Nagyszerdán úgy háromszáz gyergyói találkozott az örmény templom udvarán szürkületkor, hogy együtt induljanak a Csobot-hegy felé, hogy végigimádkozva Jézus szenvedésének stációit, felérjenek a Szent Anna-kápolnákig.

Hatéves hagyomány ez a nagyszerdai fáklyás keresztútjárás. Hatvanéves viszont az a szokás, mely számos gyergyóit késztet, hogy húsvét vasárnapján a Szent Anna-kápolnáknál köszöntse a pirkadatot.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy pogány szokás-e ez napimádattal, vagy keresztényi és székely értékek megélése. Az is kérdés, kell-e a pap jelenléte, vagy amint egykor is volt, világi emberek imádkozzanak, köszöntsék a feltámadást.

Hat esztendeje Puskás Attila örmény lelkipásztor indította útjára a nagyszerdai fáklyás keresztutat. Az útvonal azon keresztút nyomán vezet, amely 1948-ig létezett, és a Szent Anna-búcsún résztvevők végezték. A keresztek feljavítását pályázza az örmény egyház, a hagyományt folytatni akarja, hisz a két csobothegyi kápolna több szálon is kötődik a gyergyói örménységhez…, még arra is alapos okot ad, hogy feltételezzük, már az Árpád-korban volt a térségnek örmény lakossága – mondja Baróti László Sándor, az örmény közösség jelenlegi papja.

A kápolnák 1087 méter magasságban Isten vigyázó jelenlétét tudatják a gyergyóiakkal. Egyesek szerint ezért megy fel húsvét hajnalán száznál is több helybéli, hogy a húsvéti reggelit a hegyen költse el. Molnárék, e hagyomány megteremtői, a hozzájuk csatlakozó Bendéék, Málnásiék és még számos gyergyói család ment ki a hegyre húsvét vasárnapjának hajnalán akkor is, mikor tudták, a bokrok is figyelik rendszerellenes ténykedésüket.

Harmonikaszó mellett hangzottak el a szent énekek, bibliából olvastak fel, a nagy tűz mellett pedig megmelegedtek a napkeltevárók. Mert bizony, azt is pusmogták róluk, pogány szertartás zajlik odafenn, azért nem hívnak papot. Aztán mikor pap is ment, akkor egy másik csapat kezdett lázongásba: a hagyomány nem szól egyházképviselők jelenlétéről, hagyják őket csendben ünnepelni.

Hogy mindenkinek legyen igaza, épp a Molnár család sarja egyeztetett a katolikus egyházzal, idén a 6.30-kor Csobot-hegyen összegyűltek eledelét Isten szolgája szenteli meg, s hogy a „pogánykodás-zuvatnak" is pontot tegyenek a végére, az örmények papja, Baróti jelentette ki: semmi gond azzal, ha odafenn a napfelkeltét köszöntik. A Nap Jézus szimbóluma, hát húsvétkor illő a feltámadottat köszönteni.

Balázs Katalin, Hargita Népe

Gyergyószentmiklós Szent Anna-kápolnája – kultikus jel, a helyiek legrégibb húsvéti búcsújáró helye. A pogány szokásból eredő, a napimádattal összefüggést mutató hagyomány visszavezethető az 1800-as évek végére. A húsvétvasarnap hajnalán rendezett ünnepről majd hétfőn számolok be, előtte azonban egy öt éves hagyományt mutatok be.   2004-ben egy új, örmény szervezésű hagyomány kelt útjára, melynek őrzéseként csaknem háromszáz gyergyószentmiklósi indult elmélkedő keresztúti zarándoklatra, nagyszerdán este hat óra után – fáklyás menetben – a Csobot-hegyen épült kápolnákhoz.

Nagykedden már döcög ki Csobothegy domboldalán a fával megrakott szekér – Gyergyószentmiklósón ez is a húsvéti készülődés komoly része.

„Fát viszünk a kápolnákhoz, hogy legyen a szerdaiaknak meg a vasárnapiaknak”, emeli meg kalapját a kocsis, majd becsap a lovak közé, akik kínlódva hurcolják a szekér fát a meredek oldalon.

A „szerdaiak” az örmények által szervezett fáklyás felvonulás, melynek csupán öt éves hagyománya van. A „vasárnapiak” évszázadokra visszamenőleg követni tudják a hajnalváró szokás alakulását: apáról fiúra maradt, hogy a feltámadás virradatát a Szent Anna kápolnánál kell köszönteni. A nagyszerdai fáklyás menetnek sok az olyan résztvevője, akik már hosszú évek óta a kápolnáknál élik át a feltámadás hajnalát. Vannak harmincegynéhány éves fiatalok, akik idén már huszonötödik alkalommal zarándokolnak ki Csobothegyre.

Mindkét hagyomány felekezetbarát – a nagyszerdai esemény, bár örmény szervezésű, de ökumenikus. A zarándoklatot Puskás Attila, a gyergyószenmtiklósi örménykatolikus egyház akkori plébánosa fejlesztette hagyománnyá, és  már rögtön az elején igen nagy népszerűségnek örvendett: 2004-ben több mint négyszázan járták végig a Jézus szenvedéseit jelképező keresztutat. Az első években több nyelven is, magyarul, örményül, románul és németül imádkozták el a Miatyánkot a hívek. Ha valakit érdekel, ezen az oldalon ezernél is több nyelven megtalálható a Miatyánk. www.christusrex.org/www1

A kápolnákról még írok bővebben is, a vasárnap hajnali zarándoklat után. Erről azonban még mutatok pár fotót: