Miről van szó konkrétan? Legegyszerűbb, ha közvetlenül rákérdezünk a kezdetre. Mikor indul az "egyházi év"? (A római katolikus éppen úgy, mint az evangélikus vagy a református!) Advent kezdetén. Hogyan kapjuk meg ezt a napot? Négy hetet visszaszámlálunk Karácsony napjától. Melyik hónapba fog esni? November utolsó hetébe. Vagyis? Középkori - keresztény! - névadással: a Nyilas havának első dekanátusába. (Első tíz napjába.) Miért éppen itt indul a szakrális év? Miért nem Jézus születése napján? Azért, mert Jézus nem innen, a Földről indult. Ide csak megérkezett. Az Atyától indult.

Az ő képviseleti helye pedig a bennünket közvetlenül körülvevő Univerzumban a saját Tejútrendszerünk központja. Mármost ha innen, a Földről egyenes úton akarunk eljutni a saját Galaxis-centrumunkba, akkor a Zodiákus zárt övezetén belül a Nyilason kell áthaladnunk. Nincs más út innen - oda. Ami azt jelenti, hogy onnan - ide sem. Nos, ez a Nyilas jelentősége - térben. Minthogy pe-dig Jézus születésekor az egyes állatövi egységek (például a Nyilas) térbeli és időbeli jelentése egy kozmikus - és egyben üdvtörténeti - pillanatra fedésbe került egymással, így az "indulás", ha az valóban az Atyától történt, csakis a Nyilas - most már így kell fogalmaznunk - téridő-egységén keresztül juthatott el hozzánk, és csak a földet érés történt Karácsony éjszakáján.

Ezzel hát azt is elárultam, hogy ama bizonyos "keret", amelyben az üdvtörténet eseményeit tetszés szerinti részletességgel vizsgálgathatjuk, az Állatöv, idegen szóval a Zodiákus vagy Ekliptika, régi magyar nevén a Napút. Ennek az egyetlen térbeli megnyilatkozása a tizenkét csillagképből álló Ekliptika, a - négy, egymásra rétegeződő időbeli pedig következőképpen alakul. A legszűkebb időegység a tizenkét ún. "kettős órából" álló nap. Ennek a dél-pontja a Nyilas (keleti nevén a Ló) kettős órájának közepére esik. A következő nagyságrendben a tizenkét állatövi jegy-érvénytartamból (csillagászati hónapból) álló ún. "kis Nap-évet" találjuk. A harmadik nagyságrend egy tizenkét évből álló időegység. (Keleten ma is ebben számolják az éveket. Idén például a Tigris évében járunk. A Tigris náluk a mi Oroszlánunknak felel meg.) Végül a negyedik nagyságrend a tizenkét "világ-hónapból" álló ún. precessziós vagy "nagy Nap-év". Ez terjedelmét tekintve kereken huszonhatezerszerese a "kis Nap-évnek", a kezdő hónapja pedig a Nyilassal szemközti Ikrek hava. (Keleten a Patkány vagy Egér világhónapjának nevezik.)

Jó-jó - dohoghatnak -, de mi köze mindezeknek az Úri Imádsághoz? Valóban olyan nehéz erre a kérdésre felelni? A teljességről volt szó mind a két esetben. Az Úri Imádságéban is, a többértelmű téridő-kör, az Állatöv esetében is. Milyen rokon vonásokat fedeztünk föl eddig közöttük? Mindkettő tizenkét egységből áll. Mind a kettő az Atyától indítja a maga mondandóját. Ha a "kicsi évben" számoljuk a tulajdonság-egységeket, mindkettőben a hatodik lépésre jutunk el az evés-ivás, általában az érzéki tapasztalás és a neki megfelelő érzéki élvezetek téridő-színéhez.

Ez a Miatyánkban a "mindennapi kenyér" tétele, az Állatövben a leg-"földhözragadtabb" tulajdonságcsomag letéteményese, a Bika. Ez utóbbi megfelelés mindenesetre arra is figyelmeztet, hogy célszerű az összevetést a "kis év" menetében megejteni. Ez pedig azt jelenti, hogy az Úri Imádság első rendűen az egyén létezési szintjén fejti ki a maga működését, és csak áttételesen hat a nemzeti, illetve a még tágabb, az emberiség-szintű életviteli rendre. Ne tévesszen meg tehát bennünket a többes szám első személy - "mi Atyánk", "mi kenyerünk", "mi vétkeink"... stb. -, ha százan, ha százezren imádkozunk is egyidőben, ugyanazon a helyen, minden egyes ima személyes könyörgés, személyes hálaadás, személyes dicsőítés lesz, egyéni háttérrel és ennek megfelelő jövőképpel.

Most pedig lássuk a Zodiákus téridő-körét, az egyes stációknál a megfelelő ima-szövegrész feltüntetésével. Kezdeti számozásunkat megtartva, ez ilyen megfelelés-sorrendet fog adni.

1. tétel: Nyilas (Keleten Ló),
2. Bak (Kecske vagy Juh),
3. Vízöntő (Majom),
4. Halak (Kakas),
5. Kos (Kutya),
6. Bika (Disznó),
7. Ikrek (Patkány vagy Egér),
8. Rák (Bivaly vagy Ökör),
9. Oroszlán (Tigris),
10. Szűz (Macska vagy Nyúl),
11. Mérleg (Sárkány),
12. Skorpió (Kígyó).

Az "Ámen" visszacsatol "a menny"-hez, és ezzel az 1. tételhez, a Mennyei Atyához. (Az összefüggés-rendszert célszerű rajzban is szemléltetni.)

A kifejtés során induljunk el az ismerttől az ismeretlen felé. Az évkörben (értsd: a szakrális évben, amit a magyar nyelv "esztendőnek", vagyis "Isten-időnek" nevez) nem indulhatunk máshonnan, ha szinkronban akarunk haladni az Úri Imádság tétel-sorrendjével, mint a Nyilasból. Ennek az állításnak az indokoltságát már láttuk. (Újabb, megerősítő érvként a "mennyek" kifejezés egy érdekes alakváltozatára kell itt felhívnom a figyelmet.

Toroczkai-Wigand Ede Öreg csillagok című munkájában a "mönnyég" kifejezés a Tejút szinonimájaként szerepel. Ez azt jelenti, hogy a "világ-virág" analógiájára képezhetünk egy "mennyek-mennyég" párost is, és akkor a "ki vagy a mennyégben" megjelöléshez jutunk, ami már félreérthetetlenül a saját Tejútrendszerünk centruma felé tereli - természetesen a Nyilas csillagképén át - a figyelmünket, amikor "mi Atyánkat" meg akarjuk szólítani.) Hogy merre induljunk, azt is tudjuk már. Pillanatnyi felkészültségünk szerint csak a Bak felé tehetjük meg az első lépést.(Később látni fogjuk: ennek a kérdésnek a megoldása azért nem ilyen egyszerű!)

A Bak hava a név megszenteltetését hozza. Ennek a hónapnak a fejénél, Karácsonykor ölt testet az Ige. Mi köze ennek a két ténynek egymáshoz? Nos, a név megköt, szilárd burkot képez a megnevezett körül. Miért nem szeretik alattomban tevékenykedő hálózatok, kiscsoportok, álnéven ártó politikusok, maffiózók, ha "nevükön nevezzük" őket?... A név-manipuláció jellegzetes szaturnuszi tulajdonság. Megkötés, burokképzés - ez a Bakban otthon lévő Szaturnusz tevékenységére utal. Másképp nehezen értenénk meg, miért a nevét kell megszentelni az Atyának, miért nem őt magát. Földre születni csakis emberi "burokban" lehet, ha embert akarunk megváltani. Ez teszi lehetővé, hogy legalább küldetésünk idejére azonosak maradhassunk önmagunkkal, és ránk ismerhessenek, akikhez küldettünk. Tapasztalati tény: az indiánok Jézusa indián, a négereké néger, az eszkimóké eszkimó… Ember-testbe születvén maga Jézus is mindvégig "Ember fiának" nevezi magát.

A következő hónap a Vízöntőé, a neki megfelelő tétel az ország fogalmát hozza be a képbe. De miféle ország ez? Kétféle útmutatónk is van erre vonatkozó-lag. Az egyik mindjárt innen, az Úri Imádságból. Vessünk csak egy pillantást a "túloldalra", az Oroszlán havába!

Mi áll ott szöveg-párhuzamként? "Mert tiéd az ország". Ez tehát az "ország-tengely" a Miatyánkban, akárcsak az Isten-időben, az esztendőben. További konkrétumot erről az országról maga Jézus árul el nekünk, amikor Pilátus kérdésére válaszolva ezt mondja: "Az én országom nem e világból való". (János 18. 36.) Ha ismerjük a Vízöntő alaptermészetét, habozás nélkül elfogadjuk a megfeleltetést. Erre a téridő- egységre ugyanis éppen a "foghatatlanság", az anyagtalanodás, a nem-evilágiság a jellemző. Ezt nem értette meg a maga korában "nagy" Konstantin, amikor a Vízöntő nevét hordozó Byzantiont (ejtsd: Vizantion) - felépítette. Kőbe foglalta.

Anyagi, tömegszerű állapotba merevítette azt a létminőséget, amelynek lényege az energia-szerűség. És ebből akarta megalkotni a " Te országodat". Hát ez így nem megy! Nem véletlenül lett a legsötétebb, leggyilkosabb fekete mágia fészke máig hatóan a konstantini alapítású keleti "ortodoxia", az oláh, a rác, az orosz tömegmészárlások gátlástalan felbujtója.

Érdekes adalék lehet még ehhez a tételhez: az újszövetségi Szentírást "zsidótlanítani" igyekvő és ezért antiszemitának, majd egyenesen eretneknek bélyegzett Markion a második század derekán ezen a helyén az Úri Imádságnak az "ország" helyett a Szentlelket (az ő megnevezésével "Szent Szellemet") szerepelteti kulcsfogalomként.

Idézzük az RGG (Religion in Geschichte und Gegenwart) 1931-es kiadásából az idevágó részletet. "Marcion Miatyánkja Lukácshoz kapcsolódik, ámbár az első kérés Marcionnál így szól: >>Jöjjön el hozzánk a te Szent Szellemed, és tisztítson meg minket<<." Az anyagtalanodás mozzanata, mint jellegzetes Vízöntő-sajátosság, jól érzékelhetően megjelenik ebben a változatban is.

A következő tétel kulcsszava az akarat. Évköri egysége a Halak hava. A Halak egyik, kevéssé hangoztatott alaptulajdonsága a félelemtől motivált, hajthatatlan, ellentmondást provokáló, de azt következetesen visszaverő akaratosság. Ennek a túloldalán, a Szűz téridő-mezején a "hatalom" fogalmával találkozunk majd. Nos, a hatalmat - akarni kell! Ma, a "Halál-zónában" (értsd: a Halakat a Szűzzel összekötő tengely hatáskörzetében), a benne várható folyamatok végjátékában - az akarnokok korában - ennek a tételnek az érvényességét aligha kell bővebben igazolni.

A Kos téridő-egységéhez érkeztünk. Itt lép érvény-be a "mint fent, úgy lent" egyetemes asztrálmítoszi, ugyanakkor valláserkölcsi indíttatású, itt és most kérés záró formulájaként megfogalmazott iránymutatása: "mint a mennyben, úgy itt a földön is." A képlet egészen tiszta, azonnal érthető. A "fent": évköri értelemben a világos félévet jelenti, amely itt, a Kos nulla pontján indul, és a Mérleg nulla pontjáig tart. A "lent" pedig: az ott kezdődő, idáig tartó sötét félév.

Ami "fent" szellemi vonatkozásban megszületik - konkrétan a jóság, a szeretet és az ingyen kegyelem -, az ölt testet, más szóval költözik testi menedékbe az Isten-idő fényben elszegényedő "lenti" felében. Van azonban itt még egy érdekesség. Régóta vitatéma, vajon a "mint fent, úgy lent" tétele csak az "akarat" mezejére vonatkozik-e, vagy az érvénye áthullámzik - visszaútban - az "országig", sőt még tovább, a "névre" is. Nyelvészeti úton ez a lehetőség nem zárható ki, de perdöntő érvénnyel nem is erősíthető meg. Más a helyzet, ha komolyan vesszük a kétféle jelentésréteg - az üdvtörténeti és a kozmológiai - szoros egymásra-utaltságát az Úri Imádságban.

Az utóbbiban, a kozmológiai - tovább pontosítva: az asztrálmítoszi alapú - értelmezési tartományban ugyanis ez a jegy-ötösség, a Nyilastól a Kosig bezárólag, egyetlen összefüggő részrendszernek tételeződik a szakrális tizenkettességen belül. Milyen alapon? Hogy ezt megértsük, meg kell ismerkednünk a "misztikus zodiákus" fogalmával. Ez ugyanazokból a jegyekből áll, mint a "normális", de míg az egy adott eseménynek vagy személynek a szellemiségére vonatkozó legáltalánosabb tudnivalókat közli, addig az ugyanerre a személyre vagy eseményre vonatkozó, ugyanezt tovább minősítő "misztikus" jegy az ugyanakkor, ugyanott érvényesülő lelki sajátosságról informál bennünket. (A testi tulajdonságok, mint már láttuk, mindig a szellemivel szemközti jegy-érvénytartamban váltódnak ki.) Mármost a szóban forgó ötösség tagjai a szellemiség-lelkiség megfelelések zárt láncolatát képezik az évkörben, és e tekintetben egyedülálló a "viselkedésük". Így könnyen rájuk ismerhetünk. Lássuk a kapcsolatokat! Előre bocsátom: ezek jellemző módon itt is visszahatólag működnek a "kis évkör" szabályos jegy-sorrendjéhez képest. A Kos-szellemiséghez Halak-lelkiség tartozik.

