Cseri Kálmán, a Pasaréti gyülekezet lelkésze még 2009. március 15.-én mondta el és értelmezte az alábbi prédikációjában a Biblia hét pecsétjét a Pasaréti Gyülekezetben.

Alapige:Jel 7,9-17

Imádkozzunk!

Örökkévaló, mindenható, szent Úristen, szeretnénk megalázni magunkat előtted, komolyan venni, hogy te az vagy, akinek kijelented magadat a Szentírásban, akinek a hatalmát, erejét láthatjuk magunk körül a teremtett világban, s akinek csodáljuk a türelmét. Kérünk, engedd, hogy magunkat is azoknak lássuk, akik valóban vagyunk előtted.

Köszönjük, hogy a magunk gyarló, szegényes módján bekapcsolódhatunk mi is a mennyei seregek és a teremtett mindenség dicsőítő énekébe, és vallhatjuk: egyedül te vagy szent.

Köszönjük, hogy téged, aki magasságban és fenségben lakozol, mégis elérhetünk Jézus Krisztus érdeméért. Köszönjük, hogy Jézusban olyan mélyre nyúltál utánunk, amilyen mélyre zuhantunk nélküled. Köszönjük, hogy nem kell nélküled végigvergődnünk a földi életet és végigszenvednünk az örökkévalóságot. Köszönjük, hogy lehet találkozni veled.

Áldunk azért, hogy a tékozló fiak hazatalálhatnak, és irgalmas Atyát találnak benned.

Köszönjük neked, megváltó Urunk, Jézusunk, hogy megfizetted ennek az árát. Köszönjük, hogy lehetővé tetted azt, hogy amit mi az ellened való lázadással folyamatosan tönkreteszünk, helyrejöjjön, és helyreálljon a mi kapcsolatunk veled.

Kérünk, Urunk, hogy ne üres szólamok legyenek ezek most az ajkunkon és szívünkben, hanem hadd legyen valóság mindannyiunk számára, hogy megismerünk téged, hálás csodálattal elfogadjuk bűnbocsátó kegyelmedet, és megtaláljuk azt az életet benned, amit a halál sem tud elvenni majd tőlünk. Magasztalunk, mert te magad vagy a feltámadás és az élet, és aki benned hisz, az él igazán már itt a földön is, és az örökké él.

Köszönjük neked ezen a mai napon különösen is, hogy megfogyva és megtörve bár, de mégis él nemzet e hazán. Köszönjük neked azokat, akik mindig készek voltak áldozatot hozni másokért. Köszönjük azokat, akik az életüket áldozták azért, hogy megmaradjunk.

De legfőképpen köszönjük, Istenünk, megtartó kegyelmedet. Köszönjük, hogy nem bűneink szerint cselekszel velünk, ezért nem pusztítottál el még minket.

Kérünk, készíts jövőt a népünknek. Adj még lehetőséget az igazi megtérésre. Kérünk, szóljon a te igéd a mi népünk körében is erővel és hatalommal. Szólíts meg minket személyesen is, hogy kilépjünk a langyosságból, az ész-hitből, az óvatoskodásból, és teljes bizalommal odaszánjuk magunkat hálaáldozatul neked.

Köszönjük a te bűnért bemutatott áldozatodat, Jézus Krisztus. Köszönjük, hogy az a mi bűneinkért is elégtétel volt. Segíts ezt igazán hinnünk, és ebben a hitben hadd legyen nekünk igazi, tartalmas, új életünk.

Kérünk, szólíts meg most minket a te igéddel, hadd kerüljön oda mindannyiunk élete a te világosságodba. Hozd világosságra a sötétség dolgait belőlünk, és taníts minket ne csak világosságban járni, hanem világítani is.

Ámen.

Igehirdetés

A Jelenések könyvének 5. fejezete, amivel legutóbb foglalkoztunk, arról szólt, hogy a Bárány Jézus átveszi a hét pecséttel lezárt könyvtekercset, ami Isten akaratát, a világtörténelmet, Istennek az ember megmentésére készített tervét tartalmazza. Csak Ő veheti át, mert csak Ő tudja azt végrehajtani, megvalósítani.

A következő szakasz, mai igénk, a 6. és 7. fejezet arról szól, hogy Jézus sorra feltöri ezeket a pecséteket, és ilyenkor mindig valamilyen ítéletes esemény megy végbe a földön.

Elöljáróban két megjegyzést hadd tegyek, és jó lenne, ha ezt megjegyeznénk az egész Jelenések könyvének a tanulmányozására nézve.

Az egyik, hogy nem eléggé vesszük komolyan a Bibliának azt az egyértelmű kijelentését, hogy Isten nemcsak a szeretet Istene, hanem az igazság Istene is. Nem lehet következmények nélkül vétkezni Isten rendelkezései ellen. Súlyos következménye van az Isten gyalázásának, káromlásának, semmibevételének. Azok az ítéletek, amik mai igénkben vannak leírva, még nem a végső nagy ítéletnek az eseményei, hanem azt megelőzően Isten szelídebb figyelmeztető intésekkel hívja magához a tőle elszakadt emberiséget. Ez a szakasz még csak a figyelmeztető ítéletek felsorolása, mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen.

A másik, amit meg kell jegyeznünk: Jézus mennybemenetele óta mi már az ún. utolsó időben élünk. A világtörténelemnek ez az utolsó korszaka, aminek Jézus Krisztus dicsőséges visszajövetele szab majd véget, s utána az örökkévalóság következik. Ezen belül is vannak szakaszok. Az a bizonyos nagy nyomorúság, amiről a Jelenések könyvének a későbbi fejezeteiben majd olvasunk, a legutolsó szakaszt jellemzi, de ezek a figyelmeztető ítéletek, amiről ma lesz szó, már most, napjainkban is történnek. Ezek folyamatosan, és ugyanakkor fokozódó mértékben következnek be. Ezt a hitetlen világ nem látja. A hitetlen ember politikai, gazdasági, katonai okokra vezeti vissza az eseményeket. A véletlennek, vagy bizonyos törvényszerűségeknek tulajdonítja. Embereket vagy társadalmi erőket feltételez az események mögött. A hívő ember látja azt, amiről a korábbi alkalmakon már beszéltünk: az események végső mozgatója maga a mindenható Isten, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsessége szerint igazgat mindent.

Hogy mennyire szoros összefüggés van akármilyen esemény és az élő Isten cselekvése között, arra nézve csak egy illusztrációt hadd olvassak: a 107. zsoltárt javasolom otthoni elolvasásra. Az egész erről szól, és a végén olvasunk ilyen mondatokat:

A folyókat pusztává tette,
a forrásokat sivataggá, (Isten)
a gyümölcstermő földet szikessé
a rajta lakók gonoszsága miatt. (összefüggés van a dolgok között)
A pusztában bővizű tavat árasztott,
a szomjú földön forrásokat.
Éhezőket telepített oda,
akik várost alapítottak lakóhelyül.
Mezőket vetettek be,
és szőlőket ültettek,
amelyek termést
és gyümölcsöt hoztak.
Megáldotta őket,
és nagyon elszaporodtak,
állatokban sem láttak hiányt.

De azután megfogyatkoztak,
és görnyedeztek
az elnyomás, a baj és gond miatt,
amikor gyalázatot zúdított
az előkelőkre,
és úttalan pusztaságban kellett
bolyonganiuk.
De a szegényeket oltalmazza
a nyomorúságban,
nemzetségüket megszaporítja,
mint egy nyájat.
Látják a becsületesek, és örülnek,
az álnokok pedig befogják szájukat.
Aki bölcs, jegyezze meg ezeket,
és értse meg az Úr kegyelmes tetteit! (33-43 v.).

Aki nem bölcs, az csak megállapítja, hogy az idén nagy termés volt. Aki bölcs, az elgondolkozik, hogy Isten most megáldott minket, vajon kinek adhatjuk tovább, akinek szüksége van.

Mi tehát az utolsó időkben élünk, és ezek a figyelmeztető ítéletek, amiket itt a 6. fejezetben felsorol János apostol a Szentlélek kijelentése nyomán, már napjainkban is folynak ? majd látni fogjuk.

János tehát látomásában látja Jézust, aki kezébe veszi ezt a bizonyos könyvtekercset, és egymás után feltöri a pecséteket. Vegyük sorra ezeket.

1. "Amikor feltörte az első pecsétet, láttam, hogy íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön."

Ez a kép megtévesztő, mert a Jelenések könyve végén, a 19. fejezetben, Jézus is fehér lovon jelenik meg az ige kardjával a szájában, mint győzelmes Úr. Igen ám, csakhogy ott többször is egyértelműen megnevezi Őt a Szentírás. Ez a fehér lovas pedig csak hasonlít hozzá. Ez névtelen.

A névtelenség homályába burkolózik. Kik azok, akik csak hasonlítanak Krisztushoz, de nem azonosak vele? A hamis krisztusok, a tévtanitók.

Egyébként mindarról, amiről a Jelenések könyve ezekben a fejezetekben szól, Jézus részletesen tájékoztatta a tanítványait. A Máté evangéliuma 24. részét ha elolvassuk, érdemes összehasonlítani a kettőt, mert tökéletes egybecsengés van, sőt azonos a tartalma alapigénkkel. Amit ott Jézus röviden, néhány szóval megmondott a tanítványainak, azt fejti ki részletesebben a Jelenések könyvének ez a fejezete. A Máté 24. részében Jézus többször is említi, hogy hamis krisztusok támadnak, álmessiások lépnek elő, meg akarják téveszteni az embereket, legyenek éberek a benne hívők.

Az utolsó időkre tehát, amikben mi élünk, jellemző az, hogy fokozódó mértékben hangzik a tévtanítás, ami nagyon hasonlít ahhoz, amit Jézus mondott, de nem azonos azzal.

2. Amikor feltörte a második pecsétet, "kijött egy másik ló, egy tűzvörös, és a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek, és nagy kard adatott neki."

Erről is szól Jézus: nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Fokozódik a háborúk száma és pusztító ereje. A veres szín a vérnek, a vérontásnak, a vérengzésnek, a háborúnak, az öldöklésnek a színe volt mindig. Isten nélkül csak erre képes az emberiség. Isten nélkül nem tudunk békességben élni egymással. A nemek harca, a nemzedékek, a nemzetek harca, a pártok harca jellemzi az együttélést. Ámokfutók lövöldöznek napjainkban is egyre gyakrabban, egyre többet pusztítva.

3. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, egy fekete ló jelent meg, a rajta ülőnek mérleg volt a kezében. És hallottam, hogy egy hang szólt és ezt mondta: "Egy mérce búza egy dénár..."

A háborúkat éhínség követi. Ez a lovas az éhséget, az ínséget, a szűkölködést, az éhínséget jeleníti meg. Az, hogy a kezében mérleg van, azt jelenti, hogy megjelenik a fejadag. Az én kortársaim még emlékeznek arra, hogy a háború után jegyekkel a kezünkben álltunk sorba és kaptunk fejenként egy napra húsz deka kenyeret, és csak jegyre lehetett kenyeret kapni. A mérleg erre utal. Az pedig, hogy egy mérce búza egy dénár, azt jelenti, hogy napszámosnak az egész napi napszáma. Tehát az egész napi munkájának a béréért vehet magának kenyeret. És a családja mit eszik? A kenyér mellé mit eszik? Semmit. Az éhínséget akarja ez szemléltetni, amikor már nem űrmértékkel mérik a kenyérgabonát, hanem súlymértékkel. Erre is felfigyelhetünk itt. Az űrmértékkel általában egy kicsit többet adtak, mint amennyi pontosan kellett volna. Megtetézték. A súlymérték grammra adja. Minden szem kenyérgabona életet jelent.

