Nagy Constantinust a mai keresztények a sötét, pogány és eretnek múlt, illetve a felvilágosult, civilizált keresztény kor közötti közvetítőnek tartják. A hivatalos történelemben hemzsegnek a tévedések. Egy dolog biztos: Constantinus jóindulattal fordult a keresztények felé, akárcsak apja.

Amellett, hogy elsőként vitte el a kereszténységet Rómába, Constantinus a római államvallás, a Sol Invictus (a győzhetetlen napisten) vallás főpapja volt. A Sol Invictus-vallás napimádó volt, ahogyan azt Dan Brown is elbeszéli A Da Vinci­kódban.

Atilla szent koronája

A szakemberek között élénk vita folyik a Szentkoronánk történetéről. Ma már tudjuk, hogy nem két koronából rakták össze, amint a római egyház tanította, hanem egységesen készített, ötvösi remekmű, az „ATYA-ANYA-FIÚ" Szentháromság legtökéletesebb ábrázolásával. Érdekesen ír róla dr. Pap Gábor, amint „Szent Csillagnak" nevezi, mely „a szkíta ősbölcsességen keresztül jön le a teremtés forrásából... egy üdvtörténeti program, amely csak szkíta-utód királynak szólhat".

Badinyi Jós Ferenc: Káldaától Ister-Gamig III. - részlet

Izraeliták

Miután korunk embere nem ismeri kellőképpen az elmúlt ezerévek történetét, kénytelen elhinni a napisajtó és álmodozó novellisták írásaiban közölteket. Így keletkeznek azután az „állandósult tévhitek", melyek az ókorig visszanyúló származással rendelkező népekről nem hirdetik a történelmi valóságot.

Ezen tanulmány célja a címben közölt népre vonatkozó történelmi igazság lerögzítése, és - az olvasó meggyőzésének érdekében - az előtalálható tudományos forrásanyag közlése.

A 3. évezredben EBLA volt az akkori KÖZÉP-KELET legnagyobb hatalma.

Badunyi Ferenc MAGÁNNYOMOZÁSA a Palesztin „EBLA" KÖRÜL

Élvezettel olvastam Bobula Ida ÁRPÁD városáról írt, remek cikkét az Ősi Gyökér utolsó számában. Felötlött bennem a kérdés, vajon elindult-e valaki kutatóink közül ezen a nyomon, hogy utánanézzen, mond-e nekünk több érdekességet Észak-Szíria területe, ahol az utóbbi években állandó ásatások folynak.

HÍREK A SOROK KÖZÖTT

Aztán egy ideig csend volt itt helyben s nem hallottam Ábrahámról. Mintha a sivatag nyelte volna el. De megtudtam Cyrus Gordon professzor úrról, hogy ő nemcsak Ábrahámot, hanem az elveszett zsidó törzseket is üldözi.

Évtizedek óta nyomoz, s azoknak hűlt helyét hol az észak-amerikai indiánok wigwamjai körül, hol az inkák birodalmában, hol Brazíliában, hol Argentínában, hol a paraguayi guarani indiánok között stb. stb. találja.

Magyarország Szent Koronáját, szemben a ma hivatalos magyar történeti felfogással, nem a XIII. században illesztették össze két korábban meglévő elemből, hanem a Kr. u. IV-V században készült egységes ötvösműként, és a Kaukázus déli oldalán hajdanvolt Szabíriából származik.

Szabíriáról, illetve az ott élt szabír-magyarokról azonban roppant keveset tudunk. Jómagam Szegedi egyetemi tanulmányaim során dr. Szegfű László tanár úr - aki egyébként akkor a Szegeden egyedüli „bevett” akadémikus álláspontot képviselő Kristó Gyula köréhez tartozott.

Ezután érkezünk a csúcsra a Fény szempontjából az Isten-időben. A Rák-hónap nulla foka a nyári napforduló pillanatát hozza be az évkörbe. Ha pedig a Fény (értsd: a Világ Világossága) kiteljesedik, akkor már nemcsak a jóság és a szeretet, de az ingyen kegyelem is "csúcsra járatódik" a teremtett világ működésében. Ami azt jelenti, hogy lesz ugyan kísértés (de még mennyire lesz!) az életünkben, de lesz szabadulás is. Az egyiket, a kísértést a "gonosz", az anyaghoz kötöttségünkből fakadó sötét erők képviselete hozza, a szabadulást - nem a "józan ész", hanem az értelem-feletti működésrendű "ingyen kegyelem".

Miről van szó konkrétan? Legegyszerűbb, ha közvetlenül rákérdezünk a kezdetre. Mikor indul az "egyházi év"? (A római katolikus éppen úgy, mint az evangélikus vagy a református!) Advent kezdetén. Hogyan kapjuk meg ezt a napot? Négy hetet visszaszámlálunk Karácsony napjától. Melyik hónapba fog esni? November utolsó hetébe. Vagyis? Középkori - keresztény! - névadással: a Nyilas havának első dekanátusába. (Első tíz napjába.) Miért éppen itt indul a szakrális év?

Valamit az előzményekről.

Az 1970-es évek második felétől rendszeresen jártam le a Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Akkortájt Gyügye Cégénydá-nyádhoz tartozott. Az ottani lelkipásztor, Csorba Péter nagytiszteletű úr hallotta tőlem először az alább következő, már akkor is eléggé terjedelmes gondolatmenetet. (A "szkíta ősvallásra", illetve a manicheizmusra való utalás akkor még hiányzott belőle!) Érdekesnek és meggyőzőnek találta, ezért nyomban összehívott egy kis - hat-hét "kollégából" álló lelkes mag köré szerveződött - baráti társaságot, hogy ismerkedjenek meg ők is ezekkel a gondolatokkal.