A Halak-szellemiséghez Vízöntő-lelkiség, a Vízöntő-szellemiséghez Bak-lelkiség, a Bak-szellemiséghez - kitalálták! - Nyilas-lelkiség. És itt vége a zárt láncolatnak. Mint ahogy a Kos előtt is másfajta kapcsolatrendszer működött. De ezekről majd később. A kapcsolódási láncolatot (visszafelé) elindító láncszem, mint láttuk, ezúttal is a Kos volt, akárcsak az Úri Imádságban neki megfelelő tétel - "Mint a mennyben, úgy itt a földön is" - a maga ötös tételrendszerében. Kell ennél látványosabb megfelelés?

A következő téridő-egység a Bika. Ennek a kapcsolatát az imádságban ide eső "mindennapi kenyérrel" fentebb már tárgyaltuk. És a "misztikus" vonatkozások? Mert most már ezekre is tekintettel kell lennünk! Nos, a Bika-szellemiségnek - egyedi esetként az Isten-időben - önmaga lelkisége felel meg. Kényelmes, de veszélyes élethelyzet! Amit az értelmem jónak ítél, azért magától értetődően lelkesedem. Ha viszont érzelmileg kötődöm valakihez vagy valamihez, az értelmem ellenőrzés nélkül jóváhagyja. Ezt a sajátságos létállapotot mindennap - ma éljük meg. Mint-ha megállt volna az idő. Azt hiszem, ide nem kell bővebb magyarázat.

Az Ikrek következik - és itt kerülünk először szembe - az Ekliptikán 180 fokra - egy már megtárgyalt jegy-érvénytartammal. A Nyilassal. Ez azt jelenti, hogy amit "Mi Atyánk" szellemi értelemben jelentett számunkra, annak a testi vetületét fogjuk itt és most megtapasztalni.

Hogyan? "Bocsásd meg a mi vétkeinket..." És itt most már feltétlenül ki kell javítanunk a jelenlegi szövegváltozatban mutatkozó fordítási (értelmezési?) képtelenséget.

Nem mondhatjuk az Atyának, hogy Ő cselekedjék úgy, "miképpen mi", hanem mi kell, hogy úgy cselekedjünk, miképpen ő "előjátssza" nekünk. A javított szöveg tehát így hangozhatnék: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, s azonképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". A legtipikusabb párhuzamos cselekvés-modell: "ahogy Te énvelem, én is úgy másokkal." Erre szolgált példázattal Jézus, amikor az adós szolga esetét mesélte el tanítványainak. (Máté 18. 23-35.) Hogy mennyire szoros az összefüggés a párhuzamos cselekvés-modell és a megbocsátás problémaköre között, s hogy mindennek mennyire direkt a kapcsolata a "Mennyei Atyával", azt éppen ennek a példázatnak a záró mondata tudatosíthatja bennünk. "Így cselekszik az én Mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok ki-ki az ő atyjafiának." (Tudniillik ha ugyanolyan kegyetlenek leszünk, mint a példázatbeli szolga, akkor halálra ad bennünket.)

Hadd mondjam ki végül, ha eddig nem jöttek volna rá maguktól: ez egyben a legtipikusabb Ikrek-cselekvésmintázat is! Lelki értelemben pedig ugyanitt a Szűz-tulajdonságok fognak érvényesülni. Ezek közül a legismertebb és egyben a legszembetűnőbb a ráció, a "józan ész" szerepének minden egyéb vezérlő elv fölé tornázása. Nos, a párhuzamos cselekvés-modell a józanul mérlegelő értelem számára is alapos okot szolgáltathat a lelkesedésre. Más szóval érzelmileg is indokoltnak tűnhet. Itt még közvetlenül nem működik az ingyen kegyelem, amit a Szűz-lelkiség már semmiképpen sem tudna a maga szabályrendszerében értelmezni.

forrás