Vallás és ökológia. Világunk vallási és ökológiai helyzete.

Ezt a két jelenséget ma első ránézésre is biztosan és totálisan összekapcsolja egy szó: a válság. Ha pontosabban megnézzük, a két fogalom gyökerénél még egy közös tétel munkál: a haza.

Míg a vallásban az isteni teremtő, az Atya és az ő háza, a mennyei haza a központi gondolat, addig az ökológiánál magában a szóban is megjelenő oikosz, a ház, haza, háztartás, a földi haza léte a centrum. Ezért nem véletlen, hogy az ökológiai gondolat köré földi alapú vallásosság, új pogányság, Gaia-hit és "élet-háló" eklézsia szerveződik. Sőt, ezen túl is összeköti a két fogalmat egy ellentétes irányú mozgás.

Amíg a vallás szinte megfékezhetetlenül transzcendens lényegével ellentétesen elvilágiasodik, addig az ökológiai gondolat földi lényegével ellentétesen transzcendens maszkokat próbálgat magára. Ezt a jelenséget természetesen értelmezhetjük válságnak. Ha ezt nem tennénk, akkor is sulykolnák belénk az elszaporodott válságelméletek, amelyek hasonlatosak az összeesküvés-elméletekhez. Főleg abban, hogy a világban -- mióta a világ világ -- vannak válságok és összeesküvések, de valahogy a dolog természete miatt a róluk szóló elméletek vagy csacskák, vagy még jobban elfedik a lényeget. Ám ha túltesszük is magunkat az apokaliptikus gyökerű válságelméleteken, azért egyre nagyobb tömegek számára is egyértelmű, hogy ökológiai válság igenis van a Földön.

Egyértelműen jelzi ezt a fajok fokozódó kihalása, a feldolgozhatatlan hulladék, a szemét szétáradása, az energiakérdés kilátástalansága, az ivóvízhelyzet tragédiát sejtető tendenciája, összességében az anyagi létezés általános deficitje. Ilyen körülmények között az az érzése az embernek, hogy szükség lenne valami emberi tudatot, lelket, egész személyiséget mozgósító felhívásra, könyörgésre, imára. A kérdés az, hogy új imát, imákat kell-e kitalálni, vagy használható a régi. Ökoimát, sirámot és ráolvasást kell-e kreálnunk, vagy tudtunk mi már imádkozni egyszer, csak elfelejtettünk, és nem is pontosan értjük, mi a jelentése imaként elhadart szövegeinknek. Akik hisznek abban, hogy volt kinyilatkoztatás, azoknak tudniuk kell, hogy valahol kihirdetve vagy kódolva van megoldás mai ökológiai, vallási és társadalmi válságunkra is.
A krisztusi vallási cselekmény középpontjában az ima áll. Ima nélkül elnyelne bennünket "mindaz, ami eljövendő". Így az ima a megváltoztathatatlan világfolyamba való aktív bajelhárító beavatkozás lehetősége. Elháríthatja a rosszat, legyőzheti az entrópiát. Föloldozhatja a világ megváltás nélküli zártságát és zártságából adódó végzetét.
Próbáljuk most az Úr imáját abból a szempontból megvizsgálni, hogy van-e üzenete a mostani ökológiai válságunkban, "utolsó időnkben"?
Annak a hegyi beszédnek a tengelyében -- ami maga is a szeretet-vallás közepe -- helyezkedik el a Miatyánk olyan foglalatban, amely átfogja a lét morális teljességét. Vizsgáljuk sorban az öt verset onnan, ahol ezt mondja Krisztus: Ti azért így imádkozzatok (Máté evangéliumának hatodik fejezete, kilencedik vers):

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved.

Az első léttanács: szenteltessék meg az Isten neve.
Helyre kell állítani és mindenkor pontosan kell ismerni a mindenség hierarchiáját. Nem véletlen, hogy maga a szent szó a sémi qodes (elkülöníteni, megkülönböztetni, elválasztani) gyökből származik.

Elsőként szét kell választani az Eget és a Földet, hogy az emberi szemlélő horizontján megjelenjen az a pont, amelyhez viszonyítva meg tudja határozni saját életét, saját helyét a mindenségben. E nélkül az alapmeghatározás nélkül jön létre az a hamis tudat, mely által az ember a modern világban egy pót-isten szerepében tetszeleg kétségbeesetten, és azt hiszi, Földön és égen minden neki van alárendelve, s így kénye-kedve szerint beavatkozhat a természet, a földi létezés ügyeibe. S még valami miatt kell, hogy megszenteltessék az ő neve. Erre Molnár Tamás mutat rá, amikor így ír: "A felfoghatatlan istenség maga jelenik meg a szentben. A szent közvetíti az erőt, amelynek forrása önmagában nem lép kapcsolatba az élet alacsony formáival."

