Az alábbi összefoglaló nem az elítélés, hanem az "eltévedt bárány" megkeresése odaadó Szándékával íródott a Jó Pásztor nevében. Vagyis Jézus nevében,  aki azt mondta,  nem szeretné,  ha csak egy lélek is  elveszne az emberek  közül.  Nem akarjuk megbélyegezni az egyes emberek hitét, meggyõzõdését, csupán azokra a pontokra szeretnénk rámutatni, ahol az eltér a krisztusi normától egy-egy tanítás, és ezért veszélybe került az igaz tanítás.

A Keresztény Egység Titkársága 1986. májuis 2-án így határozta meg a szekták  fogalmát: "Olyan vallási közösségek, amelyek, valamely nagy kultúra vallási közösségének  tanaiból  és gyakorlatából  származtatják magukat,  de  azzal  mégsem  kívánnak  azonosulni". Vagyis a szekták legfõbb ismertetõjegye a "kontra-jelleg", a  kiindulásul vett vallási közösség hátbatámadása. Sokat mond már  a szó eredete is. A szekta szó a sequor (követ) latin szóból származik, azt  foglalja magába, hogy egyeseket félrevezettek, elkolompoltak  a nyájtól.  S valóban, minden szektára jellemzõ az elkülönülés és  valamilyen különleges irányzat felvállalása, ahol igen lényeges a vezetõ, a guru, az alapító személye és vele szemben a már-már szolgai alávetettség.

A  szekták  modern  rabszolgaságot hoznak magukkal, lelki fasizmus veszélyét rejtik magukban, ami a személyiség feladásához vezethet.

Mi a szekták táptalaja?

Mai meghasonlott és erkölcsiségében széthullott világunkban elemi erõvel tör fel a vallási  igény. Ez  azonban adott esetben nem a  hagyományos közösségek, hanem az új, divatos szekták felé irányul. Segíti ezt  egyfajta szélsõséges liberalizmus is, amely teret enged a különcségeknek és a kétes eszméknek és gyakorlatoknak.  Ugyanakkor  a szekták elõretörése világjelenség is, s ennek  jónéhány oka van.

Érzelmileg  elszegényedett, egyéni élettérben beszűkült, célokban, családi-közösségi mintákman kiüresedett világban élünk, ellenhatásként az emberek jobban vágynak a  misztikum, a különlegesség után, s ezt  a vágyat a szekták jobban kielégítik,  mint a  nagy vallások. A kérdésekre  egyszerû  recepteket  kínálnak,  nem  vállalják  a  súlyos problémák hosszú küzdelmet igénylõ megoldását.

Miért soroljuk három csoportba a szektákat?

 
Beszélhetünk keresztény, álkeresztény és nem keresztény szektákról.

 
Keresztény szekták -mint pl. a Hit Gyülekezete - esetében a kiindulópont ugyan a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás, ám a nem is titkolt fõ cél a hagyományos  kereszténység, a történelmi egyházak kíméletlen bírálata. Vannak olyan szekták - mint a Jehova tanúi-, amelyek szintén hivatkoznak a Szentírásra,  azonban igen lényeges pontokon  eltérnek a kereszténység alaptanítástól,  ezért  ezeket álkeresztény szektáknak nevezzük. A nem keresztény szekták -mint a krisnások vagy Sri Chinmoy követői - nem a keresztény vallások körébõl származnak, de hasonló jegyeket viselnek, mint az elõzõ két csoport tagjai.

 
Mennyiben destruktívak? Destruktív az a közösség, amely rombol, elsõsorban hagyományos közösségi értékeket. A társadalomban, a közéletben háromféle értelemben beszélhetünk rombolásról és leépítésről.

1. Jogi  értelemben, ha  a közösség megsérti, semmibe veszi a törvényeket, nyíltan szembeszegül azokkal.

2. Etikai-erkölcsi értelemben, ha a közösség tagjai kijátsszák a társadalom  erkölcsi  törvényeit,  pl. adócsalást  követnek  el, megkövetelik, hogy tagjaik önmagukat és vagyonukat ajánlják fel a szervezetnek.

3. Romboló tanítás,  ahol a cél más közösségek kultúrában kiérlelt tanítását tönkretenni.  Legnyilvánvalóbb  a  romboló  vonás a sátánizmusban. Gyilkosság, erõszak, még emberevés is elõfordul a szekta tagjainál.  Hallottunk  öngyilkos  szektákról is, pl. a texasi dáviditákról.

A magyar törvényesség (a parlament) négy szektát ítélt destruktívnak.

A  Jehova tanúit,  akik nem engedik meg a vérátömlesztést és szétzilálják a családokat, a múnistákat, akik fegyvergyártásból nyerik anyagi  forrásaikat,  a  krisnásokat,  a család-eszmény tagadása miatt és a szcientológia híveit,  akiknek számos országban meggyûlt mar a bajuk kozigazgatasi szervekkel.

Miért terjednek?  Ami a hazai okokat illeti, elsõ helyen áll az elõzõ kor hitellenes  és  egyházellenes  kampánya. Hiába ment végbe rendszerváltás (ha ugyan végbement) a legtöbb emberben,  fõleg a fiatalokban megmaradt a történelmi egyházakkal szembeni ellenérzés.

Az amúgy is válságban lévõ  keresõ fiatalokat, a lelki meghiúsultságban élõket könnyen emészthetõ illúziókkal igézik  meg az újegyházak és szekták.  A  sokszor  fásult hagyományos egyházi közösségekkel szemben  jobban törekszenek arra, hogy élményt nyújtsanak összejöveteleiken. Jól élnek a parapszichológia eredményeivel, s azokat önmaguk igazolására használják fel.

Persze egészen prózai ok is lapul a szekták terjedése mögött. A szcientológia,  krisnás ISKCON,  a múnizmus, a jehovizmus és a hangzatos nevû kisebb-nagyobb szekták mögött gazdasági érdekeltségek, nagyon is valós konszernek,  trösztök rejtõznek,  amelyek vallási eszmék álarcában gazdasági, sõt lehetõség szerint politikai világhatalomra törekednek. Távoli kontinensek ezúton is terjesztik saját kultúrájukat.

Mit tehet az Egyház? Az okok között azonban feltétlenül ott van hagyományos  közösségeink gyöngesége, az erélytelen igehirdetés és a rossz tanúságtétel is.  Ez  az  a pont, ahol a szekták bírálatának lelkiismeretvizsgálatba  kell  átcsapnia s ahol keresnünk kell a szektásodási hullám ellenszerét.  A  szekták - mint álközösségek -legfõbb ellenszere valódi keresztény közösségek kialakítása. Egyházunkban meg kell erõsítenünk a személyes lelkipásztorkodást, a minden egyes emberre kiterjedõ gondoskodást. Hathatós eszköz a szekták el1en  a családpasztoráció is, a családnak mint család-egyháznak elõtérbe állítása.

Fontos  hitéletünk gazdagítása is. A Bibliának legalább annyira kezünkben  kell lennie,  mint  a szektásokéban. Élményt kell nyújtanunk a liturgikus cselekményekben,  s azon kívül,  az együtt ünneplésnek akár egészen új módjaival. Sokat tehetünk a karitatív munkával is. A kereszténység nem zákózhat  a templom kapuja mögé. Végsõ soron nem a merev tagadás a helyes válasz,  hanem hitünk erejének megmutatása, tanuságtételben és tanítás vonalán egyaránt.
         

Mit tehet a család? A fiatal akkor menekül a szekta karjaiba, ha meglazultak családi kapcsolatai. Különösen a kollégisták vannak veszélyeztetett helyzetben, akik partra vetett halakként vergõdnek a személytelen intézet keretei  között.  Épp  ezért a szülõk legfõbb feladata a kapcsolattartás. Ha gyermekük szektás lesz,  az  egyértelmû  ítélet fölöttük. De még ez sem jelenti azt, hogy meg kellene szakítaniuk minden kapcsolatot gyermekükkel.

Egy jellemzõ  példa: Ursula Zöpfel német édesanya épp azzal kapta vissza krisnás leányát, hogy írt neki, látogatta, mindent megtett hogy megmentse lelkét.  Fontos tehát,  hogy a szülõ ne szakítsa meg a kapcsolatot gyemekével,  hanem hagyja nyitva elõtte  az ajtót a visszatéréshez. A megelõzés azt jelenti, hogy a családnak érzelmi hátteret kell nyújtania a felnövekvõ nemzedék számára.

Mit tehet az iskola? Az iskolának számolnia kell a lelkiismereti szabadság  elvével.  Ezért  nem  helyes  a diszkrimináció, a kirekesztés, a szektás gyerek  kiutálása.  Ugyanakkor azt sem teheti meg az iskola, hogy szó nélkül  elmegy  a  szekták  destruktív  jelensége mellett. Ha egy gyerek ilyen szektához  kötõdik, annak itt is jelzés értéke van: a gyereknek közösség-igénye van és azt nem elégítette ki sem a család, sem az iskola. Hittanórák, történelem  és  magyarórák feladata,  hogy  a fejekben is helyükre kerüljenek a szekták, a gyerekek  megismerjék azok igazi arculatát.

A legfõbb orvosságot  pedig az jelentené,  ha az iskola nemcsak tanítana. hanem nevelne is.  A személy-központú,  személyes  kapcsolatokra épülõ iskolai közösség, az egyházi kisközösségekhez hasonlóan és azokkal együtt képes ellensúlyozni  a  szekták  "love-bombing"-ját, szeretet-bombázását, amely egyébként rendszerint  csak elsõ lépésben nyújt valmilyen szeretetet, második lépésben esetleg már lealáz és kiszolgáltatottá tesz.

Vannak eligazítást adó könyvek: -Giuseppe de Rosa: Vallások, szekták és a  kereszténység, Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok, Bütösi jános: Tévtanítások pergõ tüzében. Kiadja a Logosz Munkacsoport egyházi jóváhagyással.