Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ)  irányzat, melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt aki Luther Mártonnal szemben is  fellépett. Õ a ''valósággal igazhívõk és szentek'' gyülekezetét kívánta létrehozni. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye.

A törekvés nem új az egyháztörténelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki.  Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi a kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik ''külön'', egyénileg úgymond a Szentlélek.

Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (végítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják Münsterben ''Sion királyságát'', ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartották.

A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik, aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes,  kereszthordozó  kisgyülekezetet  alakít  ki ("mennoniták"). Õk elvetik a gyermekkeresztséget  és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.

A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) a XVII. században, Angliában  jön  létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól  elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni.

Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért tanuk hamar elterjedt Angliában. Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén a tan két ágra szakadt (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellenmissziós  baptisták; A hetedik nap baptistái; A hat fõigazság baptistái; Isten egyháza; Tunkerek; Krisztusban egyesült testvérek; Campbellisták; Angyali vagy testvéri szeretet társasága.

A német baptisták mind tanban,  mind szervezetben  különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, hazánkban is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás  alapján  állnak, így elfogadják a Szentháromságot és azt, hogy az Úr Jézus Isten Fia.

Hogyan fogadják a Szentírást? Az ószövetségi Szentírás 46 könyvébõl a Magyarországi Baptista Egyházi Jellegû Közösség Honlapja szerint csak 39 könyvet fogadnak el, tehát 7 kánoni könyvet elvetnek a Szentírásból. A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják,  hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra,  hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principiinek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen  a felnõtt keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet  felvenni. Vallják ezt annak ellenére, hogy a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból sem igazolható, hogy akkor ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.

Martin Luther King

Mennyiben keresztények? Keresztények azok, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek nem  tesznek eleget,  nem a Katolikus, Ortodox,  Anglikán,  Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentírás leírja, hogy amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik csak Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesültek, azokat minden esetben újra keresztelték. A baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák a katolikus keresztséget, mint ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek.

A magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyûlése a Katolikus Egyház az apostolok által az apostoli zsinaton elfogadott apostoli hitvallását fogadja el, így azt hiszi és vallja, amit az apostolok hittek és vallottak.

Mit tartanak a Katolikus Egyházról? Mint minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyház tanítását is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata, a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás miatt. A Szentírás azonban sehol sem tudósít bennünket egy baptista egyház alapításáról. Bár több tanítás azonos vagy hasonló, a túlnyomó többség tételesen különbözik. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de a feltételek és a kivételek mégis a legtöbb tanításban megjelennek.

Ami a számukra "mérvadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését  protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata: a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, hogy a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi zsinat alapján mi az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg  újra  kiszolgáltat.  Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor  kapott  szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a  gyakorlati  szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.

A baptisták bibliaértelmezését  szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a  Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában),  emellett  a több más felekezethez hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben, ugyanakkor 7 sugalmazott könyv eltagadása nagyon intõ kell hogy legyen mindenki számára. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb hasonló felekezetnél.

Épp ezért tanulságos lehet számunkra,  hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ  vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a közösségeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak  Rómával és az  akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok számára.

Cinkotai baptista közösség háza

Hányan vannak? A világon tízmilliónál is többen -a Baptista Egyház a világon a harmadik  legelterjedtebb felekezet. Magyarországon több tízezren vannak. Rituális kötöttségük nem igen van, a legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a természet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. Akár a rádióhallgató is tanúja lehet, hogy ha kevesen is vannak, mégis a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van a világban, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõvítésre.