IDŐ-SZÁMÍTÁS

Három természetes idõegység van. Egyik a nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes idõegység lenne még a hónap (a Hold-nap), amely alatt a Hold tesz meg egy teljes kört a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítõk az év hosszához igazítva megváltoztatták.)

Van azonban még egy természetes idõegység, errõl viszonylag kevesen tudnak. Ezt a Föld tengelyének mozgása határozza meg. A Föld tengelye lassú körzõ mozgást végez: 25 920 év alatt ír le egy teljes kört. Ezt platóni nagyévnek nevezzük. Ennek tizenketted része 2160 év, ezt hívjuk világhónapnak. A Föld tengelyének ez a mozgása okozza a precesszió jelenségét.

A Nap éves útján nem mindig ugyanakkor tartózkodik az egyes csillagképekben. Az idõ múlásával lassan hátrálni látszik: 2160 évenként 30 fokot megy visszafelé, tehát ennyi idõ alatt tesz meg egy teljes állatövi jegyet. Ez szabad szemmel csak teljes napfogyatkozáskor követhetõ, hiszen nap közben nem láthatók a csillagok. Amikor 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon, látni lehetett, hogy a Nap még nem hagyta el a Rák csillagképet, pedig „hivatalosan” már három hete az Oroszlánban kellett volna lennie. Hogy az asztrológusok miért nem néznek fel papírjaikból az égre, miért dolgoznak ma is kétezer éves adatokkal, azt õk tudják megmondani.

A világhónap 30-ad része 72 év, ezt hívhatjuk világnapnak (egy emberéletnyi idõ), a világnap 24-ed része 3 év (világóra).

Ez a számolgatás korántsem öncélú. Az eseményeket világidõre átszámolva az idõpontok történelmi távlatba kerülnek.

A Titanic április 10-én déli 12 órakor indult el. A Carpathia április 18-án este 8 körül érkezett New York kikötõjébe, azaz révbe. Az út teljes idõtartama: 8 nap 8 óra, azaz világidõre visszaszámolva 600 év. Ebbõl a katasztrófáig 107 óra és 40 perc telt el: úgy is mondhatjuk, hogy a katasztrófa a száznyolcadik óra negyvenedik percében történt. Ez átszámolva 323 év: az idõben visszamenve az „egzakt” tudomány születésénél vagyunk (a 323 két prímszám szorzata: 19×17, vagy másképpen 153+170).

Maga az átkelés április 11-én délután 2 órakor kezdõdött. Az eredeti terv szerint április 17-én reggel, tehát öt és háromnegyed nap (414 év) múlva kellett volna New Yorkba érkezni. A Carpathia végül április 18-án, csütörtökön este érkezett meg, az átkelés teljes idõtartama tehát 7 nap 6 óra, azaz 522 év lett, ez másfél nappal (108 év) haladta meg a tervezettet. Ebbõl a katasztrófáig szûk három és fél nap, azaz 245 év telik el (7×7×5). Visszaszámolva az ipari forradalom kezdetén vagyunk.

A Titanic katasztrófájától az utolsó menekültek kimentéséig 9 óra, azaz 27 év (3×3×3), a Carpathia visszaindulásától a megérkezésig mintegy három és fél nap, azaz 250 év telik el. Az út nagyjából szimmetrikus: körülbelül annyi idõ telik el az átkelés kezdetétõl a katasztrófáig, mint a továbbindulástól az érkezésig.
Középen a katasztrófa, a szinguláris pont.

A Titanic története több síkon zajlik. Kolundzsija Gábor ezeken keresztül írja ezt le életszagúan és igen mély összefüggéseiben. A három sík soraira kattintva érheted el a hosszú, de élménydús olvasmányt.

Elsõ, kézenfekvõ szintje a történelem, az események egymásutánisága.

A második a lélek beavatásáról szól.

A harmadik sík a szellemtörténeté, végül a legmagasabb szint a Teremtõ tervének kinyilatkoztatása. Ezek együtt nyilvánulnak meg a valóságban, így együtt jelennek meg a jelen írásban is.

Ez az idõszak az emberiség sötét éjszakája, beavatása és újjászületése; történetének legválságosabb és legintenzívebb kora.