Így a szenteltessék meg a te neved tételében egy kettős szellemi-lelki teremtés munkál. Először megkülönböztetem, és így a magam számára elérhetővé teszem Istent, majd az így már felfogható Istenből erő sugárzik az én létezésemre és a létezésem által befolyásolt világra. Az így megvalósított létfolyamat képes akár a természet szanálására is, az embert a "teremtés pásztorává" keni fel.
Második tétel: Máté evangéliumának hatodik fejezete, tizedik vers:

jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod
mint a mennyben, úgy a földön is

Most látom csak, hogy eléggé perverz dolog egy imát így felszeletelni és analizálni, de annyi haszna mégis van, hogy a különben láthatatlan dolgok láthatóvá sejlenek. Ebben a tételben például ez a harmadik mondat itt és így megdöbbentő: mint a mennyben, úgy a földön is. Így kiemelve ez a mondat az emberi kultúra talán legmisztikusabb képlete. Meg is jelenik a hermetikus gondolkodás alaptételében, a Tabula Smaragdinában: ami lenn van, megfelel annak, ami fenn van. Csak a teljes szöveg pontosan így hangzik: Való igaz, nem kétséges, és bizonyos: ami lenn van, megfelel annak, ami fenn van, és ami fenn van, megfelel annak, ami lenn van, hogy az egyetlen csodái megvalósuljanak.
Ebből a többszörösen rejtett szövegből egyaránt levezethető -- kalandkedvelő elmék le is vezették -- , hogy az egyiptomi piramisok az Orion-csillagkép földi hasonlatosságára épültek, vagy akár a kvantumelmélet is.

Ennek a szövegnek a szemantikai kerete egyszerre fedi a végső kiüresedettség és a teljes telítettség tartományait. Tökéletes ezoterikus szöveg.

Erre fel lehet esketni -- fel is eskették -- titkos társaságok tagjait. Hétpecsétes titokként lehet kezelni tartalmukat, amit talán csak a 666-ik beavatott tud, de attól sem kell félni, hogy elárulja, mert a tautologikusan szerkesztett formákat valójában nem is lehet elárulni. Őrzi őket egy metaszemantikai háló.

Az itt vázoltakból is látható talán, hogy mi a különbség egy misztérium-szöveg és a krisztusi példabeszéd között. A lét nagy titkainak az elrejtése és csak kevesek, kiválasztottak, beavatottak számára való "feltárása" és a kinyilatkoztatás mindenki számára megérthető világossága között.
Jöjjön el az országod... mint a mennyben, úgy a földön is. A mennybéli tökéletesség a példája a földi tisztulásnak, az ökológiainak is.

A harmadik tétel Máté evangéliumának hatodik fejezete, tizenegyedik vers:

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

Ennek a tételnek ökofilozófiailag két fontos szava van: a kenyér és a ma.
A kenyér szó a legszebb szimbóluma az emberi léthez szükséges legfontosabb szükségleteknek. Azt jelenti, hogy korlátozzuk magunkat, kivonjuk magunkat a gerjesztett fogyasztás csapdáiból. Erre a tendenciára erősít rá a ma szó hangsúlyozása is. Ez a szó a legkeményebb elutasítása a felhalmozásnak, a mértéktelen termelésnek. A két szót ebben a létparancsban a szolidaritás, a szociális érzékenység vállalása kapcsolja össze: a nekünk szóval. Hiszen végső soron ez egy személyes ima, szólhatna úgy is: mindennapi kenyeremet add meg nekem. Mintha manapság így imádkoznánk.

A negyedik tétel Máté evangéliumának hatodik fejezete, tizenkettedik vers:
És bocsásd meg a mi vétkeinket,

amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Ez a mondat a legnehezebb vállalás. Főleg egy gyűlölködő világban. Mikor könnyű a magyarázat, miért kellene megbocsátanunk, hiszen a másik igazságtalanul támad bennünket, s ha visszaütünk, csak igazságot szolgáltatunk. Ettől a hamis képtől akar eltántorítani ez a tétel. Ugyanis a megbocsátás: létszervező tett. Általa valósulhat meg a szövetség, az együttműködés, ami nélkül képtelenek vagyunk pásztori tevékenységünket ellátni. Nem tudunk új szövetséget kötni a természettel sem.

Utolsó tétel: Máté evangéliumának hatodik fejezete, tizenharmadik vers:

És ne vígy minket a kísértésbe,
hanem szabadíts meg a gonosztól.

De mi a kísértés, mi a gonosz, mi a rossz?

A keresztény filozófia legkényesebb tétele a rossz értelmezése. Ha Isten a világot tökéletesnek teremtette, akkor a rossz a világban nem tőle származik. Aquinói Szent Tamás adja a legszebb magyarázatot erre az ellentmondásra. Ő a rosszat hiányként (privatio) határozza meg, mint távollétét annak a jónak, amelynek egy léthez hozzá kell tartoznia. Így ha a rosszat hiányként fogjuk fel, ez a helyzet automatikusan szükségeltet valamit, ami a jó. Így Aquinói Tamás szerint a rossz nem emésztheti fel az összes létet, mivel akkor önmagát is megszüntetné. Tekinthetjük ezt ökológiai reménynek?
Az itt felvázolt tételekben, ha elnagyoltan is, de talán sikerült ráirányítani a figyelmet arra, hogy a Miatyánk ökoima is, vagy ahogy Pázmány Péter mondaná, igazságra vezérlő kalauz.

Persze tudom, emberi, mélységesen emberi, tehát dadogó gondolatok ezek valamiről, amiről az analitikus ész nem képes fogalmat alkotni. Mégis talán olyan grádicsok, amelyeken a lélek viszont emelkedhet; hogy az emberi létnek a létező materializmusok által elhanyagolt, kicsúfolt transzcendens dimenziója helyreálljon és ne vigyen bennünket kísértésbe az egyre erősödő újpogányság evilági transzcendenciája.

* Elhangzott 2001. május 25-én Dobogókőn, a Védegylet szervezésében megtartott Vallás és ökológia című konferencián.