Az egész eurázsiai területet tehát, a Kárpát-medencétől kezdve Mongóliáig és Nyugat-Kínáig bezárólag az Ég Urát és annak hatalmát kifejező égi-szakrális királyukat tisztelő, fejlett lelki-szellemi és anyagi kultúrával rendelkező lovasnépek lakták, köztük a hunok és magyarok.

Bár más nyelveken beszéltek és más-más néven neveztettek ezek a lovasnépek, az Ég Urába vetett és arra épülő szilárd hitviláguk évezredeken keresztül egységben tartotta őket ezen az óriási területen.

Az Ég fogalma, ahogy az eurázsiai lovasnépek hitték, az Élettel rokon. Nem a látható, felhők takarta, csillagok ékesítette világűrről van szó. Az Ég a mennyek országa, a Teremtő Isten által létrehozott élőlény vagy ország.

Az Ég létezik, lüktet, változik, amely számunkra testünkre-lelkünkre ható rezgésekben nyilvánul meg. A keskeny út is már élő.  A levegő is élő anyag. Minden mozdulatunkra válaszol, és szeretet árad belőle mindenhonnan. Nem a fülünkkel halljuk, de szól a szférák zenéje, ami csodaszép. A fénykapu vezet be az Égbe. A túloldalt rokonaink lelke vár, és maga az Isten (Jézus) fogad. Nem az arcuk, hanem érzéseik ismertetik meg őket, az alapján látjuk meg ismert arcukat. Sok ilyen történetet írtak le, és mind nagyon hasonlóan mutatja be a mennyországot.

A Tengri hegy, vagy Tiensan, akár csak a világfa tetején, e legmagasabb hegy tetején lakott őseink hite szerint az Ég ura, maga az Isten.

A szkíta-magyar hitvilág központi kérdése a megváltó várása volt. Máni nyomán terjedt el Jézus, mint megtestesült Isten eljövetelének örömhíre köztük. Mind az Istenanya mind a megtestesülés része volt az ősi hitnek is, ezért jól illett a képbe. Sokan a zsidók messiásvárásához hasonlítják a keleti népek megváltóvárását, pedig lényegi a különbség: A messiás világkirály, tehát nem Isten megtestesülése.

A zsidóknál Isten nem szabályos időközönként testesül meg, hanem mindenféle formában ott halad a seregeik élén. Tehát nekik nincs szükségük megváltóra. Ezzel szemben Zoroaszter Avestájából ismert régi világvallásban a jó a rossz ellen küzd, és végül győz. Már majdnem elpusztul a jó, amikor eljő a megváltó, aki Isten megtestesülése. E gondolat már a sumír hitvilágnak is része, és a szkíták/hunok terjesztették el a világ minden pontjára.

Nyugatra az e világvallásból érkező kelták hozták, de előttük és utánuk is voltak terjesztői. A brit mesék tündérei, sárkánya, jó-rossz harca nem véletlenül hasonlít a magyar népmesékéire.

A magyar Szent László legenda is arról szól, hogy a fény (Szent László) hajnalra az égi asszony segítségével legyőzi a sötétet (kunt), és szent lesz a béke.

Az Égi Asszony, Boldogasszony itt Igazság megjelenési formája. Igazság már a sumír idők óta női fogalom. A férfi az igazságot szolgálja. A mai kereszténységben Szent Mihály arkangyal és Mária a leggyakoribb formája, mindkettő nő. Görögöknél Diké istennő analóg vele. Magyarban Tündér Ilona, aki Boldogasszonyként és Hadnemtő tündérként jelenik meg, és Élő Égi Igazság is elterjedt neve.

Amikor Isten megtestesül akkor természetesen Igazság is vele vagy benne van. Azért jön, hogy magához hívjon a keskeny úton át az Égbe.

Attila szakrális vagy apostoli királyunk - közvetlenül Isten parancsolt neki, Isten parancsait közvetítette, tehát fényhozó, törvényhozó királyunk volt. (Istentől hozta a törvényt, mint Mózes), tehát ő is apostol volt, akárcsak a korábbi szakrális fejedelmeink és későbbi apostoli királyaink.

Attila apostoli fejedelmünk egyben világkirály is volt. Olyan szakrális, tehát mindenki által szeretett, imádott király volt, aki kontinensnyi népek gazdájaként, atyjaként, szellemi vezetőjeként élt. A leghíresebb világkirály Attilán kívül Melki Sédek, de Attila felmenőit is ide soroljuk. Melki Sédek imádata világvallásban marad meg, lásd Zoroasztrizmus.

