A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében tizedszer tartották meg Beregszászban a vidék talán legrangosabb hagyományőrző rendezvényét, a Kárpátaljai Magyar Betlehemesek Találkozóját a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség rendezésében. A találkozónak ez alkalommal a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház adott otthont.

Az évről évre megrendezésre kerülő hagyományőrző rendezvény célja nemzeti és kulturális identitásunk erősítése, megtartásának elősegítése, közös szellemi kincseink, szakrális hagyományaink ápolása, bemutatása.

December 9–11. között került idén megrendezésre a XXI. Nemzetközi Betlehemes Találkozó, melynek helyszíne, a szokásokhoz híven Debrecen volt. A háromnapos hagyományőrző rendezvényre öt országból 34 csoporttal több mint 400 résztvevő érkezett. Felvidék, Erdély, Vajdaság és Magyarország mellett kárpátaljai csoportok is szerves részét képezték az előadássorozatnak.

A rendezvény elsődleges célkitűzése, hogy a betlehemezés hagyományát életben tartsa, a kulturális identitást erősítse, a magyarság közös szellemi kincseit, szakrális hagyományait bemutassa, illetve a környező országokban élő magyarság, valamint az európai népek közötti kapcsolatokat ápolja, erősítse.

„Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr.(Lk 2,15)

Adventi időben egyre feszültebben ébred fel lelkünkben a vágy, hogy elinduljunk Betlehem felé. A gyermekkor csodálatos emlékei megelevenednek, és arra kényszerítenek ebben a forgásban, pörgésben, hogy egy rövid időre elcsendesedj. Meg kell állanod és meg kell hallanod az angyalok üzenetét.

A Betlehemi Láng honlapja

Amikor az ENSZ 1986-ot a béke évének nyilvánította egy  osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés templomában égő láng lett.

Azóta évről évre Bécsből  egy-egy különleges gyermek indul Jézus születésének helyszínére, hogy a Születés Bazilikában található örökmécsesből lángot vegyen. A lángot Bécsbe érkezése után nagyszabású rendezvény keretén belül adják át a világ különböző országainak, nemzeteinek képviselőinek.

Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, (újrakeresztelkedõ)  irányzat, melynek képviselõje az a Münzer Tamás volt aki Luther Mártonnal szemben is  fellépett. Õ a ''valósággal igazhívõk és szentek'' gyülekezetét kívánta létrehozni. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye.

A törekvés nem új az egyháztörténelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki.  Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi a kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik ''külön'', egyénileg úgymond a Szentlélek.

Krisna hívők

A bengáli vaisnava hagyományokat továbbvivõ közösséget, a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness, rövidítve: ISKCON) az Egyesült Államokban 1966-ban Csaran Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda (1896-1977) alapította, aki a követõi szerint a magától Krisnától eredetõ tanítómesteri láncolat képviselõje volt.

Nem sokkal azután, hogy Prabhupáda az Egyesült Államokban érkezett, az ISKCON az egyik legmarkánsabb új vallási mozgalommá vált, borotvált fejû, színes indiai ruhába öltözött híveivel, akik táncolva énekelték Hare Krisna kezdetû mantrájukat a nyugati világ nagyobb városainak utcáin.

Sun Myung Moon alapította, aki 1920.január 6-án született az észak-koreai Sanghai városában presbiteriánus parasztcsaládban. Misztikus élményekre hivatkozva  1954-ben  alapította  meg  vallási közösségét, fõ mûve az Isteni Principiumok.  1961 óta a  világegyetem apjának, (akkori új) feleségét a világegyetem  anyjának, kettejüket  az Emberiség Igaz Szülõinek nevezte ki, akik termékenységükkel hozzájárulnak az üdvözültek világrajöttéhez.

A mormonokat a történelmi egyházak kivétel nélkül mint  kereszténységtõl teljesen idegen szektának tekintik. Alapítójuk, Joseph Smith 1805. dec. 23-án született az Egyesült Államok Sharon nevû  falujában.  Családja presbiteriánus lett.  Azt állította,  egy  Moroni nevû angyal jelent meg neki, aki tudatta vele, hogy az erdõben arany lemezekre írt könyv  van elrejtve, amely Amerika õslakosságának eredetére vet fényt.  Állítása  szerint meg találta a lemezeket  és barátaival lefordította.

Charles T. Russel eredetileg adventista volt, majd önálló világvége-idõponttal (1914) jelentkezett.  Mozgalmának szócsöve a Sion Örtornya c. folyóirat, központi  szerve  a  Sion  Örtomya Társaság lett Brooklynban. Jövendölése nem vált be,  1916-ban meghalt,  de társasága azóta is tovább mûködik.

Utóda J. F. Rutherford lett.  A szekta tagjai 1931-ben vették  fel a Jehova tanúi nevet (Iz 43,10-re hivatkozva, ti. hogy "Tanúim lesztek").Az elsõ vezetõk utódai: N.