A Nada-jóga jelentése: az őshanggal való egyesülés. Gyökerei a Védákig nyúlnak vissza. A Nada-jóga elképzelése szerint az egész univerzum (mikro- és makrokozmikus szinten) különböző hullámhosszúságú, frekvenciájú, rezgő, végtelenül kis szubatomi energiákból áll. 

Ezek alapján az őshangból kiinduló, mozgásban lévő energia (interdimenzionális rezgések), nem pedig az anyag és a részecskék a kozmosz építőkövei. Az Upanisadok (a Nada-bindu Upanishad, a Hamsa Upanishad) és a Védák szerint kezdetben nem volt semmi, csak a végtelen hang volt az egyetlen létező valóság. Minden lényben a Teremtő visszhangzik.

A Nada-jóga különbséget tesz a hallható és a finomabb rezgések, a belső zene és a hangok, valamint a Teremtés Forrásához való visszatérés abszolút csendje és békéje között. A jógik 4 hangot különböztetnek meg:

A Para Nada a Legmagasabb, Legtávolabbi hang, a transzcendens hang, a megnyilvánulatlan tiszta energia, amely túlmutat elménk és érzékelésünk hatókörén.

A Pashyanti a vizuális (látható) vagy tudatalatti hang, a lelki hang. Nem az elme, a hangszalagok, a nyelv, a torok vagy a száj hozza létre, és nem a fül hallja. A belső fül számára akkor jelentkezik, ha minden külső hang elcsendesül (megszűnik).

A Madhyama a mentális hang, a hallható hang finomabb, suttogásszerű formája.

A Vaikhari a legdurvább hang, a hallható hang, a teljes elektromágneses spektrum emberi fül számára érzékelhető tartománya.

A bölcsek a mantrát tartják a Nada (őshang keltette rezgő vákuum) legtisztább megnyilvánulási formájának. A hang gyakorolja a legerősebb és legfinomabb hatást a környezetre, az ember-univerzum durva- és finomanyagi testeire, ami annak köszönhető, hogy a Nada megnyilvánulása az éter, amely túlmutat téren és időn.

A Nada-jóga tanítói feltárták a sononeuronális (hang-iderendszeri), a sonoanimalis (hang-lélekbeli), a sonocerebrális (hang-elmebeli) és sonocorticalis (hang-agykérgi) információátviteli rendszerek működési mechanizmusát, csatornáik kapcsolódási pontjait, az egyes gerincvelői idegpárok által becsatornázott rezgésinformációk (velük alaprezonanciában álló) szervekhez közvetítésének módjait. Különleges vokális technikáik segítik a belső, élettani ritmusok, szerv-hangok, pszichoenergetikai (has, köldök, mellkas) és pszichomentális (torok, szájpadlás, homlok, orr) központok energiakapuinak harmonizálását.

A mantrák éneklő, mély hangon való recitálási módja megnyitja a medence marma pontjait, így szabadítva fel az ott tárolódó feszültséget és elfojtott érzelmeket.

A kezek (mivel a kéz közvetlenül kapcsolódik a torokcsakrához) fontos szerepet játszanak a hang irányításában. A sononeuronális (hang-idegrendszeri) információátviteli rendszert kidolgozó jógik feltárták egy adott hullámhosszúságú rezgést közvetítő gerincvelői ideg szerv-, izom-, csontrésszel, érszakasszal és zsigerrel való kapcsolatát, és az ezek alapfrekvenciáit behangoló mantrákat és mudrákat.

A nada-jóga előnyei

A nada-mantra megnyugtatja az elmét, enyhíti a mentális problémákat, ellazítja a testet, és megemeli az egyén tudatszintjét. Elősegíti a relaxációt, enyhíti a fájdalmat és csökkenti a szorongást. A hang és a mudra kombinációja mentális és érzelmi stabilitást, erőteljes fókuszáltságot ad, a légzés- és szívritmus, valamint az agyhullámok szabályozása révén, a belső ritmus helyreállítása által belső békét, egyensúlyt, örömöt, harmóniát alakít ki.

A nada-mudra tisztítja és magnetizálja a fizikai és finomanyagi szerveket, növeli az érzékszervek érzékelő képességét (fogékonnyá tesz a finomabb rezgésekre), fokozza az önkifejező képességet, megnyitja az intuitív bölcsesség, a kreativitás kapuit, aktiválja és kiegyensúlyozza a csakrákat.

Amikor a nada-jóga mantra- és mudra-praxisa révén megvalósul a fizikai, energetikai, pszichoenergetikai, pszichikai, pszichomentális, mentális és spirituális szinteken az egyensúly, a magasabb szintű tudatosság eléréséig az elme fokozatos finomodása, tisztulása megy végbe, míg végül az egyéni tudat felismeri a Legfelsőbb Tudattal való Egységet.

Késmárki László: Gyógyító kéztartások II. Ankh Kiadó 2013.