Magyarországon a korábban meglévő ariánus-keresztény Boldogasszony tisztelet Szent István királlyal krisztianizálódott, aki (őt túlélő fiúörököse nem lévén) a hagyomány szerint Mária-Boldogasszonynak ajánlotta fel az országot.

Az arianizmus Arius-nak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma volt a 4. században. Legfőbb tétele, hogy a Fiú-isten nem öröktől való, csupán az Atya-isten "teremtménye".

Arius szerint

az Isten fia (az Ige) nincsen öröktől fogva, nem ugyanazon lényegű az Atyával, hanem az Isten elsőszülöttje, az Atya mindenható akarata által a semmiből jött létre; az első és legnemesebb valóság, mely által aztán a világ teremtetett;

ezen, Isten és a világ között létező középvaló (közvetítő személy), idővel az ember Jézussal eggyé vált, illetve Ő maga lett Jézus Krisztus.

Vallástörténetileg az erdélyi magyar Unitarianizmust szintén szokás ezzel a kategóriával összefüggésbe hozni.

Szent Gellért Fehérváron tartotta bemutatkozóbeszédét. Ott Szűz Máriát a "napba öltözött Asszonynak" és "mennybe felvett Boldogasszonynak" nevezte. Diódon misét mondott amelynek egy részlete bekerült a Képes Krónikába: "...Tudomásotokra hozom, ugyanis az isteni titkot, amely nekem ma éjjel felfedeztetett.

Urunkat Jézus Krisztust láttam szentséges anyja, az örökké szűz Mária ölében, ki magához híván bennünket, saját kezével nyújtotta nekünk testének és vérének szentségét."Képes Krónika szövegrészlet

Szent Gellért megépítteti az első monostort a Maros parti Őscsanádon, mely a Boldogasszony mnnybemenetelét választva főünnepének.

Magyarországot hivatalosan felajánlották Szűz Mária oltalmába 1038-ban Esztergomban Szent István, 1317-ban Károly Róbert uralkodása alatt Szepeshelyen, 1693-ban Buda és a délvidék a törököktől való visszavívásuk emlékére a király, 1896-ban a millennium esztendejében Magyarország ezeréves létéért.

Szent István és Gellért imádkozási szokásai az eredete a szombati Szűz Mária tiszteletnek.

A tatárjárás után 1252-ben IV.Béla írnoka Máriát így nevezte: "országunk Úrnője és Patrónája"

Mátyás királyról feljegyezték, részt vett a szeplőtelen fogantatásról szóló vitatkozáson Budán.

A török időkben egy pesti ferences feljegyzése szerint 1508-ban Vásárhelyi András így ír Máriáról: "Törököknek megnyomorítója, királyoknak tanácsadója, Magyarországnak megoltalmazója"

A Jelenések könyvében János apostol látomása a "napbaöltözött" asszony és "lába alatt a hold", Szűz Mária, a pogányokon győzedelmeskedő kereszténység jelképe lett Magyarországon is, ahogyan az Alsóváros (Szeged) Mária kegyképen is ábrázolva van.
A XVIII. századi vallási élet felvirágzása alkalmával megnőtt a Mária-tisztelet is.

Ennek egyik kiindulópontja a Mária-kongregációk tevékenységei. A nagyszombati egyetem kiadja a "A magyarság minden boldogsága Mária különös kegyelméből származik" című könyvecskét, amelyben minden magyar erényt Mária ajándékának nevez. A jezsuiták 1698-ban a fiatalok részére "A Boldogasszony bemutatásáról" elnevezésű társulatot alapítanak. Fellendült a Mária-kegyhelyekre irányuló zarándoklat a jezsuiták által vezetett Mária-kongregációk, és a domonkosok által szorgalmazott rózsafüzér társulatok által kezdeményezett beszédek és ájtatosság hatására.

A tömeges zarándoklatokban ott találjuk az egyszerű népen kívül a főúri nemességet is. A jezsuiták által irányított szervezés a század második felére már 45 diák, és 12 felnőtt Mária-kongregációt számlálnak. Azonban 1773-ban pápai bulla oszlatta fel a jezsuita rendet. 1855-ben a Szentszék és az Habsburg birodalom kötött konkordátum Magyarországnak több mozgási lehetőséget adott. Scitovszky János hercegprímásnak 1853-ban sikerült visszahoznia Nagyszombatba a jezsuitákat. Scitovszkyt búcsújáró püspöknek is nevezték. 1857-ben Máriazellbe huszonötezer, 1864-ben Sasvárba hatvanezer zarándok keresi fel a Mária-kegyhelyeket.


Új női apácaközösségek jöttek létre. Notre Dame kanonoknők 1851-ben Pécsett, Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek 1858-ban Temesváron, 1860-ban Kalocsán nyit rendházat.
A XX. század elején Bangha Béla Mária-kongregáció című lapot indít a növekvő egyházellenes támadások kivédésére.

A XVI. század elejétől a Szent Gellért legendájában olvashatjuk a Karthauzi Névtelen feljegyzéseiből: «És az Ő (t. i. Szt. Gellért) tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy az szíz Máriát ez Magyarországban Bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák». (Toldy Ferenc: Magyar szent. leg. III. fej.) A Mária-ünnepeket ma is Boldogasszony-napoknak nevezi a magyarság, az egy Kisasszonynapja kivételével.


(A dőlt betűs ünnepek az ún „hét Boldogasszony” napjai.)

Mária Terézia úgy találta, hogy túl sok ünnep van Magyarországon, amely a nép számára lustálkodásra és mulatozásra ad alkalmat, ezért kérte XIV. Benedek pápát, hogy csökkentse a kötelező ünnepek számát. A pápa szűkítette a kört, így lettek csak a Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó, Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony valamint Szűz Mária fogantatásának napja nyilvános ünnepek. XIII. Leó pápa enciklikájában hazánk ezeréves fennállásának ünnepének alkalmával, engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünnep megtartását.

Boldogasszony ünnepeink

Szűz Mária Isten Anya – Theotokosz = Isten szülő ünnepe (január 1.)

Boldogasszony eljegyzése (január 23.)

Gyertyaszentelő Boldogasszony vagyis Boldogasszony tisztulása (február 2.)

Gyümölcsoltó Boldogasszony vagyis az Üdvözítőnek Mária méhében való fogantatása, az angyali üdvözlet ünnepe. A Keleti Egyház 550-től, míg Rómában a 7. századtól ünneplik. (március 25.: éppen 9 hónappal karácsony előtt)

Sarlós Boldogasszony vagyis Mária látogatása Erzsébetnél. 1263-ban a ferences rendekben vezették be az ünnepnapot. Ma csak Németországban és Magyarországon ünneplik az eredeti ünnepnapot. (július 2.)

Kármelhegyi boldogasszony napja. eredetileg csak a karmelita rend ünnepelte, annak a legenda okán, hogy a rend generálisa Stock Simon megkapta a skapulárét Szűz Máriától. 1726-tól viszont elterjedt a római egyházban.(július 16.)

Havas Boldogasszony Liberius pápa alatt Rómában történt csoda /havazott/ emlékünnepe. A legenda szerint nyár közepén Mária az Esquilinuson jelölte ki emléktemploma - (a Santa Maria Maggiorét 435-ben szentelték fel) - helyét havazással. (augusztus 5.)

Nagyboldogasszony napja, vagyis Mária mennybevétele (augusztus 15.). Ez a Szent Istvántól Magyarország védőasszonyává, (Patrona Hungariae) tett Boldogságos Szűz legnagyobb ünnepe, melyet Mennybevitelnek is szokás nevezni, Krisztus anyjának halálára, feltámadására és megdicsőülésére emlékezünk. Azt hirdeti, hogy Isten „felvitte” Szűz Máriát lelki és testi valóságának teljességében Krisztus mennyei országába: azaz Jézushoz hasonlóan közvetlenül „szállt” fel a mennyekbe. XII. Piusz pápa 1950-ben ezt a régi hitbéli meggyőződést - hogy testével és lelkével együtt felvétetett a mennybe -, mint hivatalos hitvallást (dogmát) hirdette ki.) Az efezusi zsinat után kezdi ünnepelni a keleti Egyház, a római pedig a 7. századtól.

Kisboldogasszony vagyis Mária születése napja. Szergiusz pápa ünnepelte először a VII. század végén. (szeptember 8.)

Mária neve napja, Kisasszony napjára következő vasárnapon, tehát (szeptember 8. és 15.) között. Az eredetileg spanyol ünnepet XI. Ince pápa vezeti be a törökökön aratott 1683-as bécsi győzelem emlékére.

a Boldogságos Szűz hét fájdalmának ünnepe. Egyes német városok a 15. századtól, a szerviták 1667-től ünneplik. VII. Pius pápa 1814-ben Napoleon kiszabadulásának emlékére teszi általánossá az ünnepet. (szeptember 15.)

Fogolykiváltó Boldogasszony (szeptember 24.)

a Boldogságos Szűz rózsafüzérének ünnepe, október első vasárnapján
Boldogasszony bemutatásának (Praesentatio B. M. V.) ünnepe. A jeruzsálemi Mária-templom felszentelésének ünnepe a 6. századtól. (november 21.)

Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe (december 8.). A dogmát IX. Pius pápa hirdette ki az "Ineffabilis Deus" pápai bullában 1854-ben. (Ez a Boldogságos Szűz édesanyjában, Szent Annában való szeplőtelen, vagyis eredendő bűn nélküli fogantatására vonatkozik, s nem Mária szűzen való fogantatására.)

Magyarok Nagyasszonya ünnep 

Vaszary Kolos biboros kérésére XIII. Leó pápa a millenniumi ünnepkör alkalmával engedélyezte a Magyarok Nagyasszonya ünneplését, melyet az október 2-i vasárnapra tettek. Majd X. Pius pápa október 8.-ra tette át, majd szeptember 12-én volt, míg 1984-től újra visszakerült október 8.-ra az ünneplése

wikipédia