Nincs a magyar történelemben rejtélyesebb személy, mint Koppány (Kopán, Kopand, Kopang) Nagyúr (fejedelem) személyénél!

Az irányított történészek, a judeo-krisztián klérus a magyar történelemről:  - csak a legrosszabbat, vagy semmit – alapon tanít az „oktatásra” feláldozott tanulókkal. Ez több ezer éves, folyamatos gyűlölködés a „világ” részéről ellenünk, hiszen e-végből született a „Szent Biblia is!

Nos: - mondják, tanítják -, a Lázadó Koppányt, a pogányt, István legyőzte, mert a király ellen lázadott.

Nagyon kevesen ismerik a kaukázusi Albánia története című forrást, mely a hunok közti sikeres keresztény misszióról számol be. Vajon honnan hozhattuk mi, magyarok az ősi keresztény gyökereinket? Valóban meg kellett téríteni bennünket, vagy már ismertük a Jézus tanításait?

A keleti szkíta-hun népek –az új kutatási eredmények alapján - nem voltak pogányok, hiszen Fekete-tengeri és Kaukázusi hazájukban szinte elsőként ismerkedtek meg a keresztény tanokkal, ugyanis ezek a gazdag területek a célállomásai voltak a korai missziók számára.

Hívó szó!

Ez az esztendő, mint annyian tudják s mondják, sok szempontból sorsfordító... A lét felgyorsult, az energiák hullámzását nehezen követhetjük.
De tehetünk az egyensúlyért, a harmóniáért sok módon!
Ennek egyik állomásaként hívok minden jószívű, jólelkű embert, jöjjön el ezen a napon (május 6-án, vasárnap, telehold!) Dobogókőre. Legyünk együtt, építsük fel a Szertartás Teret s küldjük hangunkat a Végtelenbe, a Teremtő Istenhez.

A HunHír.Hu egy 2007-es cikkét mutatom itt be, melyet sokadszorra is szívesen olvasok:

Ha álmunkban ellátogatunk a csillagvilágba, különös élményben lesz részünk. Eltévedünk, röpködünk a csillagok között, de sehol sem talál-juk az ismerős csillagképeket, amelyek ágában megfogózhatunk, öblében megpihenhetünk. Vissza kell térnünk a Földre, ahhoz, hogy az égbolt képe visszakapja jelentőségét. Csak a Földről néz-ve érvényes a Pólus, mert a többi égitest nem tart igényt arra, hogy egy másikhoz akassza képzeletbeli köldökzsinórját.

Gyárfás Ágnes neves őstörténészünk így emlékszik gyerekkora meghatározó élményére:

Református elemi iskolába jártam és már az első napokban megtanultam azt a kis történetet, amit a tanító Úr a negyedikeseknek mesélt. Eleink vándorlásuk során mindig Isten nevében kezdték a napot és az Ő nevével ajkukon tértek nyugovóra.

Istennek is volt rájuk gondja, s szeretete jeléül aranytárgyakat küldött nekik az égből: fokost, kardot, korsót és ekét.

Mottó: Minden TITOKRA csak akkor derülhet FÉNY,

ha felkészültünk az ÖSSZEFÜGGÉSEK megértésére!

Samael

Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse.

Jézus jobb kezével – sajátos kéztartással – tart maga előtt egy „bogyót” (apró gömbalakú tárgyat) a MaGot.

A MaG a kép függőleges, egyben szimmetriatengelyére esik (mert hiszen ez az ég felé törő mag által kirajzolt, un. „magos” tengely , v.ö. : magasság = „magosság”) Magasságilag viszont a szívcsakra helyének megfelelő ez az elhelyezkedés.

A sokatmondó kéztartás olvasata : az első és a negyedik ujj KöRt formáz, az ujjak tulajdonképpen íZek (íZületek) és a TeNyér az, ami ezeket a TeNgelyhez hasonlóan, összeköti.

IDŐ-SZÁMÍTÁS

Három természetes idõegység van. Egyik a nap, amely alatt a Föld megfordul a saját tengelye körül. Másik az év, amely alatt a Föld egy teljes keringést végez a Nap körül. (Ilyen természetes idõegység lenne még a hónap (a Hold-nap), amely alatt a Hold tesz meg egy teljes kört a Föld körül, de ennek 28 napos ciklusát a – férfinemhez tartozó – naptárkészítõk az év hosszához igazítva megváltoztatták.)

Van azonban még egy természetes idõegység, errõl viszonylag kevesen tudnak.