A lovas népek hitvilága szerint az Ég Ura hozta létre a világot, de nem a semmiből teremtéssel, hanem a meglévőből való készítéssel. Az istenvilág központjában ő áll, aki az égben lakik. Az ég türk neve tengri, amit Ibn Fadlán az oguzoknál idéz is. A vallástörténet ezért nevezi ezt a vallást tengrizmusnak.

A türk feliratok az Ég Ura tevékenységét a jarat igével írják le, ezt a szót vették át őseink ebben a jelentésben gyarat alakban, amit ma gyárt-nak mondunk.

A türk feliratok szerint az Ég-istenhez hasonló, az Ég-isten hozta létre, azaz „gyártotta”: tengri teg tengri jaratmis türk Bilge kagan.

A szakrális uralkodó, ahogy a Wikipédia leírja:

A szakrális uralkodó ugyanúgy gyakorolja a teljhatalmat a birodalomban, ahogy az Ég-isten a világmindenségben.

A leendő szakrális uralkodónak azonban minden lovasnép esetében igen kemény próbáknak kell megfeleljen, amivel minden kétséget kizáróan bebizonyítja az Ég Urával való kapcsolatát és népe vezetésére való alkalmasságát. 

Az Északi Csou-dinaszti évkönyvei ezt írják az uralkodójelölti próbákról:

Egy nemezbe tekerik, kilencszer megforgatják, ezután nagy hajlongások közepette lóra ültetik és meglovagoltatják, majd selyemzsinórral úgy fojtogatják, hogy éppen csak életben marad. Ekkor gyorsan megkérdik, mennyi ideig akar kagán maradni, s ekkor ő – alig van magánál – érthetetlen szavakat mormol. Ebből vonja le azután környezete a következtetést, hány évig fog uralkodni, s ha nem hal meg ezelőtt, akkor megölik. 750 körüli időkből származó ujgur feliratokból is találtak utalást hasonló szokásra.

Az az uralkodó ugyanis, aki valóban Isten kegyeltje, azt nem lehet elpusztítani, megfojtani, ezért a kegyetlennek tűnő próba. Sokan akadtak fenn az alkalmatlan jelöltek, és belehaltak, de addig keresték a valódit, míg egy túlélte. És azért kérdik ki, meddig él (miután élet és halál közé fojtogatták), mert azt akarják tudni, hogy meddig Isten kegyeltje. Amikor az ideje eltelik, akkor újra próbára teszik, hogy méltó-e még. Gyakran belehaltak ebbe, de nem mindenki.

Az Ég élőlény. Aki megjárta pl. baleset alkalmával a halál tornácát, járt az Égben. A fojtogatott apostolkirály is járt ott. Ahhoz ugyanis, hogy tényleg szakrális, apostoli lélekmagasságokat érjen el egy uralkodó, saját testén-lelkén meg kell tapasztalnia a testéből időlegesen eltávozó életlélek csodáját és alázatát.

Ez a kemény uralkodói próba annyira elterjedt, hogy még öt-hatszáz év múlva is gyakorlat volt: Mátyás királyunk rendszeresen álruhában vívott lovagi tornákon, hogy próbára tegye magát. Ha legyőzik, akkor lejárt az ideje, és nem valódi uralkodó többé. Sosem győzték le. Ezért tekintik őt sokan az utolsó szakrális magyar uralkodónak.

Az uralkodó szentsége a lovasnépeknél abban jelentkezik, hogy annak olyan összesűrűsödött kútlelke van, amely különleges képességekkel ruházza őt fel. A kúterő egy olyan lélekforrás, ami mögött különböző képzetek rejlettek a múltban: a kirgizeknél vörös zselé alakban csöpög a sátor nyílásán keresztül a tűzhelyre. Máshol a kút jelentett varázslatos véderőt, talizmánt, életerőt, lelket, szerencsét, boldogságot is.

A magyar táltoshagyomány pontos leírást ad a kútlélekről. Cey-Bert Róbert Gyula írja "A magyar ősvallás" című könyvében, hogy a kútlélek része a szabad léleknek.

Van az életlélek, amely csak halál után hagyja el az embert. Ettől különbözik a szabad lélek, amely bizonyos álmok, betegségek és révülések útján hagyhatja el az embert. A szabad lélekhez tartozik az Istentől kapott, különleges belső erő, amelyet a közép-ázsiai lovas kultúrákban a mai napig "kútnak" neveznek.

Ez a különleges erő a világmindenség minden részében jelen van, az égitestekben, emberekben, állatokban, növényekben, hegyekben, folyókban, tárgyakban egyaránt. A kúterő az élőlényekben, egyes területen vagy a tárgyakban összesűrűsödhet. Így alakulnak ki a szent- és gyógyhelyek, varázserővel rendelkező tárgyak, táltosképeségekkel vagy ha úgy tetszik, különleges tehetséggel bíró emberek.

A kútlélek vagy lélekkút jelenthet láthatatlan szabad lelket, az isteni lélekerő ajándékát, a belső lelkierőt, a lelki boldogságot, akárcsak az Isten által biztosított szerencsét, életerőt és életenergiát, valamint táltosenergiát, amelyet a táltos az ellentétek közti összhang megvalósításával biztosít. Az Isten a táltosképességű uralkodónak nagyobb mennyiségű kútlélekerőt adományoz, amely a szerencsecsillagukat az életben a siker, a dicsőség és a nagyság útján vezeti. A sikeres uralkodó kútja visszasugárzik birodalmára és nemzetségére, népeire, akiknek a kútja ezáltal szintén megerősödik. "Adj nekünk a kutadból" - kérték leborulva a győztes Dzsingisz kánt a meghódított népek.

 Lélekkút

Az összesűrűsödött "kút"-tal rendelkező szakrális uralkodó és a hatalmat ténylegesen gyakorló helyettese alkották tehát a szakrális kettős királyság intézményét, pont úgy, mint ma az államfő és a miniszterelnök demokratikus kettős intézménye során.

A honfoglalásunk előtti évtizedek állapotát leírva a Dzsajháni-hagyomány szerint ibn Ruszta tudósít arról, hogy a magyaroknak két királyuk van, az egyik névleges, akit nagyon tisztelnek, ez a kende (méltóságnév), a másik a dzsula, aki a parancsokat osztja, a hadat vezeti és a tisztviselőket kinevezi.

Valamivel később Györffy György szerint Tétény vezér viselte a gyula méltóságot, s ezután ez a tisztség utódai kezén maradt. Először Harka, majd az ő fia, az Erdélybe települt Zombor gyula, akinek a lánya volt Sarolt fejedelemasszony, Szent István anyja.

Szent István hatalomra jutását leíró krónikás hagyomány pedig már erdélyi gyulákról ír, mint a helyi hatalom helytartóiról. Györffy György szerint Zombor gyula fia volt Anonymus „ifjabb gyulája”. Ő mint Sarolt testvére, nagybátyja volt Istvánnak^.

Számos magyarországi helység neve ma is őrzi a gyula méltóságnevet, a legismertebbpélda Gyula városa.

A szakrális uralkodópár tehát, akárhogy nevezzük is őket, egymás népüket vezető tevékenységét testi-szellemi és lelki síkon hozzák egyensúlyba az uralkodás okozta kettősség kiegyenlítésével.

Szent István már a kárpát-medencei élet nyugati szomszédainak is megfelelő keresztény birodalomban gondolkodott, mégpedig úgy, hogy azt továbbra is a nemzet fölött eddig gyakorolt egyenlő önállóságra alapozza, tehát igazságosan. Hitte, hogy ő és utódai méltóbbak ennek vezetésére, mint a pápa és a német-római császár. A magyar egyházreformot ennek előkészítésére hajtotta végre a nyugati és a szkíta kereszténység egybegyúrásával, a kettő közös gondolatainak egyeztetésével (szűzanyakultusz, megváltó eljövetele), de templomba terelte be az áldozatot, és az ezt levezető liturgia nyelvét latinra változtatta. Tán ez utóbbi volt az egyetlen nagy tévedése, hiszen emiatt zsugorodott össze a magyar nyelvterület az eredeti tizedére. Bakaytól tudjuk, hogy az 500 utáni nyugatra átcsoportosulás után is még több évszázadon keresztül a Kaszpi-tótól a Kárpát-medencéig elterjedt volt népünk, kultúránk, nyelvünk.

A magyar apostoli királyi címer