspök úrtól érkezett. Mire  erre rádöbbentünk már többeket sikerült a híveink közül megtéveszteniük.
            Természetgyógyászatra emlékeztetõ módszerrel a fej érintésére elájulva hanyatt esnek s ezzel vannak hatással az e tárgykörben járatlan emberekre, akik csodás gyógyulásokat remélnek. Mindenki tudja, hogy ha ilyen pszichikai hatásra ideig-óráig úgy is érzi valaki, hogy javult az állapota, késõbb visszaesnek eredeti állapotukba és valójában az egész eredménytelen volt. Lajosmizsén megtörtént, hogy valaki nem gyógyíttatta magát rákos betegségébõl, mert õ ott majd meggyógyul. Azóta sajnos már el is temették.
            Igen  harcias csoport, saját jogi képviselõjük van, aki arra is képes, hogy  akár katolikus papot is megfenyegessen,  aki  mer  a  csoport  ellen szólni. Magam  is  átéltem eme felszólítás "örömeit" mindezt Krisztus szeretete jegyében. Részünkrõl azonban nincs gyûlölet, sem harag, sajnáljuk õket mint megtévelyedetteket és jelen sorainkkal is csupán  híveinket tájékoztatjuk arról a valós veszélyrõl, amivel híveinknek számolniuk kell, ha velük találkoznak.
            Nagyon  tiszteletre  méltó,  ha a hitetleneket valaki megtéríti, Istenhez közelebb emeli, legyen az bármilyen vallás vagy akár szekta is. Ám amikor a keresztény egyházak híveit próbálják elhappolni, netán pápával  együtt készült fotóra hivatkozva, amilyen fotó  bárkivel  készülhet a pápai audienciákon és ott helyben megvásárolható, ez megtévesztés és nem pozitív tanítás.  De még az is megkérdõjelezõdik, hogy egyáltalán keresztény szektával állunk-e szemben, miután tanításuk pl. a Tízparancsolattal kapcsolatban azt mondja, hogy az csak az Ószövetségre vonatkozott, az Újszövetségben nem érvényes, ezért nem bûn a válás. Jézus szerint egy i betû, vagy egy vesszõcske sem veszhet el a törvénybõl. Ha tehát valaki ilyent állít, annak nem sok köze van  Jézushoz. Jézus maga mondja, hogy az ilyen igen kicsi lesz a mennyek országában. Szentírást is bárki tarthat a kezében, attól még nem lesz kereszténnyé. Krisztus szeretetérõl is lehet elnevezni egy csoportosulást, de attól még nem fog az a csoportosulás Krisztushoz tartozni, pláne nem sok köze van a szeretetnek ahhoz ha egy másik vallást ügyvéddel felszólítgatnak, megfenyegetnek, mint ez a Lajosmizsei plébánossal megtörtént jogi képviselõjükáltal. Rájuk is igaz a kontra jelleg, vagyis nem pozitív a mondanivalójuk, hanem a másik ellen dolgoznak, a másik hitét próbálják cáfolni, más vallásos hívek közül és nem a hitetlenek közül toboroznak, térítenek.