A misztikus feljegyzések szerint az Isten első angyala: Sátánél volt a teremtés kezdetén. Az összes angyal vezetőjeként ő rendelkezett a legnagyobb hatalommal és tudással a Mindenható után, gyakorlatilag az Ő ellentétpárjaként.

A nevük mássalhangzói a világ legősibb nyelvén ezért is azonosak: iSTeN és SáTáN. Amikor az Isten megteremtette az embereket, Sátánél nem volt hajlandó őket szolgálni, mivel primitívnek és alávalónak tartotta ezeket a teremtményeket. Így fellázadt a Mindenható szándéka ellen és az angyalok egy részét is sikerült maga mellé állítania. Végül nyíltan a hatalomra tört, próbálva magát megtenni legfőbb vezetőnek, aminek háború lett a vége az égi lények között.

A Mindenható Mikáél arkangyalt bízta meg a Mennyei Sereg vezetésével, hogy győzze le a lázadókat, de az első csatát Mikáél elvesztette. Az Isten ekkor a legnagyobb tudással és harci képességekkel ruházta fel hadvezérét, akinek a második csatában sikerült győzedelmeskednie. Az elfogott Sátánélt megfosztották a hercegi rangjától és nevének -él végződésétől, majd a Földre száműzték (a 3D-s alvilágba). Követőit, akiket azóta csak sátánoknak neveznek szintén ide küldték, így ez az ő felségterületük (a pokol).
A régebbi ószövetségi hagyomány szerint a Sátán valójában nem az Isten ellensége, hanem az Ő szolgálatában áll, mint az emberek vádlója az Isten ítélőszéke előtt (Zak 3,1; 1Krón 21,1; Zsolt 109,6). Ennek megfelelően bejáratos az Isten országába, ahol egyezséget, fogadást köt az Istennel az emberek lelkére (Jób 1,6-12). Az Isten ad némi mozgásteret a Sátán működésének és csak az anyagi világ feletti rendelkezést engedélyezi az ítélet napjáig.

Bár később sokan egybemosták a Sátán nevét Luciferrel, mégsem azonos a Fényhozóval, mivel a Sátán megmaradt angyalnak, a lelkének centrumában tehát szerinó egzisztál. Lucifer pedig a másik fajta fénylény, egy fotinó valójában. Természetesen egyikük sem azonos az ördöggel, ami az anyagi részecske (neutron) egyik kódneve volt régen a misztikában, sem egyéb isteni személyekkel (pl. Belzebub, Hadész).

A Földön jelenleg működő sátánista egyházak és szekták számára a Sátán, mint az isteni rend ellen lázadó lény az individualitás, önzés, gonoszság és minden rossz megtestesítője, akit szeretnének egyenrangúnak tekinteni az Istennel. Erre a leegyszerűsített jó-rossz világképre épülnek az újabb kori dualista filozófiák, pedig hajdanán a dualizmus a teremtés azon kettős tulajdonságára utalt, miszerint a teremtmények a jobbos forgású Atya és a balos forgású Anya okforrásokból keletkeztek. A két forgásiránynak önmagában természetesen semmi köze holmi jóhoz és rosszhoz, ezt a sztereotípiát csak később ragasztották rá a hozzá nem értők a létezés két fő princípiumára.

Tehát fizikailag a Mindenható Isten ellentétpárja nem a Sátán, hanem az Antimindenható Isten lenne (ha volna ilyen), a Krisztus (Megváltó) ellentéte pedig az Antikrisztus (Antimegváltó). Ennek megfelelően Siva ellentéte Káli, Ádám ellenpárja pedig Lilith. Az antirendszerek fizikailag hasonlók a mi rendszereinkhez, csak időhurkaik ellenkezőleg csavarodnak. Az antirendszerek tértükrözéssel (n+1D-s elforgatással) hozhatók létre, hullámterük a taszítási vektorok iránya miatt kölcsönösen lebontó hatású a normál rendszerek időhurkaira. Így az antirendszerek elleni egyetlen védekezés a távolságtartás.

A www.churchofsatan.com oldalon látható képek jól mutatják a Sátán fizikai tulajdonságait. A baphometnek nevezett kecskebak ábra a csúcsára állított pentagrammával azt jelzi, hogy a Sátán is egy szerinó. A köré rajzolt ék alakú jelek valójában a rendszerének forgásirányát mutató nyilak. Ebből látszik, hogy az ő forrásrendszere is jobbra csavarodik. A hexagrammába rajzolt változat nem a tachion forrásokat, hanem a forráshelyeket szemlélteti az időhurkában. A kecskebak fején, a szarvak közt lobogó gyertya világos utalás a tachion tűzre. A lapos fémflaskán látható pentagramma természetesen jobbra csavarodik, a szalagológiai szabályoknak megfelelően, míg a belehelyezett lecsapó villám mutatja, hogy egy alászálló (lebuktatott) égi erőről (energiakvantumról) van szó.

A kecskeszarvak közé helyezett gyertya a pentagrammával együtt régi szimbóluma a boszorkányoknak is, akik az ősi teremtésfilozófiai tanok eltorzult és mágiaorientált változatának mai képviselői. Eredetileg a Bölcsek gyülekezete nevű misztikus beduin szekta emblémája volt, amit a VI. században alapított egy Abu el-Atahijja (magyarul: Atya élő-Atyafia) nevű költő, aki az aniza (kecske) törzsből származott (ami a rejtett jelentése szerint: an-isa: égi Isten). Az embléma tehát a törzs spirituális mesterének fejéből áradó világosságot volt hivatva jelképezni.