A taxisofőrből kipattant álpróféta szavai elgondolkoztatóak

Perge Ottó foglalta össze a Hit Gyülekezete fő-fő prédikátorának néhány beszédéből kibukó lényeget. Perge az idézeteket annak érdekében mutatta be, hogy igazolja: cionista szektavezér hangjáról van szó. Igen, ez semmi kétség, csakhogy ezek a szavak fullánkként hatolnak bele a magyar ember lelkébe és igaz ismeretek hiányában az embert esetleg önmaga érdekei elleni cselekvésre ösztönözhetik. Nézzünk csak a szavak mögé. Németh Sándor következő gondolatai képezik az írás tárgyát:

„Meggyőződésem, hogy a 21. század legbonyolultabb vallási-politikai és etnikai problémáit azok képesek megérteni, akik Jeruzsálemben, Izraelben – vagyis a legnagyobb tömegbefolyással rendelkező civilizációk találkozási és egyben ütközési pontján – első kézből szereznek tapasztalatokat, ismereteket.

Abban, hogy Magyarország az elmúlt idők viharai ellenére fennmaradt, és a megpróbáltatásokat túlélve ma a nyugati civilizáció részeként határozhatja meg magát, a magyar zsidóságnak nagy érdemei vannak.”'

Elgondolkoztató sorok, nem vitás. Hogy három civilizáció találkozási pontjának akkora jelentőséget tulajdonít, mint amit itt leír, az egyéni felfogás kérdése. Hogy Jeruzsálemnek lenne ma a legnagyobb tömegbefolyása? Ez elképzelhető, hiszen a zsidó állam vezetése aktív kapcsolatban áll a zsidó kézben lévő média gurukkal és ezért az agymosáshoz adhatja a kakaót. Adja is.

Ám, hogy a világ – értendő ez alatt az emberi társadalmat – Jeruzsálemből szerezné mindennapi tapasztalatait, ismereteit, ez nagy fokú túlzás. Még a valódi találkozási pontban – i. sz. első 6 évszázadában – sem volt ez igaz, manapság meg még kevésbé. De hát az utóbbi évszázad során Jeruzsálem sem arról ismerkszik meg, hogy az igazmondás forrása lenne, sőt... Ha a 'megértést' így érti Németh próféta, hogy átlát a hazugságon, akkor mondjuk szavai – ebben az értelemben – részben el is fogadhatók.

Hogy Magyarország a hazai zsidóságnak köszönheti-e a fennmaradását?

Hát ez durva torzítás. A hazai zsidó vezetés szeretné ezt így feltüntetni és a zsidó eszmékre nem túlzottan fogékony magyarokat pusztán csak 'bőgatyás', 'fütyülős barackot szopogató' primitív lényeknek feltüntetni, de hát ennek alapja, hogy képtelenek megérteni a magyar műveltséget. Képtelenek felfogni a mellérendelés műveltségi szerepét.

Képtelenek átlátni a saját barbár, megalázó, alárendelő felfogásuktól eltérő mentalitást és fel vannak háborodva azon, hogy bár a magyarokat elvileg legyőzték, azok még sem hajlandó behódolni nekik. Nem tekintik az 'isteni kiválasztottakat' felettük állóknak. Merthogy nem. Mi sokkal inkább úgy értelmezhetjük a magyarországi zsidóság szerepét, hogy éppen a magyar társadalom felszámolásán buzgólkodik, éppen a megmaradásunk ellen tesz. Merthogy ebben kétségtelen érdemei vannak a hazai zsidóságnak – lásd Kun Bélát és hordáját, Rákosit és vezérkarát és most az egész pénzügyi és pártoligarchiát, a média szószólóit, ide értve a zsidóság szervezeteit is. Hogy csak a Képiró-perre utaljak...

„Sajnálatos, hogy a befogadó ország a történelme során többször is ellenségesen és hálátlanul bánt az itt élő zsidókkal. Különösen tragikus szerepet töltött be az ország a második világháborút megelőző években és a vészkorszak idején. Fájó, hogy ennek a korszaknak a lezáratlan kérdései több mint ötven év után még ma is politikai viták témái lehetnek.”

Ellenségesen? Hálátlanul?

Legyen hálás a zsidó köztársaság 133 napjáért? A brutális vérengzésért? Legyen hálás, hogy a műveltségét sárba tapossa a helyi zsidóság? Legyen hálás a 'népi/urbánus' 'harcért'? Különösen tragikus az a szerep, amit a II. világháború önálló államisága idején töltött be a magyarság? Amikor védte a zsidóságot? Amikor Magyarország volt az európai zsidóság menhelye? Hát hogyne lennének viták ma is, hiszen amit a zsidóság vádként megfogalmaz, az egyszerűen nem igaz. Kun Béla, meg Rákosi viselkedett ellenségesen a magyarsággal szemben. Szinte csodálatos az a béketűrés, ahogy a magyarság a zsidó kisebbség zsarnokságát ma is viseli.

„Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Izraelnek az állami, politikai jelentősége mellett teológiai és szellemi jelentősége is egyedülálló. Ez a tény döntően meghatározza minden Izraellel kapcsolatos viszonyulásunkat. Mi – sokakkal együtt – Izraelt a jövő kulcsának tartjuk. Azok, akik az isteni és jó oldalra akarnak állni, azoknak a sötétség idejében Izrael és a zsidó nép mellé kell állniuk. Izraelt Isten Magyarország nélkül is megsegíti, de ha Magyarország Izrael mellé áll, akkor meggyőződésem, hogy ez nemzetünk számára is áldást fog jelenteni.”

Sajnálatos módon, Izrael alapjait képező mózesi törvények ismeretében elfogadhatatlan, hogy 'Izrael állami, politikai jelentősége mellett teológiai és szellemi jelentősége is egyedülálló' – hacsak az egyedülállóságot éppen nem a romboló mértékkel mérjük. Az izraelita teológia szerint Istennel ők szövetséget kötöttek és a szövetség jegyében Isten a nem zsidókat lábuk alá vetette, nekik szolgálatra állította. Kérdem én: mitől lenne ez nekem, mint nem-zsidónak fontos és egyedülálló jelentőségű, hogy a zsidóságot szolgálhatom?

Számomra nem létezik olyan Isten, aki bizonyos embercsoporttal szövetséget köt ellenem. Ha teológiai értelemben nézzük, akkor az ilyen 'isten' sokkal inkább az anti-Istennek, azaz a Sátánnak felel meg. Miért kellene ennek hódolnom: eszem ágában sincs. Izrael mai társadalmi és politikai szerepét szemlélve, látván, amit Palesztinában művel, látván azt a szemenszedett hazugságözönt, amit politikája elfogadtatása érdekében bevet, látván azt az embertelenséget, amit terjeszkedésével szemben ellenállók ellen alkalmaz, a sátán népeként sokkal inkább értelmezhető és elfogadható, semmint igazságos, emberszerető, a szeretetre nevelő Istenéként.

„Világméretekben terjed a keresztény cionista mozgalom. Sok keresztény hívő és szervezet vállalja fel az alijázás támogatását is.” (Részlet a Hit Gyülekezete vezető lelkészének a Szent Pál Akadémia magyar–izraeli rendezvényén elmondott beszédéből, 2001., itt érhető el) 

Keresztény-cionista mozgalom?

Megdöbbentő kifejezés! A kereszténység a kialakulásakor az izraelita hittel éppen szemben állóan fogalmazta meg magát: elvetette azt az isten-képet, aminek alapján a kiválasztottak közé születése határozza meg az ember és istene viszonyát és a kiválasztottság helyett a meghívottságot helyezte a középpontba. Elvetette, hogy csakis izraelita főpap közvetíthet Isten felé, elvetette, hogy bárki is születettsége révén másik embernek alárendelt lehet, Isten szemében másodlagos lenne.

A cionista alapvetően meg a sioni földre telepedő mozgalom jelzője, amihez a kereszténységnek semmi köze. Cionista és keresztény éppen ezért egymást kizáró fogalmak. A zsidóság valójában a kereszténységgel közös júdeai gyökerekből alakult ki, de a kereszténység magát éppen a judaizmustól eltérőnek fogalmazta meg. János evangéliumában pedig Jézus 7 csodatétele írja le azt az utat és fogalomkört, amiben a későbbi kereszténység a judaizmustól eltért. Miközben a judaizmus farizeus ágából lett még később a zsidó vallás – még ha az izraelita hagyományt föl is vállalta. A kereszténység kialakulása utáni a zsidóság kialakulása, éppen ezért a 'zsidó-keresztény' fogalom is üres, képtelenség. A judeo-kereszténység fogalma a két vallás szétválásakor még értelmezhető volt – Jézus öccse, Jakab 'egyháza', a nazarének képviselték ezt – de a mai kereszténység számos ágra hasadva a judaizmustól eget verő távolságra került már.

Nézzük a másik szöveget, onnan csupán egy bekezdést:

„Már a modern zsidó állam létezése és küzdelme ellenségeivel, sőt az egész világgal szemben a Megváltás előkészítő szakaszához tartozik, melyben számos esemény közvetlenül szoros összefüggésben áll Isten utolsó napokra vonatkozó kijelentéseivel. Az igazi keresztényeknek adósságuk és egyben kötelességük Izrael alapvető céljainak támogatása, védelmezése. Az egyháznak hirdetnie kell a világban a zsidók Ígéret Földjére való visszatérésének, a föld birtokbavételének, a zsidó állam és Jeruzsálem rendeltetésének egész emberiségre vonatkozó profetikus jelentéstartalmát, az eljövendő földi messiási korra való vonatkozásait.” (Németh Sándor: Ez a nap égő, élő tapasztalat 2011. június 10., itt olvasható)

Nahát itt áll meg a bicsak a levegőben.

A zsidók és a keresztények messiása fogalmilag is eltérő. A végítélet és az azt követő korszak pedig egymással szöges ellentétben áll a két hitvilágban.

A zsidók Hénokh, majd Dániel könyvében leírtak szerint készültek a Messiás eljövetelére és Isten országába lépésre, míg a keresztények számára a Messiás Jézus Krisztus alakjában már elérkezett. A zsidók számára nincs utolsó ítélet, hiszen Isten országa a földön van, ahol ők, Isten kiválasztottai elnyerik méltó jutalmukat: az emberiséget istenük a lábuk elé veti. A keresztények az utolsó ítéletben elevenek és holtak megítéltetését vélik és az isteni törvényeknek megfelelően élők – nem a kiválasztottai közé születettek! – jutalma a mennyek országa – ami nem a földön van. A holtak ekkor föltámadnak – a zsidóság nem hisz a föltámadásban, csak az e földi jólétben.

Milyen adóssága lenne a nem zsidóknak a zsidókkal szemben?

Ugyan itt kereszténységet említ a szöveg, de hát ezen két vallási felfogáson felül a föld lakosságának több mint a fele él még és hisz esetleg egészen mást. Miért a kereszténységnek lenne kötelessége a zsidókkal szemben? Izrael igazi céljainak támogatása mitől lenne a kötelességünk? Ugyanis Izrael igazi célja a nem izraeliták rabszolga sorba döntése, merthogy istenük ezeket az ő szolgálatukra teremtette – vagy legalábbis rendelte.

Támogassam és védelmezzem a zsidót, aki rabszolgaként akar működtetni és kihasználni? Azt a zsidót, aki Istenben esetleg nem is hisz? Abban viszont szentül, amit Németh taxisofőr próféta föntebb megfogalmazott: 'Izrael alapvető céljainak támogatása'. Hogy mit fed ez, elég csak szemünket Palesztinára – most különösen Gázára – vetnünk, ahol Izrael alapvető célja nyilvánvaló. De nem csak a cél, hanem a cél elérését szolgáló embertelen mód és út is. XXI. századi felháborító barbarizmus!

„ Az igazi keresztényeknek kötelességük Izrael támogatása, védelmezése” – harsogja Németh próféta. Mert ő annak a hitvilágnak az ön-fölkent prófétája. Mert ő nem a keresztény, hanem a zsidó ember érdekeit szolgálja. A cél pedig a keresztények számára olyan vallás teremtése, létrehozása, esetleg kötelező államvallássá emelése, ami vallási alapon is kötelezi a rabszolgát urai tiszteletére, kiszolgálására, annak behódolásra.

Már pedig a magyar ember számára ez a halállal lenne egyenértékű.

Az országot katonailag leigázók egyike sem várta ezt el a néptől. Izrael elvárhatja, de ne csodálkozzon, ha ez az elvárás süket fülekre talál és minél inkább érvényesíteni akarja, annál keményebb ellenállásba fog ütközni. Még akkor is, ha a narancsos bagázs nekik tesz szolgálatot és fokozatosan be is vezeti az Izraelt megtisztelő törvényeket. Most egyháznak fogadták el a Hit gyülekezetét – a primitív cionista vallási szektát – és ki tudja mikor és miként, de a célt tekintve bizonyára a szekta hittételeit államvallási rangra emelnék. Amint ez Lázár tenyérbemászó tevékenységén át már látható. Ahogy ez a FIDESZes vezérkar lépéseiből egyre inkább kiviláglik: a barbár askenázi zsidóság kezére játszani az országot! Az elmúlt évek törvényalkotásában – ide értve az alkotmányozást is! – a keresztény szólamokkal ellentétben a konkrét lépések a hazai zsidóság uralomra juttatását szolgálják.

Mit tehetünk – és mit kell tennünk – ez ellen?

Mindenekelőtt nem szabad kétségbeesésbe merülnünk, hanem értelemmel meg kell szerveznünk a magyar társadalmat. Megszervezni, hogy az ilyen idétlen propaganda hidegen hagyja, ne közeledjen, hanem inkább távolodjon ettől a felfogástól. Tanítanunk kell a népünket, hogy megértsék: az nem elég, hogy egy embercsoport magára nézve kimondja, ő az Isten népe – különösen nem akkor, amikor minden megnyilvánulásukból a pofátlan hazudozás, a nem közibük tartozók kíméletlen kizsákmányolása, rabszíjra vetése, s ha ellenáll lemészárlása olyannyira átsüt, mint amennyire a zsidóságon és államán átsüt.

A kereszténység semmivel sem tartozik a zsidóságnak!

Legfeljebb az általuk a keresztényeknek okozott emberi és gazdasági sérelmek miatti elszámoltatással. A kommunizmus bűneiért való elszámoltatással. A népi műveltség lerombolásának szándékaiért és 'sikereiért' való elszámoltatással. A társadalom lelkiismeretét romboló 'holovallásért' való elszámoltatással. Ha valamivel tartozunk a zsidóknak, hát ezek azok. De ezekkel is leginkább önmagunknak tartozunk. Önmagunknak, hogy azzal a kíméletlen elnyomási, behódoltatási szándékkal sikeresen szembe tudjunk szállni és ki tudjuk védeni.

Cser Ferenc