4. Amikor feltörte a negyedik pecsétet, láttam, hogy egy "fakó ló jön, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal..."

Egymásból következnek ezek a csapások. Előbb a tévtanítás, a hamis ideológia, az még inkább felingerli az embereket egymás ellen. Akkor jön a háború, utána az éhínség, utána a járványok és a halál. Összeomlik az egészségügy, új betegségek ütik fel a fejüket, elszaporodik a korai és az erőszakos halál. Tessék kinyitni egy-egy napilapot, illusztrációt bőven találhatunk hozzá.

5. "Amikor feltörte az ötödik pecsétet, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg."

Ezek szerint tehát a halálunk után tovább élünk? Ez a Bibliának egyértelmű és világos tanítása. Ami porból lett, ez a 60-70-80 kiló, ez porrá lesz, de a személyiségünk túléli ezt a halált, és a vértanúk lelke ott van az üdvösségben. A halál pillanatában eldől az örök sorsunk, és azon utána már nem lehet változtatni. Ez is benne van ebben a tanításban, ezt magától értetődőnek veszi a Biblia. A lényeg itt az, hogy a vértanúk lelke kéri Istent: vessen már véget ennek az öldöklésnek, hogy az ő hittestvéreiknek ezerszám kell meghalniuk pusztán azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Legyen már vége ennek! Isten csendesíti őket, hogy vége lesz, de még egy ideig sajnos tart ez az öldöklés, és még többeknek ide kell kerülniük hozzátok. Erről is beszél Jézus a Máté evangéliuma 24-ben. Előre megmondta: az én nevemért és az evangéliumért üldöznek és megölnek titeket. Sőt némelyek még azt is gondolják, hogy ezzel valami jót tesznek.

6. És amikor a "hatodik pecsétet feltörte, akkor nagy földrengés támadt, a nap elsötétült..." ? és egy sor kozmikus katasztrófát sorol fel itt a Szentírás.

Kiterjed tehát Isten ítélete, az ember bűnének a következménye az egész kozmoszra. Megrendül minden, ami addig biztosnak látszott. Ez itt részletesen le van írva. Az ember istentelensége miatt nemcsak az erkölcsi rend borul fel, hanem felborul az éghajlat is, felborul és lehetetlenné válik az energiaforrások további rablógazdálkodással való kiaknázása. Megrendülnek a biztosnak hitt pénzintézetek, bankok, sőt megremeg az egész civilizáció, amit az ember alkotott. Nagyhatalmak, amikről azt lehetett gondolni, hogy még nagyon sokáig, vagy talán örökké nagyhatalmak maradnak, egyik hétről a másikra elbizonytalanodnak. "A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és hatalmasok, a szolgák és szabadok mind elrejtőztek a barlangokban, a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől..."

Ezzel a kérdéssel fejeződik be ez a fejezet: "vajon ki állhat meg?"

Az itt felsorolt események már ma is történnek. Találomra néhányat említek, amit a legtöbben tudnak a testvérek. Ezen a földön egy milliárd ember éhezik. Éhesen fekszik le minden nap és ennek egy része meghal azért, mert napok óta semmit sem evett és semmit sem ivott. Mert az ivóvíz ellátás sincs biztosítva. Afrika népességét megtizedeli az AIDS. A felmelegedéssel párhuzamosan előbújnak régen elfelejtett járványos betegségek is, mint a pestis és a fekete himlő. Évente mintegy kétszázezer hívő testvérünket végzik ki csak azért, mert hisznek Jézus Krisztusban. Ennyivel nő a vértanúk száma. Észak-Korea börtönei tele vannak keresztyénekkel. Az iszlám országokban mindennapos az, hogy valakit csak azért, mert Jézus Krisztust Urának és Megváltójának vallja, kivégeznek. És nem kell mondani, hogy fokozódik bizonyos természeti csapások száma és pusztító ereje is.

Egy különféle szakterületek tudósaiból álló kutatócsoport, az ún. fenntartható fejlődés lehetőségeit vizsgálja, és a legutóbbi jelentésük, tanulmányuk félelmes számokat tartalmaz. Most csak utalok rá. Ilyen mondatok vannak benne: aki 1960 után született, jó eséllyel számíthat arra, hogy valamilyen járvány, éhínség vagy erőszakos cselekmény áldozata lesz. És van egy ilyen mondat is, ami félelmesen egybecseng mai igénkkel: ha ezt, amit most művelünk, így folytatjuk tovább az élet különböző területein, akkor tíz-tizenöt év múlva az emberiség negyedrésze életveszélyes helyzetbe kerül.

Mit olvastunk itt a 6. fejezetben? A fakó lóvon ülőnek adatott hatalom a föld negyedrészén, hogy öljön és pusztítson éhínséggel, döghalállal és karddal. Ez nem ijesztgetés, hanem figyelmeztetés. Akinek van füle, hallja meg, mit mond Isten Lelke.

Jogos tehát a kérdés: ki állhat meg, ki éli ezt túl, ki bírja ki? Erről szól a 7. fejezet. Ennek a fejezetnek van egy rövid bevezetője, és utána szól azokról, akik az üldözések idején a földön vannak, tehát az ún. küzdő, harcoló egyház tagjai, utána pedig azokról, akik már a mennyben vannak, az üdvözültek seregéről.

Miről szól ez a rövid bevezetés?

Ne felejtsük el, hogy kiknek íródott ez a könyv. Minden mondata tele van vigasztalással, biztatással, bátorítással. Az I. század végén élt üldözött keresztyének bátorítását szolgálta eredetileg a Jelenések könyve. A bevezetésben arról van szó, hogy az a négy angyal, akiket megbízott Isten az ítélet végrehajtásával, már ugrásra készen áll, de parancsot kapnak: nyugalom. Még egy ideig nem szabad munkához látniuk. Miért? Mert az igazi nagy ítélet, a végső ítélet bekövetkezése előtt Isten az övéit számba veszi és megjelöli. Biztonságba helyezi azokat, akik benne hisznek. Ezt teszi a földön élőkkel: egy angyal elpecsételi őket a homlokukon. Az elpecsételés a tulajdonba vételt, illetve annak a deklarálását, kifejezésre juttatását jelentette.

Tehát Isten azt mondja: ez az enyém, az én védelmem alatt áll. Miközben az őrült császár, Domitianus meg az utódai is kegyetlenül üldözték és irtották a keresztyéneket. Isten azonban elpecsételi az övéit. Szám szerint száznegyvennégyezret. Miért éppen ennyit? Azért, mert mint láttuk, hogy a 7 szám sem mennyiséget jelent mindig, hanem valamit jelképez, a 12 szám is a Jelenések könyvében a hiánytalan teljességre utal. 12 ? azt jelenti: mind ott vannak, akiknek ott kell lenniük. Ennek a többszöröse meg ezt fokozottan hangsúlyozza. 12 x 12 000 = 144 000. Szinte már nem lehet jobban fokozni, hogy kivétel nélkül mindenki, egészen bizonyosan megmenekül, aki Jézus Krisztushoz tartozik. Üldözhetik, ki is végezhetik, de végzetes baj nem történhet velük, még a haláluk is közelebb segíti őket Megváltójukhoz. Nekik nem kell elbújniuk a barlangokba, mint ahogy olvastuk az előbb a hitetlenekről. Ők biztonságban vannak az Ő Istenünk szárnyai alatt ? ahogy az egyik zsoltárvers mondja.

A száznegyvennégyezer tehát nem abszolút szám, hanem vigasztaló evangélium: nyugodjatok meg, a legkisebbre is gondja van a Mindenhatónak ebben a szörnyű világviharban is. Nem felejt el senkit, nem téved semmiben, teljes békességetek lehet. Ezt tehát Isten a földön élő küzdő egyházzal, az ún. ecclesia militans tagjaival teszi.

És mi történik azokkal, akik már a mennyben vannak, akik az cclesia triumphansnak, a győzedelmes egyháznak a tagjai? Az ő számukat már nem mondja meg, hiszen ők már biztonságban vannak. Azt mondja: megszámlálhatatlan sokaság. Ezek megjelennek pálmaággal a kezükben, fehér ruhában, és magasztalják Istent. Amikor megkérdezi valaki: kik ezek és honnan jöttek? Akkor ezt a választ kapja: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálják őt éjjel és nappal. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi más hőség, mert a Bárány, aki középen a trónusnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének a forrásához, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet."

Akik a földön vannak, azok még éheznek, szomjaznak, szenvednek a hőségtől (figyeljünk fel ezekre a megjegyzésekre), küzdenek a bűneikkel, tűrik a sok megaláztatást, gúnyt ? esetleg a kínzásokat, mint ahogy napjainkban is sok keresztyén kénytelen ezt tűrni. De a mennyben levőknek már pálmaág van a kezükben, ami a győzelem szimbóluma. Fehér ruhát kaptak, ami a megigazítottságnak a bizonyítéka. Nincs könny többé a szemükben, és dicsőítik Istent.

Hogy kaphattak fehér ruhát? Úgy, hogy a saját ruhájukat ki kellett fehéríteni. Az olvassuk: "megfehéríttettek és megmosattak." Miben? A Bárány vérében. Nem azért vannak ott a mennyei dicsőségben, mert ők jobbak lennének üldözőiknél, vagy akárkinél, hanem azért, mert ők odataláltak a Bárányhoz, és komolyan vették, hogy a Bárány helyettük öletett meg, és Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának a vére megtisztítja a hívőket minden bűntől. Jézus áldozatát hangsúlyozza a Jelenések könyve, és annak az erejét, érvényét.

(Csak zárójelben jegyzem meg: akik utánaolvasnak, találkozni fognak egy olyan értelmezéssel is, amely szerint a száznegyvennégyezer a zsidók közül elhívottak száma, a megszámlálhatatlan sokaság pedig, amelyik minden népből, törzsből, nyelvből verbuválódott, a többi népből, a pogányokból elhívottak. Ez azonban a leírás alapján nem áll meg, hiszen a tizenkét törzs akkor már nem is volt meg. A törzsek száma is más, más törzseket sorol fel, mint a hagyományos, a Dán törzse például hiányzik. Itt nyilvánvalóan a még a földön küzdő választottakról van szó, akikben benne vannak a zsidóságból Krisztushoz tértek és a pogányok közül Krisztushoz tértek is. A másik kép pedig a mennyei üdvösségben lévőket ábrázolja.)

Hogy lássuk, mennyire evangélium volt ez, és jó lenne, ha a mi számunkra is az lenne, gondoljunk arra, hogy az akkor üldözött keresztyéneknek milyen sokat jelenthetett ez, hogy Isten számon tart titeket. Hogy az a könyv, amiben a bekövetkező ítéletek vannak megírva, a Bárány Krisztus kezében van. Annak a kezében, aki jobban szeret titeket, mint önmagát. Aki önmagát áldozta oda értetek. Hogy az a kéz töri fel a pecséteket, amely kezet előzőleg átszögezték azok helyett is, akikhez szól ez az írás. Hogy a mindenható Krisztus, aki él és uralkodik örökkön-örökké, a királyok Királya ? olvastuk az 1. fejezetben ? nehogy azt higgyék a keresztyének, hogy Domitianus a világ ura, Jézus Krisztus a világ Ura, meg Domitianusnak is Ura, ő nem tudja, de mi, hívők, tudjuk; ez a Jézus számon tartja őket, ismeri őket, senkit nem próbál feljebb, mint ahogy elszenvedheti. Bízhatnak Őbenne, mert megvédi őket a bajok között, és elkészítette helyüket a mennyei dicsőségben.

Ezek a bibliai állítások jelentenek-e nekünk valamit? Aki még nem tartozik a Bárány seregébe, azt ez megtérésre hívja. De igazi megtérésre, olyanra, amit a Biblia megtérésnek nevez. Akik pedig már hisznek, azokat arra bátorítja, hogy vállaljuk a mi Urunkat a világ előtt, és ragaszkodjunk hozzá minden körülmények között. Mert csak aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

A körülöttünk zajló, kétségbeejtő eseményeket pedig szemléljük úgy, mint akik tudjuk, hogy Isten nemcsak tud ezekről, hanem Ő irányítja végső soron az eseményeket. Az a sok nyomorúság, ami rajtunk van, a mi bűneink egyenes következménye. Ez meg őszinte bűnbánatra és bűnvallásra kellene, hogy indítson minket. De ne felejtsük el: Ő Úr a nyomorúságok felett is, és egyszer vége lesz minden nyomorúságnak. Mi várjuk vissza a mi Urunkat, aki egyszer megjelenik nagy hatalommal és dicsőséggel, és a benne hívőket magához veszi, és letöröl a szemünkről minden könnyet.

Nagyon fontos tehát, amit egyik énekünk így mond "hogy majd, ha jössz, készen legyünk."

Imádkozzunk!

Istenünk, bocsásd meg, hogy sokszor mi is olyan vaksi módon nézelődünk a világba, mint a hitetlenek, és szajkózzuk az ő szólamaikat. Szidunk vagy dicsérünk embereket. Emberektől meg önmagunktól várunk változásokat, és nem látunk túl a láthatókon. Bocsásd meg, ha hit nélkül próbáljuk értékelni a valóságot, és így annak csak egy töredékén tájékozódunk.

Köszönjük, hogy az egészet megmutatod nekünk, a láthatókat és láthatatlanokat. Adj nekünk hitet, hogy érzékeljük a láthatatlan világban zajló eseményeket is, hogy egyre jobban értsük a te gondolataidat és terveidet, ígéreteidet és akaratodat, amiket kijelentettél a Szentírásban. Add nekünk Szentlelkedet, hogy legyen vevőkészülékünk, hogy értsük és komolyan vegyük, amit te világosan és komolyan mondasz nekünk, a mi életünk érdekében.

Köszönjük, Urunk, hogy nyugodtan rád bízhatjuk magunkat. Köszönjük, hogy a te kezedben van az a világ, amit te alkottál. Köszönjük, hogy neked jó célod van a világgal is, meg a mi kicsi életünkkel is. Hadd lássuk meg ezeket a te céljaidat.

Segíts, hogy a testben hátralevő időnket azzal töltsük, amire adtad. Végezd el bennünk a te kegyelmes munkádat. Indíts minket Szentlelkeddel, hogy mi is azt végezzük, ami végett teremtettél minket. Hadd legyünk a helyünkön. Hadd legyen sokféle nyomorúság között is békességünk és örömünk tebenned. Hadd legyünk áldássá mások számára is.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért közelben és távolban. Könyörgünk azokért, akik most különösen nehéz próbákat szenvednek. Könyörgünk azokért a testvéreinkért, akiket a hitük és az evangélium miatt üldöznek. Könyörgünk az üldözőikért, a te néped ellenségeiért. Vedd ki szívükből a gyűlöletet, és add, hogy közülük is sokan megismerjenek téged.

Könyörgünk hozzád népünkért, ennek mindenkori vezetőiért, hogy békés és nyugodalmas időket éljünk.

Könyörgünk, hogy felragyogjon a te dicsőséged, egyre többek előtt, hogy eljusson sokakhoz a keresztről való evangélium, ami megtarthatja mindannyiunk életét.

Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk.