A torinói lepel titkai

"Midőn Edessa királya a mindenség királyát ismerte fel benned - nem jogarod és seregeid láttán, hanem mert puszta szavaddal számtalan csodát műveltél - arra kért Téged, oh, Isten-Ember, hogy jöjj országába.

De elég volt meglátnia a szent leplen képmásodat, és így kiáltott fel: Te vagy az én Uram, Istenem!"

(A "szent mandilion" 944. augusztus 16-án történt Konstantinápolyba vitelének ünnepén énekelt bizánci liturgikus szöveg)

1572. október 12. óta őriztek a torinói Szent János-székesegyház királyi kápolnájában (most már a Vatikánban) egy 4,34 m hosszú és 1,1 m széles, halszálka-mintás lenvászon kendőt, amelyet a keresztény hagyomány a Megváltó halotti leplének tart.

A lepellel ma már külön tudományág, a "szindonológia" foglalkozik, amelynek könyvtárnyi irodalma van.

Krisztus halotti lepléről Szent János evangélista számol be a szemtanú hitelességével (19,38-20,10). Simon Pétert és Jánost húsvét reggelén Mária Magdolna hívta a sírhoz: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették ... Simon Péter bement a sírba, és ő is látta az otthagyott gyolcsokat, meg a kendőt, mellyel a fejét takarták be ... Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz ... Látta, és hitt." Vajon mit láthatott János? Mindenesetre az evangéliumok kiemelik a halotti lepel szerepét az apostolok Jézus feltámadásába vetett hitének megalapozásában.

Kérdés, hogy az evangéliumok említette gyolcs, az Edessából 944-ben Konstantinápolyba került "szent mandilion" és a jelenlegi "torinói lepel" azonos-e.

Tengernyi bizonyíték szól az azonosság mellett, és lényegében egy "modern" eljárás, a C-14 izotóp vizsgálat vall ellene. (Egyes tudósok, például egy Lenin-díjas szovjet kutató a C-14 izotóp adta cáfolatot bizonyítékként értékelik.)

Az azonosság mellett szóló főbb érvek:

A jól ismert Jézus-arc ábrázolás a keleti kereszténységtől indult ki a VI. századtól. (Ebben a században találták meg Edessa városfalában a századokkal korábban odarejtett halotti leplet.) Korábban Jézus arcának különböző megjelenítései jelentősen eltértek egymástól. A legrégebbi ábrázolások például Apollóként mutatták be Jézust, szakáll és bajusz nélkül, rövid, göndör hajjal! Az edessai lepel megtalálása után azonban keleten és nyugaton egyaránt megjelenik a "tipikus" Jézus-arc. A festők ma is hasonlóan festik meg Jézus arcát, melynek karaktere megegyezik a torinói lepel ismert ábrázolásával.

A leplen egy keresztre feszített ember alakjának negatívja látható. Vászonra ma sem tudnak filmnegatív-képet festeni, hamisítani.

Jézus alakja "felületi képmás", a leplen nincs nyoma festéknek. A képet a lenvászon felületi rostjainak "megpörkölődése" hozta létre. Ilyet elvileg lehetne létrehozni, ha egy felforrósított szoborra vásznat borítanánk. Ez azonban kiterítve egy deformálódott, széles arcot és alakot mutatna. Fizikusok vetették föl, hogy ha Jézus feltámadását fény- és hőjelenségek kisérték, azok a vászonba "égethették" Krisztus megkínzott testének képét.

Egy svájci kriminológus, Frey professzor megvizsgálta a lepel virágpormintáit, és köztük ki tudta mutatni Jeruzsálem, Edessa, Konstantinápoly, Franciaország és Torino környéke flórájának virágporát.

A leplen lévő képmás jobb szemén egy pénzérme néhány betűje azonosítható (a halottak szemére Jézus korában pénzérmét tettek). Ezek a betűk: "UCAI" egy Poncius Pilátus által Kr. után 29-ben kiadott, úgynevezett lepton (aprópénz) betűinek felelnek meg: TIBERIO/U CAI/CAROC. Rajta van még a szemen egy pásztorbot rajza is, amely a leptonon ugyancsak rajta volt. Így kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a torinói leplen egy Kr. u. 29-ben kiadott pénzérme nyoma található.

Hitünk nem a torinói leplen alapszik, mégis joggal nevezik az ötödik evangéliumnak.

Tóth Tihamér sebész