Csend lett.
Csend itatta át a könnyeket
Csendbõl fakadt, csendbõl eredt
Csendben jött és elcsendesedett...

A csend a vihar megmondója
És most csend lett
A gyáva döntött, meghalt a becsület
Meghalt a tisztesség, a csend a megmondója
Csend lett és egy Újabb kopja.

Mi Atyánk,
Felcsendül a Mi imánk
Évezredeken át így szóltunk Hozzád
Szenteltessék meg a Te Neved
És bocsásd meg a mi vétkeinket
Mert már nem tudunk megbocsátani
Már nem tudunk felejteni
Már nem tudunk hallgatni
Az ellenünk vétkezõknek.

Mint a Mennyben úgy a földön is,
Mert túl messze, túl sokat áldozott a Menny,
A földi országot is!
Hûtlen gyermekére várt 80 év alatt
80 éven át dédelgette a megfagyott álmokat
Hol lankák édesgették a rohanó vizeket
Hol porladt a szikla a kuszó gyöker alatt
Ahol az õsi mag még megmaradt

Mert mindig büszke maradt
Így élt 80 év alatt
80 éven át oltalmazta a vágyakat
Hogy egyszer talán felragyog a Nap.
Lesve várta a Boldogasszonyát
A kárpátok alatt
Testével védte a Napsugarat
A Nap országát
A Nap fiakat
A Nyelvet és az Igazat.

Isten áldd meg a Magyart
Az elvetett magvakat!
Bocsásd rá fényedet
Bocsásd meg vétkeinket,
Legnagyobb vétkünk,
Hogy magyarnak születtünk
Ne adj idegen kézre minket.

Ne adj idegen kézre minket
Mint régi földjeinket,
Judapest nem lehet, nem juthat Sólyomvar (Jerusalem) sorsára
Nem. Nem. Nem. Ezt soha nem ... Soha. Soha. Soha
Mégegyszer Nem feszíthetnek meg!
Nem kerülhet ránk a töviskorona!
Emlékezz a keresztre és a Szent-Koronára!
Emlékezz a címerre, a jogarra és a Királyságra!
Gal ma gis, gal an-na ki
Égi birodalom földi trónjára!

Isten áldd meg a Magyart
Adj bõséggel lángokat
Égessen tûzesõ,
Új Kezdetet e Nemzetnek
Gyújtsd fel Uram, égesd
Lángokkal írd ki Nevedet,
Hogy a Te akaratod Szent
Hogy megvéded Népedet!

Oltsd a tüzet vérrel,
A tajtékzó partokat
A föld is kiveti magából
Az áruló vérpatakokat!

Árulók, gyávák, sehonnai bitangok
Kik a magyart bitoroljátok,
Mi Atyánk bocsásd meg nekem
Szárnyam immár fegyverem
Izzó szavakból kardot rántok
A betûket kardként kezelem
Forradalom a küszöbön
Átok rátok!

Mert 80 éve készül, 80 éve öltözködik,
A fejedelmi palást
Fekete ruhára komorodik
Temeti jelenet, temeti szégyenét
S a távolba merevedik
Mert mi Atyánk,
Még hallja zúgni a négy folyót
Mint a mennyben úgy a földön is
Mint a mennyben
Ott, ahol szenvedni is jó volt
Ott, ahol marokra fogták a fenyõk a bérceket
És Mi Atyánk
Szenteltessék meg a Te Neved
Mint a mennyben úgy a földön is...

és minden elcsendesedett.
Mert csend lett
És csend lett,
hogy csend legyen
legyen csend
legyen már végre
hallgassatok, meg nem értünk a mondat végére
erdõn túlról érkeznek a sorok
erdõn túlról születtek a gondolatok
erdõn túlról regélnek a kopják
erdõn túlról a folyók csobogják
erdõn túlról a századok suttogják
"Az erdõn túlról az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erõsebb elrabolja,
ezerszázból 80 évre,
már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik míg erdõn innen fogynak,
az õ küzdelmük hozza el a békét,
és egységet minden magyaroknak." Nostradamus

És Uram,
Ami marad azt áldd meg
A vihar után jöjjön el a Szivárvány
Küldd el Angyalodat
Fáklyával kezében
Pajzzsal az oldalán
Védje az Országodat,
Mert eljön a Te Országod
Vessél el újabb magvakat
De áldd meg Uram õket
Isten áldd meg,
Isten áldd meg a Magyart!

Andonis