"Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő.

A nagy "EGY"-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.

ÍZ "volt" a Kezdetben és "van" örökké a Minden felett.

ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságban hordta az ősanyagot. Az ősanyagban - az ősvizet. Az ősvízben - az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.

Így lett nekünk a "kezdet": ÍZ-TEN."

(részlet a Magyar Bibliából - a "Magyar Ószövetségből")

Én szóltam hozzád,

Mikor megpillantottad a világot.

A Biblia az emberiség ősi egyetemes értékekeit megörökítő forrás, melyet a Föld első írástudó népe hagyott ránk eredeti formájában. A Biblia szó képének jelentése e nép nyelvén: " a Mennyei Bölcsesség Szava". Országuk már egyszer az özönvíz előtt hatalmas volt és nagy tudásukkal békességben uralkodtak mindazokon a testvérnépeken, akik – a mai történelmi elnevezések szerint – Szkítiában, Sarmatiában, Médiában és Egyiptomban laktak. Értelmezni tudták az álmot és a csillagok állását.

Egy mondavilág életre kel



Sólyom szállt a vállamra

Fülembe súgott egy ősi jóslatot

Előbb megírtam az Imát,

S most megírom a Szózatot...



Amikor fennt az égnek még nem volt neve,

Alant a Föld nem volt megnevezve,

Nem volt sehol, nem köszönt még be,

A Nap sem mosolyogott még a tengerre,

Őt, aki az Arany trónon ült,

Még senki sem köszöntötte...



Fenn az Arany Házban arany trónon ül az Ősök Őse

Fekete palástján ezernyi gyémánt szórja fényét szerte,

Mellette ül neje, a Nagy Ős Anya,

Fehér palástján fényét ezernyi gyémánt villogja.

Csend lett.
Csend itatta át a könnyeket
Csendbõl fakadt, csendbõl eredt
Csendben jött és elcsendesedett...

A csend a vihar megmondója
És most csend lett
A gyáva döntött, meghalt a becsület
Meghalt a tisztesség, a csend a megmondója
Csend lett és egy Újabb kopja.

Ősvallásunk legfőbb erkölcsi törvénye, sőt alapja is, a lelkiismeret volt, amit aranyból való fényes, kerek tükör jelképezett, de amely egyúttal a Nap jelképe is volt.

Az elmondandók érthetősége érdekében itt is előre kell bocsátanom: Azon, az osztrák császári hatalom által századokon át terjesztett és elhitetett tévtanítást, hogy az ősmagyarok sátoros, műveletlen nomádok lettek volna, rosszindulatú állításként telje­sen félre kell tennünk, ugyanúgy mint azt is, hogy csak ezer év­vel ezelőtt jöttek volna a régi, történelmi Magyarország terüle­tére. Mind amivel szemben a valóság az, hogy a magyarság, művelt­ség - és nyelvalapító ősnépként a Kárpát-medencében él, amióta em­ber van a Földön és hogy mindig magyarul beszélt, ill.

A kozmoszban, az emberiség történetében mûködik egy erõ - világszellem - amely a tenger hullámzásához hasonlóan felemel, lesüllyeszt, majd újra felemel népeket, kultúrákat. Bizonyos tények, körülmények, és összefüggések arra utalnak, hogy a magyar géniusz már igen régóta hajózik ezen a világtengeren...

Ezt a pár sort 1920-tól kezdve egész a II. Világháborúbeli orosz fordulatig kórusban zengte minden általános iskolás osztály a napi tanítás megkezdésekor és befejezéseképpen.

 

 

Papp-Váry Elemérné írta 1920-ban ezt az imát egy pályázatra Hitvallás címmel.

Papp-Váry Elemér tábornok felesége,  Sziklay Szeréna, született 1881-ben Pozsonyban, és meghalt Budapesten 1923-ban. Az első világháború alatt számos verse jelent meg „Háborús Visszhangok” címen, melyet 1916-ban adtak ki.

"Ne járva közelítsd ISTENT, mert nem leled sehol. Nézöl jobbra, nézöl balra, előre, hátra, magad elé, magad mögé, alád, föléd. Nem leled, és azt mondod nincs is!

Nézz magadba, kövesd ŐT bensődben, kövesd érzelmeiddel, kövesd tekinteteddel, eszeddel.

Járd az UTAT saját belső végtelenségeid terein. Az ÚT végén megtalálod ŐT, s ha megtaláltad, te sem vagy többé, Ő sincs többé, mert elérvén, egy leendsz VELE."

(Yotengrid II. ISZ-TIEN VILE GEN)

A link, ahol bővebb információt kapsz:

http://domonyi.aries.hu/Magyar_Hiszekegy.html

Nemzetünk ezen õsi írása, rovásjelekkel nekünk átörökített irodalmi remekei az ezer éves államiságunk elõtt keletkeztek.

Wass Albert: A TEREMTÉS TÖRTÉNETE