Szeretettel köszöntelek a EMKÉK közösségében!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az igaz tudás és szeretet hívei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMKÉK közösségében!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az igaz tudás és szeretet hívei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMKÉK közösségében!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az igaz tudás és szeretet hívei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a EMKÉK közösségében!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Az igaz tudás és szeretet hívei vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | B Klári | 1 hozzászólás
Az a bibliai utalás világítja meg, hogy Mózes kirakása csupán legenda, hogy a hercegnő a fiúcskát "Mózesnek" nevezte el, mivelhogy a vízből húzta őt ki. Emögött egy népi, etimológiai névmagyarázat, szójáték húzódik meg, mely az idegen csengésű Mózes nevet a jámbor izraelitáknak - ők Mosénak ejtették - megpróbálja elmagyarázni. A héber nyelvben van egy szó, mely hangzásában nagyon hasonlít a vallásalapító nevéhez: "masa", ami annyit jelent: "kihúzni". Mózes így azt jelenti: "a vízből kihúzott". E magyarázattal az egyszerű ember azután meg is elégedett.
Mózes valójában az egyik leggyakoribb egyiptomi név volt. A Mosze / Mesz
azt jelenti: "(valakitől) született" vagy "(valakinek) a gyereke".
Amenmosze, Thotmesz vagy Ramosze Amon-, Thot- vagy Ré fia. A Ramszesz
név jelentése: "Ré gyermeke". A talált gyermeket a hercegnő tehát
egyszerűen "gyermek"-nek nevezte el.
Számos tény alapján, melyek a legenda mellett szólnak, a tudósok azt
gyanítják, "hogy a Mózeshez kötődő kirakásmítosz értelmezése alapján
Mózes egyiptomi volt, akit egy nép szüksége akart zsidóvá tenni" - ezek -
bármilyen meglepő - egy zsidó szavai, még ha nem is régészé vagy
bibliatudósé, hanem a pszichoanalitikus Sigmund Freudé.
Bár Freud, aki Der Mann Moses und die monotheistische Religion (Mózes és
monoteista vallás) címmel írt munkájában Mózes származásának
problémáját firtatja (ti.: Ehnatonnal, a vallási reformer fáraóval
azonosítja), azt mondja, feltételezése csak pszichológiai
valószínűségeken alapul, és hiányzik belőle a tényszerű bizonyíték. II.
Ramszesszel összefüggésben mégis különösen érdekesnek tűnik. Freud
elmélete lehet hogy magyarázatot ad arra, az egyiptomi iratok miért
hallgatnak Mózesről. Sigmund Freud azt írja: "Nem könnyű kitalálni, egy
előkelő egyiptomit - talán herceget, papot vagy magas rangú hivatalnokot
- mi vitt rá, hogy bevándorló, kulturálisan visszamaradt idegenek élére
álljon, és elhagyja velük az országot.
Ezt különösen az teszi
valószínűtlenné, hogy az egyiptomiak közismerten megvetették az idegen
népeket. Igen, szeretném azt hinni, hogy még azok a történetírók is,
akik felismerték, hogy egyiptomi névről van szó, és a férfit Egyiptom
minden bölcsességével felruházták, épp ezért nem akarják tudomásul venni
azt a lehetőséget, hogy Mózes egyiptomi volt."
Freud elmélete valóban megdöbbentő, mert a Mózes által bevezetett
egyistenhit nem volt annyira idegen az egyiptomiak számára, ahogy azt
gondolná az ember. Bár a 19. dinasztia idején Széth, Ré-Harahti, Atum,
Ptah és Ozirisz uralták az egyiptomi panteont, alig néhány évtizeddel
korábban egy fiatal, fanatista-idealista fáraó egy olyan vallásreformot
hajtott végre, mellyel a nép értetlenül szembesült.
IV. Amenhotep, az egyetlen, általa tolerált istenhez, Atonhoz való
tartozása jeleként Ehnatonnak nevezte magát. Ez a monoteista vallás, a
hit az energiát adó Napban, rövid életű volt. A következő fáraók,
Tutankhamon, Ay és Horemheb, az ún. Amarna-korszak minden nyomát
eltörölték. A gondolatot azonban nem tudták elpusztítani, az tovább élt.
A körülmetélés, melyet Mózes az izraelitáktól megkövetelt, szintén
Egyiptomban volt szokás. Sírképek, múmiák és Hérodotosz is megerősítik e
szertartás egyiptomi eredetét, melyet a semiták, babiloniak és sumerek
nem ismertek. Freud megkérdezi: "Mi értelme lehetett, hogy Mózes egy
olyan kellemetlen szokást kényszerített az izraelitákra, mely bizonyos
mértékben egyiptomivá tette, és állandóan emlékeztette őket erre az
országra, ha szándéka épp ennek az ellenkezője volt?" Ha Mózes a
zsidóknak nem csak új vallást, de a körülmetélés parancsát is adta,
akkor nem zsidó, hanem egyiptomi volt.
Kétségtelen, hogy a zsidók sokat tanultak az egyiptomiaktól. A több száz
éves, közös történelem idején Izsák és Jákob utódai az idegen kultúrát
és szellemi javakat kritikusan szemlélve saját hitükhöz, életükhöz
igazították és magukévá tették. Már Mózest is "megtanították Egyiptom
minden bölcsességére", és az izraeli nép további története
elválaszthatatlan az Egyiptomhoz fűződő kapcsolatától. Úgy tűnik, Mózes
két ellenségeskedő testvért láncolt egymáshoz századokra, sőt
évezredekre.
Mi okozta hát a törést Mózes és a fáraó között?
Caesareai Eusebius (i. sz. 263-339), akinek átfogó művében hosszú
idézeteket találunk mára már elveszett írásokból is, azt mondja, hogy
Mózes egy udvari intrika áldozata lett, és meg akarták ölni, de Mózes
megölte a támadót. A Midras Rabba szerint Mózes egy egyiptomi felügyelőt
ütött agyon, aki elcsábított egy héber nőt. A Kivonulás könyve szerint
észrevette, hogy egy egyiptomi agyonütött egy héber téglavetőt, mire ő
megölte a gyilkost.
Bármi volt is az ok, a nagy Ramszesz bosszújától félve a sivatagba
menekült. Az összes forrásban megerősített szökés azonban kétségessé
teszi, hogy Mózes valóban a királyi udvarban nőtt-e fel, és családtag
volt-e. Fáraóként ugyanis a törvény Ramszesz volt. Hatalmában állt egy
gyilkosságot jogos cselekedetnek nevezni. Akkoriban, amikor egy ártatlan
törvényszegőt keze, orra és a fülei levágásával büntettek, a
"hétköznapi" emberéletnek nem volt nagy értéke.
Mózes menekülése a fáraó bosszúja elől kétségtelenül arra a
kegyetlenségre és szeszélyes hangulatra utal, ahogy az idős fáraó
uralkodott. II. Ramszesz magányos, öreg zsarnokká, népétől eltávolodott
halhatatlanná vált, akinek válláról a kormányzást a tökéletesen működő
hivatalnoki rendszer levette. Egy élvhajhász vénember, akit csak
jubileumi ünnepségeinek előkészítése érdekelt, melyet háromévente nagy
pompával megtartott. De az egyiptomiak így - és csak így - tapasztalták
meg, hogy a halhatatlan férfi még él.
Ramszesz közeledett hozzá, hogy az egyiptomi történelem második leghosszabb uralkodási idejét: 67 évet beteljesítse. 67 évig III., IV., V., VI., VII., és VIII. Ramszesz sem uralkodott - együtt!. II. Ramszesz legendává vált. Ramszeszi rezidenciáját már csak a memphiszi ünnepekre hagyta el. Élete utolsó két évtizedét saját isteniségének imádatával és a feleségeivel való enyelgéssel töltötte.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!